BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Önök nyilván észrevették, hogy a Fidesz-kormány salátabárrá változtatta a Magyar Országgyűlést, ahol különféle salátakompozíciókat szolgálnak fel a képviselőknek. Ezen természetesen lehet élcelődni... (Tállai András: Egészséges!) A saláta valóban egészséges, ebben az államtitkár úrnak igaza van - hadd idézzem, most jegyezte meg -, csakhogy alkotmányellenes, tisztelt államtitkár úr.
Hadd idézzem azt a bizonyos 42/1995. számú alkotmánybírósági határozatot: "Nagymértékben nehezíti az egyes képviselők és képviselőcsoportok alapos felkészülését és felelősségteljes döntését, hogy a módosításokkal érintett szakterületek rendkívül szerteágazóak, és azokat esetenként semmiféle kimutatható logikai kötelék nem kapcsolja egybe, továbbá a módosítások jogtechnikai módja szerfölött nehézzé és időigényessé teszi a változások lényegének megismerését, illetőleg a módosítások nyomán keletkező normaszöveg megállapítását és a különböző rendelkezések közötti összefüggések feltárását." Így jellemezte az Alkotmánybíróság hat évvel ezelőtt azt a törvényjavaslatot, amelyet a Fidesz-kormány volt szíves benyújtani, és ennek alapján állapította meg, hogy "az effajta összekapcsolás a törvényalkotásban ritkán előforduló kényszer szülte kivétel lehet csupán, nem pedig a törvényalkotás körében szélesebb körben alkalmazott modell" - mondta hat évvel ezelőtt az Alkotmánybíróság, előre látva és előre elutasítva azt, amit a Fidesz-kormány velünk művel.
Mondja már meg, államtitkár úr, hiszen ön bármikor szót kérhet a vitában, hogyan kerül ebbe a törvénybe a koncessziós törvény, a közbeszerzési törvény, a könyvvizsgálói kamaráról szóló törvény módosítása!
(11.30)
Szíveskedjék ezt megmagyarázni nekünk, akár szóljon közbe, és akkor majd értjük. Addig nem értjük.
De hogy még világosabb legyen: valóban, ahogy az Alkotmánybíróság mondja, nincs mód érdemi vitára, hiszen a 480 perces időkeretből egy-egy törvény módosítására - 16 van - fél órája jut az egész parlamentnek, az SZDSZ 55 perces időkeretéből három és kétharmad perc jutna egy-egy törvényjavaslatra, ha valamennyivel akarnánk foglalkozni a vitában. Amikor ellenzékben voltak, elképzelhetőnek tartották, kedves államtitkár úr, hogy ilyen módon tárgyalják önök a törvényjavaslatokat?
Külön probléma, amiről minden salátánál, minden saláta ízlelgetésénél szólunk, hogy ezzel az ellenzéket arra kényszerítik, hogy együtt szavazzon 16 törvénymódosításról, holott a 16 törvénymódosításban vannak olyanok, például a takarékbetétről, a biztosítókról (Font Sándor: Egyházakról!), sőt az adózás rendjéről szóló törvénymódosító javaslat, és valószínűleg a vámtörvény módosítását is idesorolnám, amit tudnánk külön-külön támogatni. Önöket persze nem érdekli, hogy az ellenzék hogyan viszonyul a törvényjavaslataikhoz, ezért ez így felháborító, azt kell mondanom, államtitkár úr!
Rátérve a dolog tartalmára, azt mondta a gyorsan távozott miniszter úr - akit a képviselői vezérszónoklatok nem érdekelnek -, hogy aki nagy dolgokat akar alkotni, annak el kell merülnie a részletekben - ezt idézte a miniszter úr. Ez egy szép idézet, csak arra kell vigyázni, hogy a részletekben való elmerülés ne vezessen oda, hogy az egészet, a lényeget nem látjuk. Megpróbálom én most az egészet látni.
