DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Néhány évvel ezelőtt Hajdú-Bihar megyében egy fórumon felállt egy idősebb parasztember és a következőket mondta: ami itt az elmúlt csaknem tíz évben történt, az röviden összefoglalható. Én ugyanis úgy jártam, hogy visszakaptam a földemet, de elvesztettem a kenyeremet.
Találó mondat, ha nem is állítható, hogy a mezőgazdaság minden szereplőjére egyformán igaz. De hogy sok-sok ember reménye és keserűsége sűrűsödik benne, az egészen bizonyos. Az idős gazda akkor még nem tudhatta, hogy nemcsak a kenyerét vesztette el, de ha így mennek a dolgok, akkor a földjét is elveszti újra. Bár voltak ellenzéki kezdeményezések szép számmal, három és fél évig ez a kormány nem beszélt a földről. Nemcsak nem beszélt róla, nem is tett ezzel kapcsolatban semmit.
Aztán hirtelen az idei nyári kánikula kezdetén a Fidesz, vagy talán pontosabban inkább a miniszterelnök úr, elkezdett a földről beszélni. Először ez év június 9-én, amikor váratlanul megjelent a Magyar Gazdakörök jubileumi országos gyűlésén. Csak megjegyzem, hogy utoljára a választások előtt, '98 februárjában Szolnokon nézett be hozzájuk. Hozzászólásában sok mindent megígért. Földtörvényt, családi gazdaságokról szóló törvényt, nemzeti földalapot, "karácsonyi ajándéknak" szánt természetű és tartalmú üzletrész-kifizetést, amit úgy kell érteni, hogy aki most nem kerül sorra, az majd sorra kerülhet a választások után.
Néhány hétre rá elérkezett a kálócfai esős nap, és a Fidesz, a kormány - a brüsszeli megállapodás körüli indulatokat feledtetendő - kurucos hévvel hadat üzent a magyar földön gazdálkodó osztrákoknak. A zsebszerződések elleni álságos, hamis offenzíva azóta is tart, szegény nyugdíjas földeladók ma sem tudják igazán eldönteni, feljelentsék-e önmagukat vagy maradjanak csendben.
Végül itt van a legújabb hullám, ami a leginkább önleleplező és talán a legveszélyesebb. Szeptemberre ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a későn született fideszes agrárpolitika és narancsillatú mezőgazdasági törvénycsomag gyümölcsei már nem érhetnek be a választásokig. Így újabb elterelő hadműveletre volt szükség. Közhírré tétetett ezért, hogy azok a reménytelenségbe süppedt földtulajdonosok, akik egy kis pénzhez akarnak jutni, ajánlják fel a földjüket megvételre a megyei földhivataloknak. Csak megjegyzem, hogy szegény hivatalnokok persze azóta sem tudják, hogy ki becsüli fel az értéket, ki fizet érte és mennyit, mi ennek a jogi alapja, mi lesz a bérlővel, és nem akarom folytatni a sort.
A tönkretett agrárpiac, a leépülő termelés párosul az utóbbi években a hivatalok nyilvántartási packázásaival, valamint a kilátásba helyezett szigorú büntetésekkel, és mindez, tisztelt képviselőtársaim, garancia arra, hogy a kétségbeesett tulajdonosok, akik eddig még véletlenül sem akarták elvesztegetni a földjeiket, most az államilag vezényelt földspekuláció martalékává teszik saját földjüket. (Taps és közbeszólások az MSZP soraiban: Úgy van!) Hát ez lenne a nemzeti földalap? Erről szól a nemzeti földalap gondolata? Nem fordítva kellett volna hozzákezdeni? Földalapba azokat a földeket helyezni elsődlegesen, amelyek a rendezett gazdálkodáshoz, az átgondolt, világos, ésszerű birtokpolitikához szükségesek?
A nemzeti földalapnak nem az a dolga, hogy a gazdák vagy a tulajdonosok helyébe lépve osztogató hivatallá váljon. Az lenne a dolga - ha egyébként szükség van rá -, hogy a gazdák mögé álljon, hogy helyzetbe hozza őket, a ma mezőgazdaságból élőket, azaz hogy megérje nekik földet venni, hogy képesek legyenek birtokaikat egyesíteni, bővíteni, hogy képesek legyenek a spekulánsokat gazdasági erővel a földpiacról kiszorítani.
Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Az eddig említett manőverekért kár volt megtörni a hallgatást, kár volt szóba hozni a földet, kár volt fölébreszteni hamis illúziókat. Ha már három és fél évig megvoltak agrárpolitika és földkoncepció nélkül, most hirtelen kapkodással, hamis kampányokkal nem kellene tovább rontani a falu, a vidék, a mezőgazdaság egyébként is súlyos helyzetét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Minderről sokkal hosszabban beszélhetnék, ha bennünket, szocialistákat elsősorban a Fidesz bírálata és nem a mezőgazdaság, a vidék sorsa foglalkoztatna. Ám nincs arra idő, sem lehetőség, hogy ez a önpusztító helyben járás, ez az összevissza vagdalkozás még akár egy fél évig vagy akár csak egy hétig folytatódjon. Vessünk véget ennek a dolognak a mai napon!
