CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Néhányan talán csodálkoznak, hogy jelen pillanatban én állok ezen az emelvényen, és mezőgazdasági vagy földszakértőnek (Dr. Géczi József Alajos: Borkedvelők vagyunk!) - pontosan ezt akarom mondani: Magyarországon a földhöz érteni földkérdésekben, mezőgazdasági kérdésekben valami olyasmivel azonos, mintha valaki jó borivónak mondja magát, vagy nagy betyárnak mondja magát, és annak tartják, olyan megbecsülést élvez, amit nem érdemel meg.
Nos, nem tartom magam földszakértőnek és mezőgazdasági szakértőnek sem, azonban azt láttam, hogy a földkérdés: sorskérdés. Önmagában szinte nem is lehet tárgyalni, mert mindennel összefügg, ami az életünkben ma és tegnap történt, és holnap történni fog. Súlyos helyzetben vagyunk.
Ahhoz, hogy ide, erre az emelvényre felléphessek, természetesen némi tanulmányokat kellett végeznem, hogy egyáltalán hozzá tudjak szólni. Megmondom őszintén, gondolataimat magyar és külföldi tudósok gondolataira, műveire alapozom elsősorban. Dr. Tanka Endre, a Magyar Tudományos Akadémia doktora vezetett és alapozta meg hozzászólásaimat, de majd másokra is fogok hivatkozni.
Tehát amit tárgyalunk, nem földkérdés, nemcsak földkérdés, hanem sorskérdés, megmaradásunk kérdése, szuverén nemzetállamunk kérdése. Trianon előtt még 31 millió hektár földje volt a Szent Koronának, ma pedig 8,5 millió hektár van megnevezhetetlen tulajdonban. És pontosan arról szól ez az egész folyamat, hogy nincs az állam, nincs a nemzetállam tulajdonában.
A liberalizmus behatolt életünkbe, mióta itt van a rendszerváltás, és mindenre rányomja a bélyegét. A liberalizmus ellensége az állam. Azt mondja a doktrína, a legfőbb liberális doktrína, hogy a legrosszabb tulajdonos az állam, ezért az államot meg kell fosztani a föld fölötti rendelkezés jogától is. És ez európai uniós követelménnyé is válik. Ebben a követelményben mi alávetjük magunkat az Európai Uniónak.
Az tehát, ami itt elhangzik akármelyik oldalról, csak - meg kell mondanom - felületi kezelése a dolgoknak. Lehet éles vitákat folytatni arról, hogy az egyik hogyan csinálta rosszul, vagy a másik hogyan csinálta rosszul. Jól nem lehet csinálni abban a pillanatban, attól kezdve, hogy az állam elvesztette a rendelkezését a saját földje felett. Ez a nemzeti szuverenitás alapkérdése. Amennyiben Magyarország - és így tárgyalunk az Európai Unióval - a földkérdést a tőkefejezetben tárgyalja, a tőke pedig az európai uniós alapelvek szerint szabad áramlás alatt áll - és mindenképpen mindent el kell követni, hogy a tőkemozgásokat ne korlátozzák sehol sem -, akkor a föld már nem föld, hanem nyilvánvalóan akárkinek a kezében nem más, mint pénztulajdon, tőketulajdon.
Ha pedig így van, akkor felületi, időszaki kezeléseket lehet alkalmazni a dologgal kapcsolatosan, lehet jobban és kevésbé jól csinálni, de az alapkérdés el van döntve. Ha nem mondjuk ki, hogy magyar földet csak magyar természetes személy birtokolhat - magyar állampolgár, természetes személy -, és egyben nem állapítjuk meg ennek a birtoknak a felső határát is egy ésszerű mértékben, akkor beszélhetünk a kisüzemek támogatásáról, a középüzemek támogatásáról, beszélhetünk ilyen vagy olyan programokról, egy bizonyos idő múlva minden föld a tőkeerősebb, vagyis a nemzetközi, a globális cégek birtokába fog kerülni.
