FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a kilencvenes években történelmi léptékű magánosítás történt a mezőgazdasági földtulajdonlásban és -használatban. Ennek alaptörvényei - csak emlékeztetőül - a következők voltak. A kárpótlási törvény révén mintegy 750 ezer eredeti földtulajdonos vagy annak leszármazottja jutott jogos tulajdonához, és további tízezrek részesültek földtulajdonlásban, illetve alkalmazottként szerezhettek termőföldet. Az erdőterületek mintegy 40 százaléka magánkézbe került, és mintegy 300 ezer honfitársunk válhatott erdőbirtokossá, tulajdonossá.
A szövetkezeti átalakulásról szóló törvény következtében körülbelül 1 millió aktív vagy nyugdíjas tag kapta vissza termőföldjét. A földrendező és földkiadó bizottságok működtek közre egyes önkormányzatok határában elterülő földrészletek kialakításában, illetve kimérésében. Figyelembe véve, hogy a rendszerváltás előtt is megtalálható volt hazánkban a mérethatárral korlátozott, főleg kertészeti termelésre használt magán-földtulajdonlás, együttesen az évtized közepére már mintegy 3,5 millió földtulajdonlásról szóló földügyi nyilvántartás szerepelt. A földtulajdonosok azonban nagyban heterogén és alapvetően, alapjaiban véve szétaprózott földterületekkel rendelkeznek. A kialakult birtokstruktúra csak kevesek számára tette lehetővé saját földterületen az olyan mezőgazdálkodást, amelyből a család is megélhet.
Az 1994-ben megalkotott földtörvény korlátozta a külföldiek földvásárlási jogát, és 300 hektárban szabta meg a belföldi magánszemélyek földtulajdonlási maximumát. Az előző kormány ezt az örökölt állapotot úgy vélte javíthatónak, hogy a szövetkezetek és társaságok földhasználatát tartotta természetesnek és előmozdítandónak. A támogatási rendszer eszközeivel elsősorban az úgynevezett árutermelő nagygazdaságok jövedelempozícióit kívánta javítani. Előkészített egy olyan földtörvény-koncepciót, amely a belföldi jogi személyek földszerzését volt hivatott szolgálni. Az elgondolás jogilag sem volt megalapozott, de népszavazás kiírását kezdeményező aláírás-gyűjtési akció hatására végül is lekerült a napirendről a törvénymódosítás. A támogatási rendszer nem ösztönzött igazán a földkoncentrációra, ennek illeték-, díj- és adóterhei olyan magasak maradtak, hogy a földterületek természetes összevonását is akadályozták. Mint sajátos kategória, fennmaradt az osztatlan közös földtulajdoni használat, ami a mezőgazdasági földterület mintegy negyedrészén ma is létező földhasználati forma. Ennek megszüntetésére sem történtek intézkedések. Ez a forma inkább a földet használó szövetkezetek, illetve társaságok számára kínál előnyöket a tulajdonosokkal szemben, ezért nem történt érdemleges elmozdulás a Ptk.-ban meghatározott tulajdoni teljesség megteremtésére.
A földek kijelölése, kimérése, telekkönyvi átvezetése azért sem valósulhatott meg, mert a szakintézmény, az FVM-földhivatalok pénzügyi forrásaiban nem történt gondoskodás. Az szja módosításával a Horn-kormány kialakította az őstermelői intézményt, nagyon alacsonyra szabta az adókedvezmények határértékét, ezzel is akadályozva az árutermelő magángazdaságok megerősödését, a fejlesztésre fordítható forrásoknak a gazdaságokban történő felhasználását. Ez a Bokros-csomagból származó adóügyi kategória volt, és nem a mezőgazdaság agrárpolitikai jelentőségű, egyéni magángazdasági, üzemi fogalom jogi rendelkezése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék néhány gondolatot említeni arról, hogy a kormány az elmúlt időszakban milyen intézkedéseket tett e vonatkozásban. (Dr. Kis Zoltán: Akkor már most be is fejezheted.) Az intézkedések és a rendeletek az örökölt helyzet felszámolását és az életképes egyéni gazdaságok megerősítését szolgálták: a falugazdász-hálózat létrehozása azzal a céllal, hogy minden gazda napi gondjainak megoldásában szakképzett segítséget vehessen igénybe; a termelői regiszter létesítése a földalapú támogatás igénybevételéhez; a földhasználati regiszter kiépítése a földhivatalokban; támogatás a földvásárlásokhoz; fiatalgazda-program beindítása; gazdahitel-konstrukció kiterjedt működtetése; képzési és szaktanácsadási projektek indítása; földhivatalok költségvetési forrásainak jelentős megemelése. A sort nem is folytatom tovább.
