SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS
SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A sajtóból értesülhettünk arról, hogy a kormány a nyáron lázasan járta az országot, hol Vörsön, az ország nyugati felén, hol keleten, Csarodán tűnt fel és halmozta el az ottaniakat egy pörkölttel vagy vendégeltette meg magát egy tál gulyással, és közben mindenütt bőkezűen hintette az ígéret virágait. Megoldást kínált a mezőgazdaság égető problémáira, milliárdokat az árvízi újjáépítésre, megfenyegette az osztrák vircsaftot, autópálya-kilométerek százait ígérte - szóval idilli volt a kép.
Mielőtt az érintettek, mi, magyar állampolgárok túlságosan beleélnénk magunkat abba, hogy ezek az ígéretek hamarosan valósággá válnak, el kellene gondolkodnunk azon, hogy a kormány, a miniszterelnök és szorgos miniszterei korábban sem fukarkodtak a látványos ígéretekkel.
Az időközi választásokon elhangzott szép szavakra ki emlékszik már? Épül már az elkerülő út Hódmezővásárhelyen? Készült átfogó fejlesztési terv az elmaradott fehérgyarmati térség fejlesztésére? Vagy hogy szűkebb pátriám, Sárbogárd és térségének problémáját említsem: közismert, akkor az országos sajtó is sokat foglalkozott vele, hogy a Mannesmann sárbogárdi gyáregysége 2000 nyarán bejelentette, hogy beszünteti tevékenységét. Tetézte a bajt a honvédség helyi egységének megszüntetése. 1200-1500 munkahely szűnt meg szinte napok alatt. Mit tesz ilyenkor egy problémaérzékeny kormány? Segítségére siet a bajba jutottaknak.
Stumpf miniszter úr levelet írt a kistérségi fejlesztési megbízottnak, melyben az érintett tárcák segítségét ígérte. Megjelent Balsay István úr, az Országgyűlés területfejlesztési bizottságának fideszes elnöke, válságstábot hívott össze, és Orbán Viktor miniszterelnök úr nevében eljárva meghatározta a teendőket. Sárbogárd polgármestere és jómagam tárgyaltunk a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság akkori igazgatójával, Melega Tibor úrral, aki segítséget ígért. A később kinevezett új igazgató, Skultéty Vilmos úr is megígérte segítségét. A területfejlesztési bizottság kihelyezett ülést tartott Sárbogárdon. Mindezeket a helyi és az országos sajtó nagy figyelemmel kísérte. Szóval úgy tűnt, a kormány a helyén van.
Eltelt egy év - és sajnos nem történt semmi. A kistérségi menedzser által szervezett újabb értekezleten ez év júliusában a térség felvirágoztatása eszközéül már csak a falusi turizmus szerepelt. Ezért hallgatom kétkedve és keserűen a kormány mostani ígéreteit.
Kérdezem a miniszter urat, illetve az államtitkár urat:
1. Ki kíséri figyelemmel a minisztériumában, hogy mi történt Sárbogárdon és térségében az elmúlt másfél évben?
2. Figyelemmel kísérte-e és számon kérte-e a 2000. szeptember 27-én a sárbogárdi kistérségi fejlesztési megbízottnak küldött levelében foglaltakat?
3. Mely tárcák a felelősek azért, hogy az ügy nem halad előre, annak ellenére, hogy ön levele szerint az érintett tárcákat értesítette Sárbogárd és térsége problémáiról?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)
(15.00)