Hogy 10 év múlva, vagy 15 év múlva? Az őket érdekli kevésbé! Bennünket kell, hogy most érdekeljen, most kellene olyan törvényeket meghozni, olyan gátakat szabni, hogy ez ne történhessen meg. Mert hiszen 15 év múlva kapják meg ezek az addig is nyugodtan gazdagodó társaságok ezeket a földterületeket. És nemcsak a magyarországit! Nehogy valaki félreértsen, és csak olyan korlátozott gondolkodásúnak lásson, hogy én pusztán csak a mi földünkre gondolok itt. Itt, kérem, pontosan Ukrajna földje is érintve van, az egész kelet-közép-európai térség ilyen vagy olyan értékű földje érintve van. Mert ezekre a globális cégeknek szükségük van. Ezért küldik előre a Világbankot, hogy olyan programokat erőltessen a magyar kormányokra, sorozatban - nincs különbség, illetve nincs nagy különbség az egyes kormányok között -, amelyek mind alávetik magukat ezeknek a világbanki parancsoknak.
Ennek a következménye az, hogy így állunk, ahogy állunk, hogy egyik kormány így próbálja megoldani a másikkal szemben a kérdést, a másik meg éppen fordítva. Egyik itt fizet, ott fizet, ott foltoz, amott foltoz, és végül nem jutunk előre, mert ha társaságok juthatnak földhöz, egyelőre azt mondjuk, hogy magyar társaságok, később ebből piaci áru válik, és jön a tőkeerős nagyobb cég, megveszi. És bérmunkássá teszi azt a parasztot, azt a földmunkást, aki egyébként azt hiszi, hogy polgárosodni fog. Hiszen a polgári kormány alatt is pontosan ez a folyamat játszódik le. Nem polgárosul, hanem megkezdődik a bérmunkássá válása, sokszor rejtetten, sokszor úgy, hogy ő maga is csak a nyomorában veszi észre, hogy már itt tart.
Ha tehát változtatni akarunk ezen a nagyon cudar helyzeten, akkor szembe kell néznünk azzal, hogy jó-e nekünk az Európai Unió, és különösen így jó-e nekünk, hogy most a tőkefejezetben van tárgyalva a földkérdés. Ebben az előző kormány is egyetértett, és a mostani kormány, a polgári kormány is - nyilvánvalóan kényszerek hatása alatt, de ez nem felmentés természetesen a részemről -, a világbanki pénzügyi kényszerek hatása alatt tárgyalja a földkérdést a tőkefejezetben.
Akkor ebből a magyar mezőgazdaság teljes kisemmizése, a magyar polgárosodás - mármint a föld vonatkozásában - teljes elárulása következik. Mert 10 év múlva, 15 év múlva, 20 év múlva idejönnek ezek a tőkés társaságok, és megveszik a földet, mert szükségük van rá. Sokkal előrelátóbbak természetesen - mint minden nagyhatalom -, mint egy kis ország kis, elszegényedett részlege.
(11.30)
Miért kell a föld? Mert kevés van és még kevesebb lesz. Már több ízben felszólaltam itt az Országgyűlésben abban a kérdésben, hogy nézzünk előre, mit hoz az éghajlatváltozás. Az ENSZ megállapította, hogy 15 év múlva 50 centiméterrel emelkedik a tengerek vízszintje. Ez azt jelenti, hogy hatalmas területek fognak víz alá kerülni, ahonnan az emberek kénytelenek elköltözni, kénytelenek másutt folytatni tevékenységüket.
Most háború készülődik. Hogy lesz vagy nem lesz, az most nem ide tartozó kérdés, de a népvándorlás máris megindult. Ide egyelőre még csak néhány afgán érkezett, de abban a térségben, ahonnan aztán majd az egész esetleg megindul errefelé vagy más területekről, hatalmas népvándorlások fognak megindulni, és el fogják... (Dr. Géczi József Alajos: Mi is így jöttünk ide!) Tessék? (Dr. Géczi József Alajos: Mi is így jöttünk ide! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Meg is látszik! - Az elnök csenget.) Hát, kérem szépen, így jöttünk ide, többé-kevésbé - nem mindenki. (Derültség. - Dr. Kis Zoltán: Te később jöttél!)