Ezzel a törvénycsomaggal a Fidesz-kormány... utolsó? - inkább azt mondhatnám, utolsó utáni adótörvény-módosítását nyújtotta be, hiszen egy évvel ezelőtt még utolsót ígértek nekünk, és ez az utolsó törvénymódosítás alkalmat ad arra, hogy világosan lássuk, mit tesz az adórendszerrel a Fidesz-kormány. Azt mondja a kormány, a Pénzügyminisztérium abban a tájékoztató szövegben, amit mellékelt nekünk a törvénymódosításhoz, hogy a polgári kormány működésének első három évében megtette azokat a legfontosabb lépéseket, amelyeket a programjában vállalt. Képviselőtársaim is a bizottsági véleményekben és a fideszes vezérszónoklatban is valamilyen formában megismételték ezt az állítást.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, nézzük, valóban megtette-e a kormány ez alatt a három és fél év alatt és ezzel a törvényjavaslattal azokat a legfontosabb lépéseket, amelyeket a programjában vállalt!
Itt van előttem ez az ismert füzet - ha máshonnan nem, tőlem már sokszor látták -, a Fidesz programja, amellyel önök kampányoltak valamennyien. Ebben adóügyben a következőt mondták: "A Fidesz-Magyar Polgári Párt célja megszüntetni azt a helyzetet, hogy minden tisztességes munkával megtermelt száz forintból több mint hatvan forint az állam zsebébe vándoroljon. El kell érnünk, hogy minden száz forintból legalább hatvan a polgárokat gyarapítsa. A polgárok javára egyszeri, nagyarányú személyi jövedelemadó-csökkentést hajtunk végre". Ezzel az ígérettel, meg a 7 százalékkal érték el azt a választási eredményt, amelynek az alapján önök most kormányon vannak. Magában a kormányprogramban - itt van előttem: "Az új évezred küszöbén" - megismételték: "ennek érdekében a kormány fokozatosan csökkenti az adó- és járulékterheket".
Tisztelt Képviselőtársaim! Elővették önök a számokat? Meghallgatták azt, amit itt ma is hallottak? Mert abból bizony világosan kiderült, hogy ezt az alapvető ígéretüket nem hajtották végre, egyszeri, nagyarányú adócsökkentést nem hajtottak végre, ilyen nem történt; az adóteher 2000-ben magasabb, mint 1998-ban, és 2002-ben magasabb lesz, mint 2000-ben.
Arra hivatkoztak önök sokszor, a miniszterelnök úr is, amikor nekem ebben a témában válaszolt, hogy csökken az újraelosztás. A kormányprogramban is bizony benne van, a kormányprogram 33. oldalán azt olvasom: "A kormány csökkenti az állam újraelosztó szerepét." Államtitkár úr, ott van ön előtt is a zárszámadás. Kérem, lapozza fel annak 400. oldalát, ott talál egy szép táblázatot, amelyből az derül ki, hogy az újraelosztás százalékos hányada 2000-ben emelkedett. Miközben csökkenteni tervezték, emelkedett! S ha végiggondoljuk a 2001-2002. évi költségvetés teljesülését és várható teljesülését, bizonyosak lehetünk abban, hogy 2001-ben és 2002-ben is az újraelosztás hányada emelkedni fog. Hol vannak a polgári kormány megvalósított ígéretei?!
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt olvasom itt a kormányprogramban, hogy "a külföldi tőke beáramlásának magas ütemét a stabil és kiszámítható gazdaságpolitika, a kedvező jogi, pénzügyi és infrastrukturális feltételek segítik elő". Hol van a kiszámítható gazdaságpolitika? Hol van a külföldi tőke beáramlásának magas üteme?
