DR. VONZA ANDRÁS
DR. VONZA ANDRÁS
DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszöntöm a földtulajdon és földhasználat kérdéseiről szóló politikai vitanapon megjelenteket. Engedjék meg, hogy ezekről az agráriumot érintő nagyon fontos kérdésekről tájékoztassam önöket. Ismertetésemben igyekszem képet adni a kormányváltás időszakára jellemző helyzetről, továbbá a földügyekkel összefüggő és a földtulajdonra, a földhasználatra kihatással lévő országos problémák javítása érdekében tett és tervezett intézkedéseinkről.
Először arról szólnék, hogy a mezőgazdaság miért érdemel megkülönböztetett figyelmet Magyarországon. Indokoltnak tartom ugyanis néhány jellemző statisztikai adattal érzékeltetni a problémakör jelentőségét, a döntési felelősség súlyát és annak horderejét.
A 2001. január 1-ei területi adatok szerint az ország mezőgazdasági területe 6 millió 44 ezer hektár, amely az ország területének mintegy kétharmada. A termőterület nagysága, amely a mezőgazdasági területből, továbbá az erdők, a nádasok és halastavak területéből áll, 7 millió 888 ezer hektár. A termőterület meghatározó része a körülbelül 4 millió 680 ezer hektár nagyságú szántó művelési ágú föld.
Látható, hogy hazánknak igen számottevő mennyiségű mezőgazdasági hasznosításra alkalmas földterülete van. Az ország természetföldrajzi adottságai és mezőgazdasági földellátottsága egyidejűleg igen jó feltételeket nyújt az eredményes gazdálkodáshoz. Az ezekre épülő földbirtokszerkezet viszont csak akkor hasznosulhat a közösség javára, ha a birtokpolitika a földtulajdon és földhasználat intézményeit a hazai agrárnépesség és egyben a fenntartható fejlődés szolgálatába állítja. Ez a gondolat pedig már a földtulajdon alakulásával, azaz a politikai vitanap egyik fő témájával függ össze.
Tisztelt Ház! Leszögezhetjük, hogy a termőföld nem a versenyszférához tartozó árupiac tárgya, így a földpiac nem biztosíthatja a társadalom valamennyi tagjának feltétel nélküli és korlátlan mértékű földtulajdonszerzését.
(9.10)
A közérdek különböző biztosítékokat követel arra nézve, hogy a földhasználó a szűkösen rendelkezésre álló termelőeszközt hatékonyan, a saját érdekein túlmutató közcélokkal egyeztetve működtesse.
Az eddig elmondottak alapján tehát a földkérdés túlmutat a mezőgazdaságon, nemzetgazdasági jelentőségű, ezért szükséges a földtulajdoni viszonyok állami beavatkozással történő alakítása. Az európai uniós csatlakozás során is a termőföld "A tőke szabad áramlása" című fejezet keretében kerül tárgyalásra.
A kárpótlási törvények, a szövetkezeti és átmeneti törvények, a földkiadásra vonatkozó, valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény megteremtették a termőföldek tulajdoni viszonyai átalakításának jogi hátterét. Mivel a rendszerváltást követően az alapvető politikai-gazdasági cél a magántulajdonra épülő piacgazdaság kialakítása volt, a legfontosabb nemzeti kincsünk az utóbbi évtizedben bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások eredményeként döntően magántulajdonba került. Mindezt számokkal alátámasztva elmondhatom, hogy 2001. január 1-jei adatok szerint a mezőgazdasági terület 6,3 százaléka, míg a termőterület 17,8 százaléka maradt csupán a magyar állam tulajdonában. A szövetkezeti szektor 7,1 százalékkal, illetve 6,3 százalékkal részesül a mezőgazdasági, illetve a termőterületből. A mezőgazdasági terület 86,6 százaléka van magántulajdonban, míg a termőterület 75,9 százaléka képezi magánszemélyek tulajdonát.
