BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! 1997. szeptember 16-án erről a helyről a Fidesz akkori elnöke azt mondta: "A kormány előterjesztése lehetővé teszi külföldiek földtulajdonszerzését Magyarországon, az ellenzék álláspontja pedig ezt kizárja, ezért van közöttünk vita. Ezért mondjuk mi azt, hogy mind a közvetlen, mind a közvetett tulajdonszerzést ez ügyben meg kell akadályozni." - mondta Orbán Viktor '97. szeptember 16-án, annak a népszavazási kampánynak a kezdetén. Magyarázatként elmondta: "Miért nem elegendőek azok a korlátozások, amelyekkel a kormány, tegyük föl, jóhiszeműen megpróbálja a külföldieket kirekeszteni a földtulajdonszerzésből? Milyen feltételeket is javasol a kormány? Egy olyan korlát van, amit érdemes megvizsgálnunk, ez pedig úgy hangzik, hogy öt éve mezőgazdasági tevékenységet kell folytatnia. Szeretném önöknek elmondani, hogy ez a feltétel is könnyen teljesíthető."
Mit mondott 2001. június 19-én itt, a magyar parlamentben már mint miniszterelnök ugyanez az Orbán Viktor? Azt mondta a brüsszeli megállapodásról: "A termőföldvásárlás esetében azt tudom önöknek mondani, hogy sikerült olyan megoldást elérnünk, amely kizárja a spekulációs célú földvásárlást Magyarországon." Azt mondja: "Olyan megoldást, hogy legalább három éve az illetőnek itt kelljen élni és dolgozni a magyar mezőgazdaságban."
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, valamennyiünk számára világos, hogy a '97. szeptemberi álláspont, amit Orbán Viktor ellenzéki pártvezetőként képviselt, és a 2001. június 19-ei álláspont, amelyet Orbán Viktor miniszterelnökként képviselt, szöges ellentétben áll egymással. Vagy az egyik igaz, vagy a másik. Vagy az egyik helyes, vagy a másik. Meg kell mondanom: szerintem egyik sem, mert az az álláspont, amit a Fidesz '97-ben képviselt (Mádi László: Csak a Bauernek lehet igaza!), és amivel megakadályozta egy népszavazási kezdeményezéssel, hogy végre tőke jöhessen a magyar mezőgazdaságba, az az álláspont megvédte a magyar mezőgazdaságot - mitől? A tőkétől, a korszerűsítéstől, a fellendüléstől. Ennek köszönhető, hogy az agrárválság az utóbbi négy évben is folytatódott.
Az az álláspont pedig, amit a Fidesz-kormány Brüsszelben képviselt 2001 nyarán, egy defenzív engedmény. Ahelyett, hogy a saját agrárpolitikánk keretében olyan megoldást keresnénk a földpiac fokozatos - hangsúlyozom: fokozatos - és szabályozott liberalizálására, ami a magyar mezőgazdaságnak jó, olyan megoldást, ami az itt a mezőgazdaságban dolgozókat és gazdálkodókat hozzásegíti ahhoz, hogy tőkéhez jussanak és korszerűsítsék a gazdaságukat, ahelyett tesz egy engedményt az Európai Uniónak, anélkül, hogy ezek a pozitív fejlemények bekövetkeznének, anélkül, hogy erre a magyar mezőgazdaságot, a magyar falut, a magyar gazdákat fölkészítené, időben tőkéhez juttatná.
(12.20)
Egyik sem jó, tisztelt képviselőtársaim. Azért nem jó - úgy, ahogy azt Font képviselő úr az imént elmondta -, mert úgy tesz, mintha a mezőgazdaság nem lenne gazdasági kérdés. Szemben az angollal, franciával, amely agrikultúrának nevezi ezt az ágazatot, a magyar nyelv ugyanolyan okos, mint a német meg az orosz, amely Landwirtschaftról és szelszkoje hozjajsztvóról beszél; tehát mező-"gazdaság"-ról, mert tudja, hogy a mezőgazdaság az gazdaság, ahol számít az, hogy mi mibe kerül, ahol számít az, hogy minek mennyi az ára, ahol számít az, hogy a szűkös erőforrásokkal ésszerűen gazdálkodjunk.
