DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Rádióhallgatók, Tévénézők! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tévénézők?) - akik figyelemmel kísérik ezt a mai vitanapot. Hiszem és remélem, hogy akik itt ülünk ezen a vitanapon, egy kicsit jobban kötődünk a termőföldhöz, mint mások; talán azért, mert ott születtünk valahol vidéken, vagy ott éltük életünk nagy részét, olyan emberek között, akik a termőfölddel foglalkoznak és abból élnek. Ezért azt gondolom, érzelmi kötődésünk is van ehhez a témához, és ez magyarázhatja egyébként a káros, szenvedélyes és érzelmi kitöréseket, amelyek esetleg eddig is megnyilvánultak, és meg fognak nyilvánulni a vita során. (Dr. Kis Zoltán: Káros?) Szerintem az érzelmi kötődést nem kell szégyellni, hanem egy kicsit talán büszkének is kell rá lenni, hogy van ilyen kötődésünk is.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ezért is fontos ez a téma, mert ilyen kötődése ebben az országban sok embernek van. De nagyon fontos ez a mai vitanap azért is, mert legnagyobb természeti kincsünkről beszélünk, hiszen ahogy a miniszter expozéjában hallottuk, Magyarország összterületének közel 75 százaléka - bár hektárról volt szó, de átszámítva közel 75 százaléka - megművelhető valamilyen formában, és ez a nagy természeti kincs nemcsak a hagyományos gazdálkodásra ad nekünk lehetőséget a jövőben. Kevés szó esik arról - csak egy gondolatindát mondok ide -, hogy megújuló energiaforrás is a termőföld, és nemcsak a repceolaj tekintetében, de akár az etil-alkohol biomasszából való előállítása vonatkozásában is. A mi jövőnk nagy része sok vonatkozásban függ a termőföldtől.
Végül, de nem utolsósorban, nagyon racionális gondolat a témakörben az, hogy a termőföld munkahelyet jelent, munkahelyet nagyon sok ember számára még akkor is, ha már tudjuk, hogy a korszerű technológiákkal körülbelül a népesség hány százaléka tud ebből megélni. Majd később beszélek még egy gondolatban róla, hogy az agrárbizniszből hányan élnek Magyarországon, és ez mind a termőföld megművelésétől, az ezzel való gazdálkodástól függ.
Itt mások is visszatekintettek az elmúlt tíz évre, de nagyon röviden szeretném a Magyar Demokrata Fórum szempontjából ezt értékelni. Nagyon köszönöm Kis Zoltán szavait Antall Józsefről. Ott ültem, amikor itt a parlamentben 1990-ben elkezdtünk dolgozni, és megrémültem attól a gyűlölettől, amely áradt egyes emberekből a miniszterelnök felé. Úgy látszik, Magyarországon csak a halott demokrata a jó demokrata, de örülök, hogy ez nagyon sok ember részéről átértékelésre került az elmúlt időben.
Amit Antall József elmondott, az kétségkívül a Magyar Demokrata Fórum földdel kapcsolatos törekvései alapján történt, hiszen 1988-as első programunktól kezdve az volt a törekvésünk, hogy a termőföld a tulajdonrendezés során azok használatába kerüljön, akik ott és abból élnek. Hogy ez hogyan történt, erről beszélt a miniszter úr is, Kis Zoltán is, így történt, ahogy történt az akkori alkotmányos helyzetben, az akkori politikai erőviszonyok között, az akkori koalíciós viszonyok között. Ha egyáltalán azt akartuk, hogy induljon meg a magánosítás a termőföld vonatkozásában, és szerettük volna, hogy azok, akik valamikor földdel rendelkeztek, visszakapják lehetőség szerint a földjüket, akkor ezt tudtuk tenni, ennek minden hibájával és előnyével együtt. Ezt nekünk, a Magyar Demokrata Fórum mai képviselőinek kell vállalnunk és vállaljuk is.