A földprivatizáció, mely lényegében befejezettnek tekinthető, erősen megosztott, eltérő gazdasági-társadalmi helyzetű és teljesítőképességű népességcsoportokat juttatott földtulajdonhoz. A kárpótlást követő részarány-földkiadási eljárás során sajnálatos módon tovább nőtt a termőföldek elaprózódása. Nagy számban keletkeztek olyan földrészletek, amelyekben irreálisan magassá vált az osztatlan tulajdonközösségben lévő tulajdonosok száma, illetve igen alacsony az egy főre eső tulajdoni hányad. A részarány-földtulajdon kiadása eredményeként létrejött közös tulajdon teljes mértékben kényszerközösséget jelent. A nagy számú jogközösségek többségében a tulajdonostársak nem is ismerik egymást.
A több mint 5 millió hektárt érintő földprivatizáció során a termőföld igen nagy része olyan személyek tulajdonába került vagy olyan személyek voltak a tulajdon várományosai, akiknek nem volt kötődése sem a termőföldhöz, sem a gazdálkodáshoz. Ez az állapot a termőföld forgalmának folyamatos növekedéséhez vezetett, ugyanakkor külföldi magán- és jogi személyek figyelmét is felkeltette a magyar termőföld vásárlásának lehetősége. Ezzel szemben törvényi szabályozás nem korlátozta a részaránytulajdon forgalmát a földprivatizáció befejezéséig, valamint nem korlátozta törvény a bel- és külföldi jogi személyek és külföldi magánszemélyek termőföldvásárlását egészen 1994. július 27-éig.
Ezzel egy időben a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozók köre nem volt képes megjeleníteni fizetőképes keresletet a termőföld iránt. Egyes régiókban a magyar gazdáknál jóval tőkeerősebb külföldi gazdák jutottak a települések meghatározó földterületeihez, gyakorlatilag megszüntetve a helyben lakó gazdák versenyesélyeit. Így a magyar termőföld éveken keresztül ki volt szolgáltatva a spekulációs tőkének.
Mindemellett az újdonsült földtulajdonosok - kiváltképpen, ahol a föld nem biztosított megélhetési lehetőséget - kezdeti lelkesedése is alább hagyott, mivel igen hamar rá kellett jönniük, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségi viszonyai elmaradnak más ágazatokétól. Így a művelési kötelezettség elmulasztása miatti bírság elkerülése érdekében inkább bérbe adták földterületüket a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozó magánszemélyeknek vagy társas vállalkozásoknak.
A termőföld privatizációja eredményeként mintegy 2,5 millió új tulajdonos jutott termőföldhöz. A nagy tömegű magánosítás révén a kialakult birtokstruktúra fő jellemzője, hogy az új tulajdonosok 80 százaléka egy hektár vagy annál kisebb méretű, esetenként több tagban, szétszórtan elhelyezkedő földterülettel rendelkezik. Tisztelt Ház! Jól érzékelteti ezt a következő néhány számadat. Több mint 1,3 millió természetes személy tulajdonát mindössze 0,3-5 hektár nagyságú termőföld képezi, melynek összterülete 2 millió hektár.
A jogszabályi lehetőségek időközbeni szűkülése eredményeként a spekulációs tőke új utakat keresett a magyar termőföld megszerzésére, mégpedig a termőföld használatát a tulajdonszerzési korlátozás megkerülésével, bújtatott tulajdonként, bérleti szerződéssel vagy haszonélvezeti jog alapításával próbálják biztosítani. A még lehetséges kiskapuk száma természetesen ennél jóval több.