Azt olvasom az önök kormányprogramjában, amire önök voltak szívesek szavazni három évvel ezelőtt: "Magyarországnak jó esélye van arra, hogy Közép-Kelet-Európa pénzügyi és szolgáltató központjává váljon." (Font Sándor: Úgy van!) Nos, tisztelt képviselőtársaim, amikor a pénzügyminiszter úr a minap bejelentette, hogy egyesíteni kívánja a tőzsdéket, ezzel elismerte, hogy a kormánynak ez a törekvése nem valósult meg. A Fidesz-kormánynak sikerült szétvernie a budapesti tőzsdét, ami állampolgárok százezreinek okoz a zsebükön érezhető jelentős veszteségeket.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt olvasom ennek a kormányprogramnak a 37. oldalán, hogy kétszintű biztosítási rendszert kíván létrehozni a kormány, biztosítási reformot kíván megvalósítani. Tisztelt képviselőtársaim, ez az ígéretük is elmaradt. Semmilyen lényeges ígéretét ez a kormány négy év alatt a gazdaságpolitikában és a pénzügyekben nem valósította meg! Az az állításuk, hogy három és fél év alatt itt megvalósult ígéretekről beszélhetünk, ha finoman fogalmazom és nem úgy, ahogy Orbán Viktortól tanultuk, tévedés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megnézzük, hogy ez a törvényjavaslat mit csinál... Először is talán emlékeznek még rá, hogy körülbelül fél évvel ezelőtt önök arról beszéltek, hogy a kormány intézkedéseket tesz a tőzsde élénkítésére. Nos, ezek az intézkedések ebből a törvényjavaslatból és másból is hiányoznak, önöket nem érdekli az, hogy a budapesti tőzsde haldoklik, önöket nem érdekli az, hogy magyar befektetők százezrei elvesztették a megtakarításaikat.
A biztosítási reformról szintén nem esik szó. És, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvényjavaslat ismét nem tartalmaz adócsökkentést, hanem kiválasztott, kipécézett adókedvezményeket. És úgy tesz a Fidesz vezérszónoka, Lenártek képviselő úr, úgy tett az előterjesztő Varga Mihály pénzügyminiszter úr, mintha önök kedvezményekre, adókedvezményekre tettek volna négy évvel ezelőtt ígéreteket, és nem az adók csökkentésére. Nem, tisztelt képviselőtársaim, önök mást ígértek - és mást csinálnak; kampánycélból kiválasztott területekre a kézből etetés módszerével adják a kedvezményeket, és legyen szó akár családi adókedvezményről, akár lakásépítési kedvezményről, mindig úgy, hogy a magas jövedelműeknek jusson, az elesetteknek, a szegényeknek ne jusson ezekből a kedvezményekből. Ez vonatkozik a családi, ez vonatkozik a lakásépítési kedvezményre is.
És bizony, tisztelt képviselőtársaim, ez vonatkozik arra a kedvezményre, arra a juttatásra is, amire önök ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a legbüszkébbek. A legtöbbet az elmúlt hetekben önök azt a hamis állítást hangoztatták, amit az egyik többségi előadó, fideszes képviselő is ma úgy fogalmazott, hogy "ne kelljen összevonni, tehát a nyugdíjak adómentesek legyenek". Ez egy valótlan, félrevezető állítás - én ismét udvariasabb vagyok, mint ahogy a miniszterelnök úrtól annak idején tanultuk. Tehát azt szajkózzák, hogy önök most adómentessé teszik a nyugdíjakat. Ez nem igaz: Magyarországon a nyugdíjasok a nyugdíjuk után az adórendszerünk 1988-as bevezetése óta soha egy fillér adót nem fizettek! Ez az állítás tehát félrevezető.
Amit önök csinálnak, az más! Amit önök itt javasolnak, az az, hogy a nyugdíjasok keresete az adózás során ne abba az adósávba kerüljön, amibe eddig került; tehát ne annak figyelembevételével kerüljön be egy adósávba, hogy azelőtt mennyi nyugdíjat is vesz fel az illető, hanem ettől függetlenül a nyugdíjasok keresete ugyanúgy adózzék, mint annak az embernek a keresete, akinek csak az a keresete van, és nem élvez hozzá nyugdíjat. Ez az, amit önök javasolnak, és ez az, amire önök nagyon büszkék.