Az a törekvésünk is töretlen 1988 óta, hogy a termőföld mindig - a jelenlegi helyzetből kiindulva a továbbiakban - a magyar állampolgárok, azaz természetes személyek kezébe kerüljön. Ezt az elvet követtük ellenzékben is, amikor az egyik képviselőtársam által már említett 1977-es népszavazást kezdeményeztük. (Közbeszólás az MSZP soraiból: '97-es!) Ezt a Magyar Demokrata Fórum szintén felvállalja - 1997, bocsánat, 1977-ben nagy ügy lett volna. 1997-ben, amikor a Magyar Demokrata Fórum ezt kezdeményezte - ami talán megint egy kis politikai inda -, első kovácsa volt a mai koalíciónak.
Amikor 1998-ban kormányra kerültünk, én magam azt reméltem, hogy ezek a problémák a ciklus első évében napirendre kerülnek úgy, hogy bizonyos megoldást is nyernek. Történt törvénymódosítás termőföldügyben, itt tárgyaltunk arról, de nem a Magyar Demokrata Fórumon múlott mint legkisebb koalíciós partneren, hogy itt a ciklus utolsó időszakában beszélünk most ezekről a rendkívül komoly kérdésekről. Hogy ezt bizonyítsam, megemlíteném a parlament előtt fekvő két törvényjavaslatunkat, amelyek közül az egyik a földtörvény módosítására irányul. Két éve terjesztettük be, a mezőgazdasági bizottság tárgyalta is, hárompárti javaslat volt. Megint a jegyzőkönyv, a jelenlévők és mindenki számára egyértelműen meg kell mondanom: az, hogy ez a törvény nem került tárgyalásra, nem a legkisebb koalíciós partneren, a Magyar Demokrata Fórumon múlott.
Nagyon kedves élményem az, amikor a nemzeti földalapról szóló önálló törvényjavaslatomat tárgysorozatba vette a tisztelt Ház. A Magyar Demokrata Fórum a maga lehetőségeihez képest mindent elkövetett, hogy ezek a kérdések megtárgyalásra kerüljenek, és megnyugtató választ próbáljunk adni közösen ezekre a kérdésekre. Ennyit a múltról.
(11.10)
Most van egy helyzet. Van egy jelenlegi helyzet, amiről a miniszter úr az expozéjában részletesen beszélt. Nagyon örülök, őszintén örülök annak, hogy az MDF elképzelései ma már kormányzati akaratként, készülő törvényjavaslatokban jelennek meg. Ezek a törekvések, ezek a készülő törvényjavaslatok azt a törekvést mutatják, hogy a kormány is azt akarja, amit a Magyar Demokrata Fórum mindig akart, hogy a jelenlegi helyzetből kiindulva a termőföld tulajdona és használata azok kezébe kerüljön - amint már egyszer említettem, ez mindig törekvésünk volt -, akik ott és abból élnek, azaz a mezőgazdasági foglalkozásúak és a helyben lakók kezébe. Ezért - bár lényeges kérdésekben, amint említettem, mi letettük az asztalra, a parlament asztalára az elképzeléseinket - készek vagyunk az ott megfogalmazott markáns elképzelésekkel kapcsolatban kompromisszumra.
Nézzük, melyek ezek a kompromisszumok! Nemzeti földalap: ebben köztudott az MDF és az én törvényjavaslatom álláspontja. De mindig azt mondtuk, hogy a nemzeti földalap mint jogintézmény vonatkozásában nem az irányítás és a szervezeti forma az elsődleges, hanem a funkció, a jogosítvány és a cél, hogy milyen célra hozzuk létre. Nagyon örülök annak, hogy a készülő törvényjavaslatban megfogalmazódik az a kettős cél, egyrészt a tartós állami tulajdonú földek vagyonkezelése, ha úgy tetszik, ilyen szóhasználattal, másrészt az a katalizátor szerep, amire olyan nagy szükség van, nemcsak általában a családi gazdaságok kialakítása, de egyáltalán egy egészséges birtokpolitika megvalósítása céljából és érdekében. Úgy gondolom, hogy ha ezek a jogosítványok megfelelő anyagi lehetőséggel párosulnak, akkor ez a kettős cél, főleg az általam említett második, megvalósul, és akkor valóban az irányítás, a szervezeti forma másodlagos kérdés; természetesen csak annyiban, ha ez a szervezeti forma is biztosítja azokat a célokat, amelyekről olyan sokat beszéltünk, és nem akarom ezt most megismételni.