A külföldi tőke földszerzése sokkolja a hazai közvéleményt, ugyanakkor az európai uniós tagjelölt államok csatlakozási tárgyalásain ez volt az egyik legélesebb vitapont. A külföldi földszerzések kezelésére, visszaszorítására kialakítandó jogi megoldás politikai döntéstől és annak következetes végrehajtásától függ, melynek érdekében a kormány, valamint az agrártárca konkrét lépéseket tett. Az elaprózódott földeket az ismert okok miatt legtöbbször nem a föld tulajdonosa használja, hanem haszonbérbe adja korábbi nagyüzem jogutódjának vagy nagyobb földterülettel rendelkező gazdálkodónak, esetleg egy újonnan alakult mezőgazdasági vállalkozásnak.
(9.20)
Mivel ezekben az esetekben a földtulajdonos és a földhasználó személye különbözik, felvetődik a racionális földhasznosítás problémája is, amelyről a későbbiekben szólok.
A fentiek következtében a termőföld tulajdonosi és használati viszonyai elváltak egymástól, és a kialakult helyzet átláthatatlan használati viszonyokat eredményezett. És ezzel már áttérhetünk a földhasználat kérdéskörére.
A közös tulajdonú földrészletek esetében ugyanis sokszor maga a tulajdonos sem tudja, ki használja a földjét. Az átláthatóság érdekében bevezetésre került a földhasználati nyilvántartási rendszer. A módosított termőföldtörvény rendelkezett a nyilvántartásnak 2000. január 1-jétől történő bevezetéséről, amely rögzíti a haszonbérlet és minden más jogcímen történő földhasználatot. A földhasználati nyilvántartás nélkül az európai uniós földalapú támogatások ellenőrzési rendszere, az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer sem működtethető. A törvény 25. § a) pontjának (2) bekezdésében foglalt előírás az egy hektár feletti termőföld használatára vonatkozóan bejelentési kötelezettséget ír elő a nyilvántartásba-vétel céljából.
Tisztelt Ház! A földhivatalok által vezetett két nyilvántartás - az ingatlan-nyilvántartás és a földhasználati nyilvántartás - az ellenőrzési rendszerben szoros egységet képez. A földhasználati nyilvántartási rendszer a kormány elképzelései szerint rövidesen kiegészül egy hatósági feladatokat ellátó ellenőrzési rendszerrel, amely mind a bejelentett földhasználatot, mind a bejelentésekkel kapcsolatos földhivatali eljárások jogszerűségét fokozott mértékben biztosítja.
A földhivatalokhoz benyújtott és általuk jogszerűtlennek ítélt földhasználati szerződések bejegyzésének megtagadása, illetve az ügyészség felé történő továbbítása révén előrelépés történt a termőföldek használati viszonyainak rendezettebbé tétele területén.
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény hatálybalépését, azaz 1994. július 27-ét követően külföldiek javára szóló termőföldeladások törvénybe ütköznek, emiatt semmisek. Ismerve a mai gyakorlatot azonban megállapítható, hogy az ügyész csak kivételesen indíthat polgárjogi pert. Tekintettel arra, hogy a födlhivatali eljárásban széles körű bizonyítás felvételére nincs lehetőség, a földhivatal elsősorban az iratok alapján dönt, így alapvető szabály, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem elutasítására a földhivatal által csak akkor kerülhet sor, ha a kérelem alapjául szolgáló okirat nyilvánvalóan érvénytelen. A vonatkozó jogi háttér módosítása indokolt a fennálló anomáliák kiküszöbölése érdekében.
Tisztelt Ház! A családi gazdálkodás zavartalanságának, akadálytalanságának, valamint a helyben lakó agrártermelők földszükségleteinek kielégítése, továbbá az egységes birtokszerkezet kialakításának elősegítése érdekében a termőföldet érintő elővásárlási jogra vonatkozó szabályok módosítása szükséges. A kormányprogram az agrárszektor stabil alapon való harmonikus fejlődése érdekében kiemelt feladatnak tekinti a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság fokozott csökkentését, valamint az optimális birtokméretek kialakítását.
