DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ
DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm. Tisztelt Képviselő Úr! Ön utolsó mondatával egy kicsit általánosabb kontextusba helyezte a történetet. Való igaz, a magyar munkavállalók történelmi szerencsétlensége, hogy éppen az elmúlt évtizedben, a nagy társadalmi-gazdasági átrendeződések idején, amikor érdekeik védelmére minden eddiginél nagyobb szükség lett volna, a szakszervezeti vezetők - többségének legalábbis - ambíciói egészen másra irányultak.
(13.30)
Így aztán aligha csodálható, hogy a magyar munkaerő békeidőben példátlan mértékű leértékelődése zajlott le az elmúlt évtizedben; a '96-os mélyponton az egy keresőre jutó reálbér, írd és olvasd, a 30 évvel azt megelőző, 1966-os szintre zuhant vissza. Az érdekvédelem tevékenysége tehát, azt gondolom (Dr. Fazekas Sándor: Horn-kormány!), történelmi mércével mérve szánalmasan csekély volt. Bibóval szólva, a kelet-európai kis államok nyomorúságának történelmi tragikomikumához tartozik, hogy a polgári kormány minimálbér-emelési törekvéseivel kapcsolatban most fenntartásait hangoztató szakszervezetek hat évvel ezelőtt minden zokszó nélkül tudomásul vették a Bokros-csomag egészen más jellegű intézkedéseit. (Dr. Varga István: Így van! - Dr. Fazekas Sándor: Felháborító!) A székházügy inkább csak egyfajta morális lakmuszpapír ebben a történelmi szomorújátékban. (Dr. Varga István: Szégyen volt! - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Így van! - Taps a Fidesz és az MDF padsoraiból.)
