SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Én emlékszem arra, hogy '94-ben, amikor a kormányváltás megtörtént, egyáltalán nem voltunk boldogok azzal a helyzettel, amit örököltünk. Nem is lehettünk, hiszen nem egy lépés, hanem egy fél lépés sem választotta el az országot a fizetésképtelenségtől, totálisan csődközeli állapotban volt a magyar gazdaság. (Dr. Fazekas Sándor: Békesi kilenc hónapig nem csinált semmit!) Ha önök valamiért valamit felhánytorgathatnának volna az előző kormánynak, az csak az lehetett volna, ha ebben a helyzetben a kormány, félretéve minden politikai népszerűsködési meggondolást, a nem cselekvés opcióját választotta volna. Az garantált, hogy egy éven belül Magyarország a hatalmas gazdasági fekete lyuk közepébe esett volna bele. Ebben a helyzetben önök reklamálhattak volna.
De az mégiscsak arcátlanság, hogy az előző kormány, vállalva minden népszerűtlenségi intézkedést, és ezzel megteremtve a magyar gazdaság '96 óta tartó fellendülési állapotát, amiből a sors különös fintora és az önök szerencséje folytán főleg önök hasznosítanak, szóval, ebben a helyzetben még kritika tárgyává merészelik tenni az előző kormány gazdaságszanálási intézkedéseit. Ez minimum arcátlanság, tisztelt képviselőtársaim! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Húha! - Font Sándor: Ez a tény!)
Ráadásul ebben a helyzetben azzal az ócska trükkel előjönni úton-útfélen, hogy '95-'96-ban a nyugdíjak veszítettek a reálértékükből, míg az erős gazdasági felívelés pályájára váltott magyar gazdaság legjobb éveiben önök tudnak adni ezeknek-azoknak, akik közel állnak a Fideszhez és a kormánykoalícióhoz, ez a politikai szemtelenség minden határán túllép.
Köszönöm. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
