LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, méltatlan lenne Szabó Sándorné képviselőtársamnak azt bizonygatnia, hogy milyen kötődése van az egyházhoz és milyen kapcsolatai vannak - tiszteletre méltóak nyilvánvalóan. Én sem fogom azt magyarázni vagy bizonygatni, hogy a környezetemben lévő szociális munkások, akik minden nap megharcolják a maguk harcát, hogyan vélekednek ezekről - a törvénytervezetről is egyébként - a módosító javaslatokról. Lehet itt most egymással szembeállítani ezeket az élményeket. Azt hiszem, ahogyan én nem feltételezem, hogy mást beszélnek, mint amit gondolnak vagy megélnek, rólam se feltételezzék ezt, egyrészt.
Másrészt a például Vojnik képviselő asszony által említett 10. ajánlási pontban olvasható módosító indítvánnyal kapcsolatban nagy vita volt arról, hogy egyáltalán kell-e meghatározni az alsó határt, az összeghatárt. Erről is volt vita például. Nem csak önök között, nálunk is volt vita ezzel kapcsolatban. (Szabó Sándorné: Így van!) Meg kell mondanom, ez az egyik oka, hogy nem lenne szabad itt egy 50 ezer forintos határt meghatározni, hiszen két esztendő múlva mást jelenthet ez az összeg, mint amit most jelent. Mégis azt mondom, hogy ez a módosító indítvány az eredeti célját nem igazán éri el és látszat, hogy majd akkor a valóban 50 ezer forintos adósságcsapdába is kerülhető család számára ez netán egy kapaszkodót jelentsen. Másfajta kapaszkodókat kell részükre teremteni.
Még egyszer kérem szépen, ne feltételezzék azt rólam, bár szívesen tanulok szociális munkásoktól, a magam környezetében ezt meg is teszem, de ne feltételezzék azt, amit én sem feltételezek önökről. Köszönöm szépen.