(11.40)
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy önök a 2,8 millió nyugdíjasból kiválasztottak 320 vagy 340 ezret - a 320 ezret sokszor hallottam ma is -, de a többi két és fél millió nyugdíjasról szó sem esett ebben a vitában. Tehát kiválasztanak mintegy 320 ezret, és nekik odaadnak 15 milliárd forintot azzal, hogy az adójukat csökkentik. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt lehet mondani, hogy örüljünk mindennek, amit kapunk a kormánytól. Ezt mondhatja mindenki, aki kap. Nekünk, képviselőknek azonban mindig fel kell tennünk a kérdést: annak adunk-e, aki a leginkább rászorul? Ez a kérdés.
Kit választottak ki önök? A nyugdíjasok tömegéből azt a mintegy 12 százaléknyi nyugdíjast, aki keres. Azért, mert ők szorgalmasak, míg a többiek lusták? Ha ez így lenne, akkor azt mondhatnám, hogy rendben van. De valamennyien tudjuk, hogy nem így van. Azok keresnek, akik egészségi vagy pszichikai állapotuk alapján megtehetik és akik a munkaerőpiacon találnak maguknak fizető munkát. A nyugdíjasok többsége nem ilyen. A nyugdíjasok többsége egészségi, pszichikai okokból, vagy mert olyan faluban lakik, ahol nem tud mit csinálni, vagy mert olyan szakmája van, amire nincs kereslet, nem tud hozzákeresni; ők ebből a plusz 15 milliárdból egy fillért sem kapnak, hanem azok kapnak, akik tudnak keresni, mert fiatalabbak, egészségesebbek és van kereslet a munkájukra.
Ez, tisztelt képviselőtársaim, vajon méltányos-e? Ha abból indulunk ki, hogy nekünk, képviselőknek a méltányos közteherviselés elvét kell képviselnünk akkor, amikor adóintézkedéseket hozunk, akkor azt kell mondanunk, hogy ez nem méltányos kiválasztása a nyugdíjasok tömegéből a legszerencsésebb nyugdíjasoknak. Tisztelt képviselőtársaim, arra is gondoljanak, hogy amikor infláció van, akkor mindenkinek, aki piaci jövedelemhez jut, van esélye arra, hogy az inflációt a jövedelmének a növekedése ellensúlyozza. Ez a kereső nyugdíjasoknál is így van. Aki nem jut piaci jövedelemhez - nyugdíjasok, járadékosok, gyesből élők s a többi -, annak nincs erre esélye. Önök egy olyan helyzetben, amikor az infláció gyorsabb, mint ahogy azt feltételezték - hogy finoman fogalmazzunk - és a költségvetésbe beállították, azoknak adnak pluszpénzt, akiknek van némi lehetőségük a magasabb infláció ellensúlyozására, és azoknak nem adnak, akiknek erre nincs lehetőségük.
De vizsgáljuk meg a kérdést - hogy úgy mondjam - szűken vett adózási szempontból is! Miről van szó? Van két állampolgár, az egyik nyugdíjas, aki még keres is, a másik meg nem nyugdíjas, hanem csak munkajövedelemmel rendelkezik. Mind a kettő kap 50 ezer forintot, az új minimálbér összegét. Az egyikük ezt az 50 ezer forintot mint nyugdíjas mellékkeresetként keresi, mondjuk egy magas, 80-90 ezer forintos nyugdíj mellé, a másiknak viszont ez az egyetlen jövedelemforrása. Az eddigi, tizenhárom éve érvényesülő adórendszer progresszív, amelyben van egy 20, egy 30 és egy 40 százalékos adósáv. Azt mondja az adórendszer, mint a világ minden progresszív adórendszere, hogy az alapjövedelemre - amiből az ember a lakbért, a fűtést, az elemi élelmiszert vásárolja - legyen egy alacsonyabb adókulcs, mert ez az elemi megélhetéshez kell, míg a jövedelmek magasabb részére, amiből az ember autót, benzint, külföldi nyaralást, szórakozást, értékesebb ruházatot, vendéglői étkezést vásárol, magasabb adókulcsot kell alkalmazni. Ez a progresszív adózás elvi alapja.