Olyan, az Európai Unióhoz való integrálódás küszöbén is járható, piackonform megoldásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a földjüket művelni nem tudó vagy épp gazdálkodni nem akaró földtulajdonosok megfelelő áron eladhassák földjüket, a későbbiekben pedig a mező- és erdőgazdasági tevékenységre vállalkozók e földkészletből kedvező áron földet vásárolhassanak.
A földreform után időszerűvé vált az ésszerű és gazdaságos mezőgazdasági termelést lehetővé tevő birtokszerkezet kialakítása céljából az általános birtokrendezés feltételeinek megteremtése.
Említettem, hogy a jelenlegi, termőföldről szóló törvény hatálybalépéséig, azaz 1994. július 27-éig semmilyen jogi tilalom vagy korlátozás nem állta útját a hazánkban vállalkozni kívánó külföldi jogi vagy természetes személy termőföldtulajdon-szerzésének. A törvény jelenleg is meghatározza a külföldiek magyarországi földtulajdonszerző képességét és földhaszonbérlői pozícióját.
A kormányváltás idején az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások egyik sarkalatos pontja a mezőgazdaságot érintette. E téren nagy volt a lemaradásunk a jogharmonizációs folyamatokban, az EU-konform támogatási és intézményi rendszer kidolgozásában. A kormányzat a döntései előtt mérlegelte, hogy az agrárgazdaság, de különösen a földhasználat az EU talán legszigorúbban szabályzott területe. A termelés közvetlen támogatása egyre inkább háttérbe szorul, erősödik viszont az a tendencia, hogy sorsát a vidékfejlesztés részeként kezeljék, és ennek megfelelően közvetett úton támogassák. Az egyes régiók szintjén a mező- és erdőgazdálkodás funkciói a térség adottságai és társadalmi igényei szerint változnak, helyenként a termelési funkció háttérbe szorul vagy teljesen megszűnik, és táj-, természetvédelmi vagy rekreációs szerepet kap.
Tisztelt Ház! A működőképes családi gazdaságok kialakításának elengedhetetlen feltétele a megfelelő nagyságú termőföld megléte, és annak védelme kiemelt figyelmet érdemel. Kiemelt figyelmet érdemel, mert az ipari, kereskedelmi beruházások, a bányászat, az út- és vasútépítések, a község- és városfejlesztések nagyobbrészt a mással nem pótolható termőföldek más célú hasznosítását eredményezik. A fejlődéssel együtt járó folyamatokat megakadályozni nem szabad, az erőfeszítéseknek ezért arra kell irányulniuk, hogy a beruházások elhelyezésére csak a valóban indokolt nagyságú, lehetőleg gyengébb minőségű termőföldeket vegyék igénybe. A hatályos rendelkezések értelmében a termőföldek más célú hasznosításához a földhivatal engedélye szükséges, és az igénybe vett termőföld után földvédelmi járulékot kell fizetni.
Hadd ismertessem a kormányzat által tervezett további intézkedéseket. A kormány és a tárca szakmai érvekkel alátámasztott meggyőződése, hogy a hazai mezőgazdaság jövőjét, hasonlóan az Európai Unióban kialakult megoldáshoz, a gazdaságosan termelni képes családi gazdaságok jelentik, ezért ezt a folyamatot minden lehetséges eszközzel támogatja. Tapasztalhatjuk, a termőföld privatizációja önmagában nem volt elegendő a családi gazdaságok kialakításához.
Nem érintve most a jogszabályalkotás, az agrártámogatások vagy az adórendszer eszköztárát, csak a földügyekért elsőként a rendkívül kedvezőtlen birtokstruktúrából származó gondokat kell megoldani. Visszautalnék a felszólalásom előző részében elmondott adatokra, miszerint a hazai átlagos birtokméret 2-3 hektár területű. Ez maga után vonja, hogy az ilyen földbirtokon nem lehet hatékony szántóföldi, mezőgazdasági tevékenységet folytatni. Ugyanakkor azt is meg kell említsem, hogy a birtokméret nagysága nagyban függ attól, hogy milyen mezőgazdasági termelést folytat azon a gazdája, hiszen amennyiben zöldség-, gyümölcstermesztéssel foglalkozik vagy éppen dísznövénytermesztéssel - mely utóbbi kapcsán olyan adatok állnak rendelkezésünkre, hogy egy hektár esetében egy év alatt akár 100 millió forintot is megforgatnak, illetve 5 millió forint a tiszta nyereség -, ez maga után vonja azt, hogy a birtokméretet csak statikusan szemlélni nem igazán szerencsés; ez függ attól, hogy mit termelnek rajta.