A föld nemzeti kincs? Igen. Közgazdasági nyelven a föld egy szűkös termelési tényező. Nem elég megvédeni, nem elég magunk alá gyűrni, hanem a leghatékonyabban kell felhasználni, mert ha nem ezt tesszük, akkor az értéke esik, és alacsonyan marad, mint ahogy az elmúlt tíz évben alacsonyan maradt az értéke. És ez kinek rossz? Annak rossz, akié a föld (Dr. Kis Zoltán: Így van!), mert keveset ér a földje, és ami nagyon fontos: mert nem tud rá hitelt fölvenni, nem tudja jelzáloghitellel korszerűsíteni a gazdaságát. Annak rossz, akit önök azzal bódítanak, hogy amit önök itt hét éve csinálnak, az neki jó. Neki rossz, tisztelt képviselőtársaim!
Azt gondolom, hogy a földdel mint szűkös termelési tényezővel, mint nemzeti kinccsel ésszerűen kell gazdálkodni, olyan feltételeket kell teremteni, amikor tőke jön hozzá, és hatékonyan lehet megművelni, éppen, mert szűkös, éppen, mert kevés van belőle, éppen, mert a miénk.
Ahhoz pedig, hogy racionálisan lehessen vele gazdálkodni, ára kell hogy legyen. Ahhoz viszont, hogy ára legyen, ahhoz az kell, hogy piaca legyen. Ez a piac legyen egy szabályozott piac, de legyen piac. Nem nemzeti földalapnak kell a földdel gazdálkodnia, mert ha nemzeti földalap gazdálkodik vele, akkor az lesz, amit itt a miniszter úr elmondott, hogy majd jó áron megveszi attól, akitől meg akarja venni, és majd - ahogy fogalmazott - kedvezményes feltételek között fogja eladni. Kinek? Attól fogja jó áron megvenni, akit erre kiválaszt a földalap, és annak fogja jó áron eladni, akit erre kiválaszt a földalap. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Reális ára a földnek nem lesz (Francz Rezső: Klientúra!) - osztogatása a földnek lesz.
Mi tehát nem azt mondjuk, hogy ha lesz földalap, az ilyen meg ilyen legyen. Mi azt mondjuk, hogy ne legyen nemzeti földalap (Dr. Boros Imre: Nemzetközi földalap!), mert a nemzeti földalap nem mást jelent, mint ésszerűtlen osztogatását a földnek, hanem legyen egy korlátozott földpiac. A szabad demokraták kétszer is benyújtott földtörvényjavaslata ezt fogalmazza meg, hogyan lehet lépésről lépésre, a magyar mezőgazdaságnak használva, úgy liberalizálni a földpiacot, hogy az itt dolgozó, itt gazdálkodó magyarok és magyar társaságok jussanak földhöz, de magántőkét is vonhassanak be a mezőgazdaságba, mert az az alkudozás, amelyet a Kisgazdapárt folytatott a kormánnyal az elmúlt három évben, mindig arról szólt, hogy mennyi adófizetői, állami pénzt viszünk a mezőgazdaságba, és az sose elég a mezőgazdaságnak, és mindig sok az adófizetőknek, mert magántőkét nem vonnak be a magyar mezőgazdaságba.
Pedig a magyar mezőgazdaságnak erre lenne szüksége, tisztelt képviselőtársaim, ehhez kell egy korlátozott földpiac, ahogy ezt a szabad demokraták javasolták, mert higgyék el nekem - higgye el, Font képviselő úr is -, hogy a mezőgazdaság is, ahogy azt a magyar ember mindig is tudta, gazdaság, ahol szűkös a pénz, szűkös a föld, és minél jobb eredményt kell elérni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