Mit csinálnak önök? Azt mondják, hogy itt van az egyik emberünk, akinek csak ez az 50 ezer forint minimálbére van - jövő évi minimálbére -, és az ő 50 ezer forintja beleesik az alacsony adósávba, hiszen ő ebből az elemi szükségleteit fizeti. És itt van a másik emberünk, az a nyugdíjas, aki valamilyen jól jövedelmező állásból ment nyugdíjba - bankvezető, tábornok vagy egy megyei pártbizottság első titkára volt tíz évvel ezelőtt -, magas nyugdíja van, és emellé még keres 50 ezer forintot. Ebből az 50 ezer forintból ő mit fog vásárolni? Benzint fog vásárolni az autójába, az autószervizt fizeti, vendéglőben fog belőle étkezni, elmegy belőle külföldre nyaralni, és önök ezt úgy fogják adóztatni, mint annak az embernek az 50 ezer forintját, akinek az elemi megélhetéséhez kell ez a pénz. Ez önök számára az adóztatás elve.
Ismét eljutottunk oda, mint a családi támogatásoknál, a lakástámogatásoknál, hogy önök a szerencséseket, a magas jövedelműeket választják ki, hogy őket támogassák. Tisztelt fideszes képviselőtársaim, ezt jelenti önök számára a méltányos teherviselés. Mi egyetértenénk azzal, ha önök azt mondanák, hogy odaadunk 15 milliárd forintot, visszaadjuk annak az egynegyedét, amit 1999-ben elvettünk. Ezt támogatnánk - de ezt kapja meg minden nyugdíjas egyenletesen, méltányosan! Önök koncentrálják ezt a pénzt azoknak, akik a legkevésbé szorulnak rá.
Persze van egy jobb megoldás is. Mi azt javasoltuk az adótörvények tavalyi vitájában - és ezt a módosító javaslatunkat az idén is be fogjuk nyújtani -, hogy csökkentsük az adókulcsokat, másfél millió forintig legyen egy egységes 20 százalékos adókulcs, és másfél millió forintnál lépjen be a magasabb adókulcs. Ha önök ezt a javaslatot elfogadnák, akkor a kereső nyugdíjasok nagy többsége megmaradna a 20 százalékos kulcsban, és csak a legmagasabb jövedelmű nagyon szűk körnél lépne be a magasabb sáv. Ez olyan megoldás lenne, ami nem kivételt tenne szükségessé, hanem az egész adórendszer egyszerűsítésével és az adók csökkentésével teremtenénk olyan helyzetet, hogy a nyugdíjasok is, a kereső nyugdíjasok is jól járjanak, és az egész ország jól járjon.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ahol ennyi többletjövedelem van, amiről önök nem számoltak el a költségvetés készítésénél, ott erre az adócsökkentésre - amit a szabad demokraták egy éve is javasoltak, és most is javasolnak - meglenne a lehetőség. Csak önök nem az adók általános csökkentésére, nem az adókulcsok csökkentésére törekednek, nem arra törekednek, hogy az egész régióban a legmagasabb átlagos személyi jövedelemadózást - ami abból következik be, hogy nagyon alacsony szinten jön be a magasabb adókulcs - megváltoztassák, és a magasabb adókulcs ne 1 millió 50 ezer forintnál, hanem csak másfél millió forintnál jöjjön be, hanem a kézből etetés módszerével akarnak kiválasztott rétegeket kedvezményezni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A másik kérdés, amiről egy második felszólalásomban fogok beszélni valamikor a vita végén, az egyház-finanszírozási törvény módosítása, ami ugyanúgy sérti alkotmányos alapelveinket, mint magának az egész salátának a bevezetése. A szabad demokratáknak ezt a törvényt emiatt is el kell utasítaniuk. Ennek a salátának minden fontos kérdéséről egy felszólalásban nem tudtam beszélni, vissza fogok rá térni a vita későbbi szakaszában.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