A földtörvény módosítása. Itt egy kicsit aggodalmas vagyok még ma is. Elővásárlási jogról beszélünk folyamatosan, és kétségkívül ennek vannak a helyben lakók szempontjából pozitívumai. De úgy gondolom, hogy ez önmagában még akkor sem oldja meg azt a problémát, amitől olyan gyakran félünk. Igazat adok - azt hiszem, Kis Zoltán mondta vagy egy hozzászóló -, nemcsak külföldi tőkéről beszélünk mint külföldi tulajdonosokról, hanem általában, három éve a spekulatív tőkéről beszélek, amely ha bejut a földpiacra, az káros. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Tehát itt nem arról van szó, hogy külföldi vagy belföldi az a spekulatív tőke, hanem egyáltalán mint romboló hatású eszköz, ne jusson be a termőföldpiacra! Az elővásárlási jogok sorrendje - helyben lakó, nemzeti földalap - bizonyos védelmet nyújt ez ellen, de nem tökéletes, hiszen a pénz ereje olyan, hogy kérdés, hogy a pénz, a tőke erejével versenyképes tud-e lenni a helyi gazdálkodó vagy adott esetben az állam, a nemzeti földalap, hiszen az elővásárlási jog csak egy korlátozott jog.
Tehát a szerzési jog kapcsán, amit a mi törvényjavaslatunk tartalmaz, hogy csupán a helyben lakók vásárolhassanak termőföldet, amiről kisgazda hozzászólónk, Kurucsai Csaba is beszélt, e vonatkozásban újragondolás szükségeltetik, és újra át kell gondolnunk, hogy egy szerzési jog deklarálása az alkotmányossági próbát mégiscsak nem állja-e meg. Tudniillik itt alkotmányossági aggályok merülnek fel. Azt gondolom, hogy ezekről a kérdésekről majd a törvényjavaslat tárgyalásakor kell bővebben beszélnünk, csak jelzem azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum, amelynek törvényjavaslata hárompártiként természetesen benn van a parlament előtt, meg fogja vizsgálni, hogy a szerzési joggal kapcsolatos álláspontját meg tudja-e változtatni vagy pedig megpróbálja azt érvényesíteni.
Szó esett a zsebszerződésekről, egy mondatot szeretnék ezzel kapcsolatban mondani. Tiszteletre méltó a kormány szándéka, de a végső cél nem lehet csupán az, hogy arra ösztönözzük a zsebszerződő egyik felet, a magyar felet, hogy hozza nyilvánosságra, mert jobban jár esetleg: a realizálását kell megakadályozni! Tehát ezeket a törvényeket úgy kell megalkotni, hogy soha ne realizálódhassanak azok a zsebszerződések, amelyekről nem tudjuk, hogy mit tartalmaznak, csak sejtjük, illetve vannak példák, hogy tudjuk.
Számtalanszor elmondtam, hogy nem szakadhatunk el a magyar valóságtól. Beszélünk a családi gazdaságról, és a nagybirtokrendszerek kialakulásának vagyunk a szemtanúi Magyarországon. Aki tudja, hogy mit jelent egy részvénytársaság, egy kft., az tudja, hogy az tőkés nagyüzem, ott már a szolidaritás, az egyes tulajdonosok, a kistulajdonosok érdeke elveszik, ott a nagytulajdonosok dirigálnak. (Francz Rezső: Ez nem igaz.) Éppen ezért azt gondolom, hogy helyes a törekvésünk a családi gazdaságok segítésére, támogatására, erősítésére, és végre ne csak beszéljünk róla, hanem tegyünk is, ahogy '94-ben a géptámogatással meg a falugazdász hálózattal tettünk! De vegyük tudomásul azt, hogy a szövetkezés különféle formái is Magyarországon ma realitások (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!), és ezek a realitások sok embernek adnak kenyeret, és ezeknek az embereknek a kenyerét is meg kell védenünk! Éppen ezért, amikor a külső üzletrészt említették itt, akkor eszembe jutott, hogy a Magyar Demokrata Fórum - bár lojális koalíciós partner volt mindig - nem szavazta meg az üzletrészről szóló törvényt; ha a szocialisták itt lettek volna teljes egészében, át sem ment volna. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Végső soron nagyon örülünk annak, hogy a kormányrendelettel most az történik a külső üzletrészek vonatkozásában, amit mi szerettünk volna elveiben és gyakorlatában is, és rendkívül örülök annak, hogy a csődben lévő nagyüzemekkel kapcsolatos külső üzletrész problémakörét a minap a miniszter úr is felvetette, hogy erről tárgyalni kell.
