DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS közlekedési és vízügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosítása a felületes szemlélő számára talán csak egy szakmai törvénytervezet és annak jogharmonizációs kérdései. Legyen szabad a tisztelt figyelmüket felhívnom arra, hogy az iható víz és az ország vízbázisa, annak a területnek az élhetősége, amin élünk, alapvetően a vizeink védelméről és a szennyvíz elvezetéséről, annak kezeléséről, sorsáról szól. Ezért engedjék meg, hogy külön is megköszönjem azoknak a képviselőtársaimnak a munkáját, akik jobbító szándékú javaslataikkal elősegítették ennek a törvénytervezetnek a sikerét, valamint külön megköszönjem a kijelölt bizottságok ezzel kapcsolatos munkáját.
A beterjesztett javaslatot öt bizottság - köztük első helyen kijelöltként a gazdasági bizottság - tárgyalta meg. A törvényjavaslathoz összesen 43 módosító indítvány érkezett, s ezek közül tizenegyet tudunk támogatni, amelyek pontosítást tartalmaznak, illetve egyes rendelkezéseket egyértelműbbé tesznek.
A fennmaradó javaslatok közül - éppen a bevezetőben említett célok egyértelműsítése miatt - nem értettünk egyet azzal az indítvánnyal, amely a szennyvíz-elvezetési nemzeti programot és az agglomerációk meghatározását törvényi szintre kívánta emelni. Az uniós előírások alapján - de egyébként saját jól felfogott érdekeink szerint is - ezt a programot folyamatosan korszerűsíteni kell, ennek megfelelően kétévente felül kell vizsgálni az agglomerációk lehatárolását is. Törvényi előírások közötti szerepeltetése gyakori törvénymódosításokhoz, a változtatások nehézkesebb, lassúbb követéséhez vezetne.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A törvénymódosítás szándékából következően nem találtuk támogathatónak azt az indítványt sem, amely elhagyná az újonnan megállapítani javasolt kötelező önkormányzati feladatokat. Ezzel lehetetlenné válna a szennyvízelvezetés és -tisztítás közösségi követelményeinek teljesítése.
El kellett utasítanunk azokat az indítványokat is, amelyek az agglomerációk meghatározását az önkormányzatok egyetértéséhez kötnék. Az önkormányzatoknak ugyanis a készülő kormányrendelet lehetőséget ad arra, hogy a kétévenkénti felülvizsgálat keretében, műszaki-gazdasági indokokkal alátámasztva, az agglomerációba való sorolásukat vagy abból kivételüket kezdeményezzék.
Feleslegesnek tartottuk annak a javaslatnak a beépítését is, amely a nem gazdaságos szennyvízelvezetés helyett nevesítené az egyedi szennyvízkezelési megoldásokat. Ezeket az alternatív lehetőségeket ugyanis a törvényjavaslat önmagában lehetővé teszi.
A törvényjavaslat a 2000 lakosegyenérték feletti települések számára ír elő kötelezettséget, az ennél kisebb települések esetében pedig csak a vízbázisvédelemre vonatkozó jogszabályok által meghatározott területeken lenne kötelező feladat a szennyvizek ártalommentes elhelyezése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a távlati vízbázis védelme kötelező önkormányzati feladat lenne, az továbbra is állami feladat marad. Ezért a "távlati vízbázis" szövegrész elhagyását indítványozó javaslatokat - amelyek ettől eltérő értelmezésből adódhattak - nem lehetett támogatni.
A törvényjavaslat a vízkár-elhárítási kérdések tekintetében nem nyitotta meg a módosítás lehetőségét, ezért - szakmai tartalmuktól függetlenül - nem tudtuk támogatni az erre vonatkozó indítványokat.
(20.20)
Külön is megköszönöm a gazdasági bizottságnak, hogy módosító indítványaival hozzájárult a végrehajtást érintő két fontos kérdés tisztázásához. Ily módon az agglomeráció fogalmának korrigálásával, figyelemmel a hazai vízgazdálkodási körülményekre, az uniós irányelvnél szigorúbb követelményeknek kell az önkormányzatoknak megfelelniük. Amíg a tagállamokban megengedett, hogy a szennyvizet vagy a szennyvíztisztítóba, vagy végső kibocsátási pontra - így például tengerbe vagy folyóba - vezessék, a bizottsági módosító javaslat szerint a végső kibocsátási helyre a szennyvíz csak tisztítás után vezethető. Környezetvédelmi szempontból csak ezt a megoldást tartottuk elfogadhatónak.
A másik bizottság javaslata alapján arról is rendelkezne a törvénymódosítás, hogy a kötelező önkormányzati feladatok ellátásához szükséges anyagi feltételeket törvényben kell biztosítani. Ezzel a kiegészítéssel, melyet a kormány is támogatott, eleget teszünk a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1. § (5) bekezdésének, amely kimondja: a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok megállapításával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja ezek ellátásához a szükséges anyagi feltételeket.
Tisztelt Országgyűlés! Javaslatunk elfogadása esetén a törvény a kihirdetést követő 60. napon, a két új kötelező önkormányzati feladat pedig a következő költségvetési törvénnyel együtt, 2003. január 1-jén lép hatályba. Ez az idő elégséges a végrehajtási rendeletek megalkotására, valamint az önkormányzatok felkészülésére.
Végül szeretném megerősíteni, hogy a vízgazdálkodási törvény mostani módosítása minden eddiginél nagyobb előrelépést jelent felszíni és felszín alatti vizeink minőségének megóvása, az egészséges környezet kialakítása és a közműolló záródása területén. Olyan vízgazdálkodási program kezdődhet meg, amely életminőségünk számos elemét kedvezően befolyásolja.
Kérem a tisztelt Házat, hogy az elhangzottakat figyelembe véve a módosító indítványokról szavazni, és a törvényjavaslatot a kormány által támogatott módosító javaslatokkal együtt elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