(9.30)
Mindamellett a családi gazdaságok helyzetét szükséges megerősíteni. A családi gazdaságok kialakításának tervezett eszközei: az általános birtokrendezésről szóló törvénytervezet benyújtása - mely ezt követően az agrártörvénycsomag keretében fog a kormány, illetve a parlament elé kerülni -, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítására gondolunk, a nemzeti földalapról szóló törvény tervezetéről van szó, illetve a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítását kívánjuk. A családi gazdaságokról a kormány rendeletet fog készíteni. (Dr. Géczi József Alajos: Törvényről volt szó!)
Az előző kormányok azzal adósok maradtak, de a jelenlegi elkészítette az általános birtokrendezésről szóló törvénytervezetet. A birtokrendezés egyik formája az önkéntes földcsere, amelyre a termőföldről szóló törvény ma is lehetőséget ad, és azt adó- és illetéktörvények is preferálják. Látható azonban, hogy ezen a módon a több mint 5 millió hektár termőföldterület megfelelő méretű és alakú táblákba való összevonása nem lehetséges. A birtokstruktúra ennél hatékonyabb javítása csak átfogó birtokrendezéssel lehetséges. A tárca már kidolgozta az általános birtokrendezésre vonatkozó törvény tervezetét, az előzetes tárcaegyeztetések megtörténtek, ezért a törvényjavaslat a kormány jóváhagyása után még az idén a tisztelt Országgyűlés elé kerülhet.
Tisztelt Ház! Említettem, hogy a családi gazdaságok helyzetének erősítése érdekében növelni kell az egy gazdasági egység által művelt földterület nagyságát, ennek érdekében birtokkoncentráció szükséges. A birtokszervezet javításának támogatásán felül széles körű agrárpolitikai célok megvalósítását teszi lehetővé a nemzeti földalap létrehozatala, amelynek igénye már a kormányprogramban is megfogalmazásra került. A nemzeti földalap az állam tulajdonában lévő, folyamatosan változó mennyiségű és elhelyezkedésű földvagyon, amelyet az állam részben mező- és erdőgazdasági céllal hasznosít, részben pedig sajátos földbirtok-politikai és közcélok érvényesítése érdekében hoz létre. Célja a termőföldek rendeltetésszerű hasznosításának széles körű biztosítása, a birtokszerkezet fejlesztése, működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a kialakulóban lévő reális földárak és haszonbérek kedvező irányú befolyásolása. A nemzeti földalapnak a földpiac élénkítésében és a földárak befolyásolásában is szerepe lesz, mivel a földvásárlások az átlagos árak felett történnek, az elfogadhatatlanul alacsony magyarországi termőföldárak kérdése ugyanis neuralgikus pont.
Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a gyakorlatban széles körben kialakult földárról alig lehet beszélni. Ennek oka egyrészt az, hogy az egyes ingatlanok igen eltérő természeti és elhelyezkedési adottságokkal rendelkeznek, másrészt a termőföldforgalom olyan rövid időszakra tekinthet csak vissza, ami nem tette még lehetővé a reális piaci viszonyok kialakulását.