Nem azért, kérem, bár persze minden összefügg a politikával és a voksszerzéssel, de legyünk már egymással olyan jóindulattal egy kicsit, hogy tételezzük fel, hogy szeretnénk talán segíteni azokon az embereken! Ne csak mindig a politikai sandaságot tételezzük fel egymásról, hanem tessék azt átgondolni, hogy egy vidéki képviselő hány olyan emberrel találkozik, és ezek az emberek a felelősséget mennyire a vállunkra rakják, hogy ők önhibájukon kívül most nem kapják meg az üzletrészüket, mert tényleg nem tehetnek róla. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a kormányon belül szorgalmazza ennek a kérdésnek a megoldását. A Magyar Demokrata Fórum minden támogatást, amit tudunk, politikai támogatást vagy szavazatot is megadunk ebben a vonatkozásban, mert a bőrünkön érezzük ennek az aktualitását és a szükségességét.
Az általános helyzetről nagyon röviden még annyit: nagyon szeretném, ha mindannyian törekednénk arra, hogy megértessük a makroközgazdászokkal, hogy a mezőgazdaság nem egyszerűen "parasztkérdés" - idézőjelbe téve és nemes értelemben -, nem egyszerűen vidék. A mezőgazdaság a makrobiznisz részeként, ahol a beszállító, feldolgozóipar is benne van a makrobizniszben, az ország munkaképes lakosságának a 20-24 százalékát érinti mint munkahely. Ha ez ilyen jelentős, és erről a középpontban lévő, hagyományos értelemben vett mezőgazdaságról van szó, akkor értékeljük ezt az ágazatot úgy, hogy végre valóban, bár elég nagy a támogatás rá, nem elég nagy - nagy, de nem eléggé. És ha így nézik a makroközgazdászaink ezt a kérdést, akkor talán nekünk, akiknek eleve szívügyünk a mezőgazdaság, talán könnyebb lesz a helyzetünk.
Még nem hangzott el, de biztos el fog hangozni hangsúlyosabban is: bizony sajnos azért kell a termőfölddel kapcsolatban adminisztratív szabályokat behozni annak érdekében, hogy a hosszú távon abból élők helyzetét biztosítsuk, mert a jövedelemtermelő képesség és a piacra jutás kérdése Magyarországon tizenöt éve probléma és nincs megoldva.
Végül, de nem utolsósorban várjuk a törvénycsomagot, és azt hiszem, hogy éppen a huszonnegyedik órában ebben az őszi ciklusban talán lesz időnk arra, hogy megtárgyaljuk. Sokat fogunk róla vitatkozni, de nagyon remélem, hogy érvényesülni fog a törvénycsomagban az a felhívás, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök úr a brüsszeli fejezetlezárással kapcsolatban elmondott, hogy bizony ezzel a megállapodással kapcsolatban - nem akarom idézni végig a miniszterelnök úr zárószavait, de ő maga mondta, hogy a biztosítékot a felvetett problémákra és gondokra itt, nekünk kell majd megteremteni az őszi törvényalkotás során.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a figyelmüket. Én azt hiszem, hogy ezekről a kérdésekről higgadtan, tényleg felelősséggel kellene beszélnünk, és tisztelni egymás álláspontját, de azért a közös ügyet a politikai vagdalkozások között ne veszítsük szem elől!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
