DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS
DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy Sándor frakcióvezető úr reggel már felidézte Orbán Viktor miniszterelnök úrnak június 9-ei történelmi látogatását a gazdakörök országos gyűlésén. Ott a miniszterelnök úr önbírálatot gyakorolt, és elmondta, hogy bizony ők '97-ben szövetséget kötöttek a gazdákkal, '98 februárjában találkoztak Szolnokon, de az utána következő három és fél évben nemigen történt semmi. Nosza - mondta -, rugaszkodjunk neki, van még nyolc hónapunk, lesz agrártörvénycsomag és lesz minden más, hozzuk be, amit nem lehet, és ha mégsem sikerül az egész, akkor 2002-ben önöknek, kedves gazdák nincsen más választásuk, csak ránk szavazhatnak, mert két út között kell választani: polgári úton tovább a mezőgazdaságban a Fidesszel - vagy szocialista úton. Én erre inkább azt tudnám mondani, hogy a magyar gazdáknak két út között választani: bizonytalan úton tovább botladozni a Fidesszel, vagy polgári úton, azon a parasztpolgárosodási úton, amelyről 150 éve álmodozik a magyar paraszt, a szocialistákkal menni tovább. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Taps az MSZP soraiból.)
Ebben az is benne van, hogy továbbra is azt gondolják egyes politikusok, hogy mumusokkal lehet ijesztgetni a magyar választót. Ezt még Orbán Viktor miniszterelnöknek meg is bocsátanám, hiszen ő Alcsút környékéről származik, és lehet, hogy ott kevesebb hús volt a kommunista gulyáslevesben; de Font Sándor képviselőtársamnak abszolút nem tudom megbocsátani, mert ő arról a vidékről való, ahol a magángazdaságok a kommunizmusban épültek ki, és ahol a csettegő mellett egyébként a leleményes magyar paraszt kitalálta a zsebszerződést, amiről itt mindenfélét összevissza beszélünk. A magántulajdonért folytatott harc a Kádár-rendszer késői korszakában szülte meg a zsebszerződést, amit aztán a sógorok '94 után ezek szerint használtak. (Közbeszólások.) Ezért mindenféle mumussal való ijesztgetés a választások előtt teljesen hiteltelen. '94-ben még be lehetett dobni ezt a mumust, mert '94-ben még Zákányszéken a gazdák három hétig előre köszöntek a napszámosoknak, mert azt hitték, hogy visszajön a proletárdiktatúra. (Derültség az MSZP soraiban.) Aztán kiderült, hogy a polgári út folytatódott tovább, nehéz, rögös úton egyébként, mert '94-95-ben egy összeomlott gazdaság keretében a legjobb szándékkal sem lehetett volna sokkal jobb agrárpolitikát csinálni.
De mielőtt elszaladna a vélemény ezzel a szakasszal kapcsolatban: mi békét hoztunk a mezőgazdaságba, abbahagytuk a polgárháborút (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!), nem kellett senkinek belépni a pártba ahhoz, hogy agrártámogatást kapjon, konszolidáltuk a viszonyokat, és '97-től már megpróbáltunk egy kicsit előbbre is lépni. Miért beszélek erről? Mert most ugyan a földről beszélünk, de itt van a leltár, tisztelt fideszes képviselők. Önökben '97-ben a parasztok reménykedtek. '97-ben az agrárdemonstrációk után valahogy elfordultak a kisgazdáktól, a MIÉP pedig lepattant erről az egész demonstárcióról, és valamilyen rejtélyes oknál fogva a Fideszben kezdtek a gazdák reménykedni. Én ott voltam '98 februárjában Szolnokon: mintha angyal szállt volna le Babilonban, úgy üdvözölték Orbán Viktort.
Ezek után mi történt? Három és fél évig nagy hallgatás, most nyáron meghirdették az agrárcsomagot - és eddig mi történt? Eddig az történt - mint ahogy erről többen szóltak közülünk -, hogy nyáron hadat üzentek a sógoroknak, és az emberek valóban idegesek, mert önmagukat kell feljelenteni azoknak, akik ezt eladták. Kérdezgetik tőlem a piacon az öregasszonyok, Jézus Máriám! mit csináljak, mert nagyon erős, aki megvette, lehet, hogy van még egy másik papírja is, vagy esetleg, ha minden rendben van, akkor meg megveret. Törvényi feltételek nélkül hadat üzenni a zsebszerződéseknek, és hülyíteni az embereket azzal, hogy most itt az idő, jelentsék föl önmagukat, ez nagyon nagy felelőtlenség!
Hasonlóképpen szeptemberben nagyon nagy felelőtlenség volt az, amikor önök meghirdették, hogy mindenki ajánlja föl a földjét. Először akkor talán a földbirtoktörvényt kell módosítani, esetleg a nemzeti földalapot megcsinálni, és egyáltalán olyan helyzetet teremteni, hogy az emberek perspektívát érezzenek a mezőgazdaságban, és ne pedig karácsonyi pénzecske reményében, választási pénz reményében eladják elhamarkodottan azt a földjüket, ami azért akármilyen keveset ér most, bizonyára többet fog érni néhány év múlva. Ezért mondom, örömmel láttam azt, hogy ma már agrárpolitikusok is felbukkantak a Fidesz soraiban, és sajnálom, hogy ők nem tudták érvényesíteni a hangjukat, akaratukat az elmúlt négy évben.
Lehet csinálni egy agrárcsomagtervet, de nem szabad, hogy ennek a választásokra forduljon a figyelme; ennek csak akkor van értelme, ha valóban egy legalább tíz-tizenöt éves távlatú törvénykezést meg tudunk csinálni. Ha olyan földtörvény-módosítást csinálunk, ha úgy beszéljük meg, hogy legyen egyáltalán nemzeti földalap és milyen legyen, hiszen egy államilag, bürokratikusan igazgatott földalapra nyilvánvalóan nincsen szükség, tehát hozhatunk különböző módosításokat, a bérleti szerződések tekintetében is, de ennek semmi értelme, ha ezt alárendeljük a kampánynak! Ezért abban bízom, hogy 2002-ben megszakad az a magyar sajátosság, sajnos magyar sajátosság - például Dániában nem így van -, ami abból áll, és Mikszáth Kálmán ezt szépen megírta, hogy a politikai elit Magyarországon csak akkor veszi észre az agráriumot, a mezőgazdaságot, és akkor kezd ígérgetni, hitegetni, csalogató, választási kampány ízű manővereket folytatni, amikor ránéz a naptárra, és hirtelen rájön, hogy közel van már a választás. (Dr. Takács Imre tapsol.) Remélem, hogy ezt a hibát ezzel a mai vitanappal még sikerül elhárítanunk.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