A nemzeti földalap létrehozását követően, annak működési keretei között mód nyílhat a jelenlegi és leendő állami földterületek kedvezményesen történő átadására a családi mezőgazdasági vállalkozások számára. A nemzeti földalapnak igen nagy szerepe lesz a gyenge termőképességű területek racionális hasznosításának biztosítása terén, kapcsolódva a nemzeti agrár-környezetvédelmi programhoz. A termőföld privatizációja során kialakult tulajdonosi viszonyok, a létrejött birtokstruktúra alapján jól látható, hogy az államnak a birtokrendezési folyamatok költségei részbeni átvállalásán felül az állami tulajdonú termőföldeket is be kell vetnie az ország és agrárium jövője érdekében.
A nemzeti földalap bizonyos tekintetben már meg is kezdte tevékenységét, mivel a Miniszterelnöki Hivatal előirányzatából rendelkezésre álló 5 milliárd forint a zsebszerződésektől elállni kívánók termőföldjeinek a felvásárlására is fordítható. A földalaptól a kormányzat agrárpolitikai, vidékfejlesztési céljainak hatékony támogatását várjuk, kezdve a fiatal, szakirányú végzettséggel rendelkező gazdálkodók kedvezményes földhöz juttatásától olyan speciális célok támogatásáig, mint például a szociális földprogramok.
Tisztelt Ház! Az előzőekben említettem, hogy a földkiadási eljárás során nagy számban keletkeztek olyan földrészletek, amelyekben irreálisan magas a tulajdonosok száma. Megoldani tervezzük, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével egy-egy tulajdonos rendelkezési joga tekintetében mezőgazdasági művelésre alkalmas önálló, kedvező méretadottságú birtoktest kerülhessen kialakításra. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény tervezett módosításával, a spekulációs célú földszerzések kizárása érdekében tovább kívánjuk szigorítani a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó korlátozásokat, például elővásárlási jog biztosítása a helyben lakó és élethivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó magánszemély részére. A termőföldtörvény módosításával a helyben lakó, főállásban mezőgazdasági termeléssel foglalkozók elővásárlási jogának megteremtésével növelhető a családi mezőgazdasági vállalkozások földtulajdonhoz jutásának esélye.
A jelenleg hatályos törvény a termőföldek tekintetében nem tartalmaz korlátozást magánszemélyek esetében a haszonélvezeti, használati jogviszony időtartamára és a tárgyának, azaz a mezőgazdasági rendeltetésű földterületének nagyságára vonatkozóan. (Dr. Kis Zoltán: Dehogynem!) A törvénymódosítási javaslat szerint egységesen és szektorsemlegesen valamennyi jogalany a termőföldtulajdon-szerzésre irányadó új korlátozások alapján alapíthat termőföldre haszonélvezeti és használati jogot.
A nemzeti földalap tervezett elővásárlási joga útján az állam javára szóló alkotmányos határok közötti kedvezményt biztosít. A tervezet szerint nem a tulajdonhoz való jogot érinti, hanem a tulajdon megszerzése tekintetében tesz különbséget az állam javára, és az elővásárlási jogok rangsorát állapítja meg. A birtoktagoltság felszámolása, a birtokrendezés méltányolható ok arra nézve, hogy az állam a fentiek szerint élhessen elővásárlási jogával. A kormányprogram agrár- és birtokpolitikai céljainak megvalósítását szolgálja az agrártörvénycsomag-tervezet, amely még ez évben a kormány és a parlament elé kerül.
Tisztelt Ház! A politikai vitanap kapcsán MSZP-s képviselők írták, hogy a magyar agrárium legkritikusabb kérdéséről van szó. Engedjék meg, hogy a földtulajdon és földhasználat témáival foglalkozó tájékoztatómat Teleki Pál örök érvényű gondolatával zárjam: "A magyar földről való intézkedéseinkhez épp olyan kötelességérzettel és áhítattal kell hozzányúlni, mint a magyar föld megmunkálásához."
A magyar földről való intézkedéseinkhez kérem valamennyi képviselő felelősségteljes, egyoldalú politikai szemlélettől mentes, az ország és a mezőgazdaság ügyét szolgáló, segítő javaslatait.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
(9.40)