A magyar szocialisták azért kezdeményezték a földről, a földhasználatról szóló vitanapot, hogy végre a parlamentben ne kisgazdapárti tragikomédiákról, ne elterelő, felelősségelhárító fideszes manőverekről folyjék a szócséplés, hanem végre valóban a földről, a földtulajdonról, a földhasználatról, a magyar termőföld sorsáról, annak hasznáról, azaz a mezőgazdaságban élőkről, de nyugodtan mondhatom: valamennyiünk sorsáról váltsunk szót.
(10.00)
Sokáig ugyanis nem lehetséges, hogy a magyar gazdasági fejlődés összezsugorodó, vergődő mezőgazdasággal párosuljon. Mint ahogy az sem lehetséges - és határozottan ki merem jelenteni, hogy ez az egész magyar politikai elit bűne lesz, ha nem tudunk ezen változtatni -, hogy kivérzett, elgyengült agráriummal lépjük át az Európai Unió küszöbét.
A magyar történelem a reformkor óta nem kis mértékben a magyar vidék, a magyar parasztság polgárosodásáról, sajnos jóval több kudarcáról, mint sikeréről szól. Kínálkozna az alkalom, hogy felemlítsem ennek fontosabb állomásait, de most nem teszem, annál inkább, mert a közelmúlt is kínál éppen elég példát. Sokat fogunk még azon vitatkozni, mi volt az 1989 óta történtekben az Antall- vagy éppen a Horn-kormány felelőssége. Ezzel azonban nem sokra megyünk, és nem is mi fogjuk eldönteni.
A mostani kormány felelősségéről, mert jelen időről van szó, viszont kötelességünk beszélni, nemcsak azért, mert ezért küldtek ide bennünket a választóink, hanem mert még ez a kormány is tehetne valamit hátralévő idejében, mert őt meg ezért küldték ide a választói. Tehetne, ha végre felhagyna azzal a politikai stílussal, amely minden kérdést erőből kíván megoldani, minden egyes probléma megoldásánál kizárólag választási szempontokat mérlegel, és nem azt, hogy döntései emberek tíz- és százezreit érintik. Mert végül is mi itt a probléma lényege? Az, hogy Magyarországon jó a termőföld, a magyar paraszt hozzáértő és szorgalmas, de többsége mégsem tud megélni a mezőgazdaságból.
A földkérdés, a földtulajdon, a földhasználat ügye nagyon fontos, de nem az egyetlen, amire választ kell keresni. És éppen a most elhangzottakból világosan kitűnik: azért kezdett el a Fidesz és a miniszterelnök úr a földről beszélni, mert nincs mondandója a mezőgazdaságról. A két dolog ugyanis nem ugyanaz. Ma a mezőgazdaságban sok munkával sem lehet elérni elfogadható jövedelmet. Nincs értékesítési biztonság, nem segítik a piacra jutást, nincsenek stabil, megbízható földhasználati szabályok, százmilliárdok folynak el és nem látszik a haszna, több százezer ember tengődik vidéken és nem lát perspektívát maga és gyermekei előtt. Ez így bizonyosan nem mehet tovább. Világos programot kell adnunk, a magyar mezőgazdaságot, a vidéket ki kell végre vezetni a válságból.
Melyek ennek a legfontosabb elemei? Mindenekelőtt az, hogy elősegítsük a versenyképes mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét, mert a jó föld csak akkor nemzeti kincs - és azt gondolom, ebben mindannyian egyetértünk, hogy a föld nemzeti kincs -, ha haszna is van. Ha nincs haszna, akkor üres szócséplés ilyen fordulatokról beszélni. Mindehhez pedig világos, kiszámítható, indokolatlan megkülönböztetéseket nem tartalmazó támogatáspolitikára van szükség; szükség van a mezőgazdaság adósságterheinek mérséklésére; szükség van a piacra jutás támogatására; szükség van az értékesítési biztonság állami garanciáinak megteremtésére; szükség van ésszerű, a termelőket segítő stabil földhasználati szabályokra; és szükség van új földtörvényre, hogy csak néhányat említsek a legfontosabbak közül. Csak ezek együttes hatásaként lehet ugyanis elérni, hogy a magyar termőföld jövedelmező legyen, és hogy ne lehessen spekuláció tárgya. És kérem tisztelettel, itt teljesen mindegy, hogy külföldi vagy belföldi spekulánsról van szó! Hagyjuk abba azt a hülyeséget, hogy a spekulációt külföldihez kötjük, és nem érdekel bennünket, ha valahol Magyarországon valaki szintén a földre spekulál!
Nem lehet csak földszabályokkal ezt a kérdést rendezni, átfogó, koherens mezőgazdaság-politikára van szükség, amelynek része a földtulajdon, földhasználat problémája is, annak nem egyedüli és nem meghatározó eleme.
