LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Szabó Sándorné! Ízléstelennek tartom, főleg az utolsó gondolatát, nem a parlamentbe valónak, és nem önhöz méltónak; nem ismertem önt eddigi megszólalásaiból erről az oldalról.
Ízléstelennek tartom itt köztisztviselői, képviselői fizetéseket emlegetni. Megvallom őszintén, ez méltatlan önhöz is, meg azokhoz is, akiknek a nevében egyébként beszél. Rosszak a kérdései, kedves Szabó Sándorné képviselő asszony, és azt hiszem, hogy a pártpolitika elvakulttá teszi. Mindenben csak a problémát keresi, a kormányzat meg keresi a megoldást. Nem tökéletesek ezek a megoldások, senki nem mondja azt, de ilyen szinten érvelni, egyszerűen nevetséges, ne haragudjon.
Megpróbálom önfegyelemmel folytatni Bauer Tamás képviselő úr megszólalásával kapcsolatban. Egyrészt én természetesnek tartom, hogy Hende képviselőtársam, államtitkár úr tapsolt, nem tudom, miért csodálkozott ezen. Egy politikai erőtérben vagyunk. Valóban keresztény Magyarországot szeretnénk, kedves Bauer Tamás képviselőtársam. Azzal, ahogyan önt megtapsolta Szabó Sándorné képviselőtársunk, az pontossá teszi azt a négy esztendőt is, amelyet együtt jelentettek az ország életében.
Annyit, kedves Bauer képviselőtársam, hogy hiába ráncigálja ide akár Deákot, akár Kossuth Lajost, akár mást, tudomásul kell vennie, hogy így is gondolkodnak, ahogy én gondolkodom, és éppen azzal válnak akár a Szocialista Párt által jegyzett módosító indítványok, akár az ön megszólalása kirekesztővé, ha úgy tetszik (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és szélsőségessé, kedves Bauer képviselőtársam. Olvassa majd vissza a szövegét!
Köszönöm szépen. (Dr. Hende Csaba tapsol.)
