DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szőlőkultúra, a szőlőtermelés, a szőlőművelés története egybeesik a világ kultúrtörténetével. Az ókori mitológiában se szeri, se száma a szőlővel, szőlőműveléssel kapcsolatos történeteknek, nem beszélve a szőlőből nyert borral kapcsolatos történeteknek. A Bibliából is ismerjük Noé esetét a kicsit több alkoholfogyasztással, Dávid királyról nem is beszélve.
Nálunk itthon, Magyarországon, a Kárpát-medencében is a szőlőműveléssel, szőlőtermeléssel kapcsolatban számtalan szokás és hagyomány alakult ki, amely hagyományok legtöbbje magához a szürethez, a terménybetakarításhoz fűződik, amit mindig nagy várakozás előzött meg, hogy milyen lesz a termés, milyen lesz a belőle nyert bor cukorfoka, egyáltalán hogy lehet majd azt eladni. A Kárpát-medencében a szüret mindig attól függött, hogy hogyan érik be a szőlő, ezért más és más volt vidékenként. Általában ilyenkor kezdődik a szüret, Szent Mihály napján, szeptember 29-én, de Észak-Magyarországon később, október 15-e körül, Tokaj-Hegyalján pedig október 28-án, Simon napján, és az aszúszemeket - mint tudjuk - sokszor már akkor szedik, amikor a hó már leesett. Társas, társadalmi vonatkozása is van ennek, mert általában kalákában végzik, és nagyon sok ember megélhetése függ a szőlőtől.
Magyarországon nagyon érdekesen alakult a szőlőterületek beültetése. A történelmi borvidékek mellett a XIX. században az Alföldön - főleg a talajmegkötés miatt - hatalmas szőlőterületek keletkeztek. Ennek hatására ma Dél-Alföldön a legnagyobb a szőlőterület, ebből is 23 188 hektár Bács-Kiskun megyében van. Ennek következtében a szőlő várható mennyisége 245 546 tonna, amely duplája az azt követő legnagyobb mennyiségnek, ami Hevesben várható, itt 122 754 tonna várható, összességében az egész országban pedig 812 238 tonna. Természetesen nem biztos, hogy ennyi lesz, de ez legalább 20 százalékkal több, mint ami tavaly volt.
Itt keletkeznek a gondok a szőlőtermelők és a borkészítők körében, ugyanis még a tavalyi borból is sok van a hordókban. A tavalyi bor - mint tudjuk - kiváló minőségű volt, nagyon jó bor volt, mégis nehéz volt az értékesítése. Most mintegy 20 százalékkal több szőlő terem, és sokan kérdezik, mi lesz ezzel az óriási mennyiséggel. Vannak olyan elemzések is, hogy talán nem kellene ennyi szőlőt termelni, főleg a Dél-Alföldön, mert például a villányi és tokaji területeken - tehát a régi történelmi borvidékeken - az eladási gondok nem jelentkeznek oly mértékben, mint a később betelepített hatalmas szőlőskertekben. Azt vetik fel, hogy ez végül is egy vállalkozás, ha pedig valaki vállalkozik, akkor számolnia kell azzal is, hogy nem jön be a vállalkozása, vagy két lábon kell állni, a szőlő mellett mást is kell termelni, és akkor az egyik évben sikeresebb a szüret és az eladás, a másik évben kevésbé, de egy másik kultúra termelése ugyanakkor ezt kompenzálhatja. Van is egy olyan régi mondás, hogy a szőlőből, a borból időnként meg lehet gazdagodni, de megélni nem. Azt kellene elérni, hogy két lábon álljanak a szőlőtermelők.
Ha ezeket az elemzéseket figyelembe is vesszük, akkor is számolnunk kell azzal, hogy most megterem ez a hatalmas mennyiségű szőlő, és ebből bor lesz. Az a kérdés, hogy mit lehet vele csinálni, el lehet-e adni. Emberek élnek ebből pillanatnyilag, és valahogy csak meg kell oldani ezeknek az embereknek a jelen helyzetét is, attól függetlenül, hogy perspektívában más megoldás is lehetséges.
Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban.)