Másodszor: azt is világossá kell tenni, hogy a mezőgazdaság támogatása, a vidék fejlesztése és a földkérdés, bár ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, nem ugyanazt jelentik, és egymással össze nem keverhető dolgok. Fejleszteni kell a vidék gazdaságát, és ez mindenekelőtt munkahelyteremtést, munkahelyteremtést és még egyszer munkahelyteremtést jelent - mert azt is világossá kell tenni, hogy egy korszerű, fejlett mezőgazdaság hosszú távon nem tud közel egymillió embernek megélhetést biztosító munkahelyet adni! Nem kell az emberek figyelmét elterelni a valóságos helyzetről, nem kell őket becsapni!
Fejleszteni kell a vidék településeit is. Nem azért, mert ott mezőgazdasággal foglalkoznak, hanem azért, mert ott emberek élnek. Utat kell építeni, egészségügyi ellátást biztosítani, jó minőségű és esélyegyenlőséget biztosító oktatást, oda kell vonzani a fiatal szakembereket, külön el kell ismerni azt, hogy nehezebb körülmények között dolgoznak, hogy csak néhányat említsek. Végül: világos programot kell kidolgozni a vidéken élő emberek szociális problémáinak orvoslására, ennek részeként a társadalombiztosítással nem rendelkezők - ezek számát legalább 150 ezer főre becsülik - megfelelő szociális biztonságának megteremtésére.
Harmadszor: meg kell érteni végre, és ebben a politikának óriási felelőssége van, hogy a fejlett világban zajló folyamatok lényege az, hogy ma Európában, vagy mondjuk, az Egyesült Államokban az elmúlt évek súlyos egészségügyi problémái következtében mindennél fontosabbá vált az élelmiszer-biztonság. Ez pedig nem egy ágazat belügye. A jó minőségű, egészséges, mindenki számára elérhető élelmiszer, mezőgazdasági alapanyag a társadalom egészének ügye, mint ahogy a tájvédelem, a környezetvédelem is mindannyiunk legalapvetőbb érdeke, és nem ágazati kérdés. Ennek vannak társadalmi költségei is. Nyilvánvalóvá kell tenni: ez nem a mezőgazdaság ügye, nem csak az ő ügye.
Nincs helye szembeállításnak! A mezőgazdaság ésszerű és szükséges támogatása nem állítható be úgy, hogy valaki a falut, a vidéken élő embereket akarná támogatni a város rovására. Engedelmet kérek, ez hülyeség! Aki így gondolkozik, az nem ért az egész lényegéből semmit.
És még valami: világos beszédre van szükség, ennek alapjául viszont csak világos gondolatok szolgálhatnak. Mondok néhány példát. A Brüsszelben földügyben kötött megállapodás legnagyobb problémája a mi szemünkben nem az, hogy előbb-utóbb el kell fogadni majd azokat a szabályokat, amelyek az Európai Unióban általánosak, hanem az, hogy itthon nem történt meg időben a földtörvény olyan átalakítása, amely a mezőgazdaság hazai szereplőit védené, ki merem mondani, előnyben részesítené, nem indokolatlanul, de minimum azonos verseny- vagy esélyhelyzetben tartaná; továbbá az, hogy a politika nem készíti fel a szereplőket, az érintetteket időben a változásokra.
A családi gazdaságok kormány által kigondolt támogatásával nem az az alapvető baj, sőt nem az a baj, hogy néhány ezer családi gazdaság helyzetén javítani akar, magától értetődik; hanem az, hogy nem gondol a többi tíz- és százezer érintett sorsára, arról nem mond semmit.
A szőlő és a bor jövedéki szabályozásával nem az a baj, hogy szándéka szerint fel akart lépni a borhamisítással szemben, hanem az, hogy végig nem gondolt, ostoba szabályai következtében a borhamisítás mit sem változott, a kis- és közepes gazdaságok viszont vergődnek a bürokratikus szabályozás hálójában. Ez ennek a kormánynak egyik jogalkotási gyöngyszeme, csak mellesleg említem meg, amelyet bizonyára a családi gazdaságok támogatására talált ki.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt egyezséget ajánl. Egyezséget ajánl a gazdáknak, a családi gazdaságoknak, a társas vállalkozásoknak, a szövetkezeteknek, és egyezséget ajánl az egyébként a problémát megértő pártoknak, politikai erőknek. Tegyük félre az értelmetlen szócsatákat, lássunk hozzá egy nemzeti agrárprogram pontos részleteinek kimunkálásához, amelyhez álláspontunk szerint jó alapot biztosít az előző ciklusban valamennyi párt által támogatott és aláírt nemzeti agrárprogram és az annak alapján született, máig hatályban lévő törvény.
A Magyar Szocialista Párt nagyon sok mezőgazdasági szakmai érdek-képviseleti szervezettel közösen dolgozik azon a programon, amely a mezőgazdaság válságából kivezető út, a vidék, a falu felemelkedésének programja. Mi ezt nem magunknak csináljuk, bárkivel megosztjuk az elképzeléseinket, aki valóban a mezőgazdaság, a vidék helyzetének javítását akarja, mert úgy gondoljuk, csak ez az út vezet el oda, így érhető el, hogy a jó föld, a jó gazda jó minőségű, egészséges élelmiszert termeljen, és természetesen tisztes megélhetést eredményezzen annak, aki ezzel foglalkozik. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