Milyen intézkedések várhatók a kormány elkövetkezendő időszakában? Úgy gondoljuk, hogy a kormányprogram egyik ágazati célja a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó családi gazdaságok helyzetének erősítése. Ennek érdekében komplex jogszabályi intézkedési csomag kialakítását javasolja a kormány. Az előbb a miniszter úr több vonatkozásban is említést tett a csomagról, részleteiben, megfelelő módon, mindenki számára érthető módon kifejtette nézeteit.
(9.50)
Én néhány kiegészítést szeretnék ehhez tenni. Az elgondolás szerint a kormányrendeletben meg kell határozni a családi mezőgazdasági vállalkozás fogalmát, tisztázni kell jogalanyiságát, a családok közötti vagyoni viszonyokat, definiálni kell a méret- és a jövedelemviszonyokkal összefüggő feltételeket. Így legfontosabb témakörként meg kell említeni: a földalap létrehozásával és működtetésével kapcsolatos jogi szabályokat; a földtörvény módosítását; a több tagban lévő földtulajdonok koncentrációját a birtokrendezési törvény megalkotásával; a földkiadás befejezését.
Ma is számtalan helyen komoly gondot okoz, hogy a fölterületek nincsenek még tulajdonba adva. A földrendező bizottságokról szóló törvény módosítása elkerülhetetlen, a földhasználat ellenőrzésének szigorítása szintén. Ezt az új támogatási formák, valamint adó- és járulékkedvezmények alkalmazásával kívánjuk elérni.
Az általános birtokrendezésről néhány szót. Mint gyakorló gazda és gazdasági vezető is mindennapos problémáim közé tartozik az, hogy különböző jogcímeken került tulajdonokba földterület. Ezek a földterületek ma jelentős részben alkalmatlanok arra, hogy megfelelően jövedelmező mezőgazdasági tevékenységet lehessen ezeken a területeken végezni. Éppen ezért - úgy gondolom, személyes tapasztalatok birtokában is merem ezt önöknek mondani - elindult több helyen az országban olyan program, amely megelőzi az általános birtokrendezésről szóló programot. Helyi szinten vannak kezdeményezések, ahol a gazdák megfelelő módon, megfelelő toleranciával élnek a lehetőséggel, és a birtokrendezés, a birtokcsere lehetőségeit kihasználják.
Ehhez nagyon nagy segítséget kapnak ezek a gazdálkodók a földhivatalok helyi szakembereitől, és úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő egy-két hónapban megfelelő eredményről is lehet már beszámolni. Természetesen ezek a helyi kezdeményezések nem hátráltatják a központi birtokrendezésről szóló törvénymódosítást, törvényt, amely nagymértékben a földrészletek kialakulásáról, kialakításáról, a tulajdonosok esetleges kártalanításáról is szólhat később.
Természetesen ennek költségeit jelentős részben - mert komoly költségek vannak - várhatóan a költségvetés és az FVM fejezeteiben is meg kell hogy találjuk. Ugyanakkor mindannyiunk érdeke, hogy ezek a birtokrendezések megtörténjenek, ehhez természetesen a tulajdonosoknak némi hozzájárulása is elengedhetetlen.
Nagyon fontos, hogy a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló törvény is módosításra kerül, ahogy előbb is említettem, főleg azért, mert jelen pillanatban is nagyon nagy területen ezek a földtulajdonok nincsenek kiadva, számtalan társas vállalkozás úgy műveli, úgy használja ezeket a területeket, hogy semmiféle bérleti díjat, semmiféle kötelezettséget nem vállalt át, és ma ezeken a területeken nagyon olcsó termelni, mivel semmiféle állami kötelezettség, semmiféle bérleti kötelezettség nem merül fel.
Ugyanakkor úgy gondolom, az is nagyon fontos, hogy ezeket a legfontosabb kérdéseket áttekintve ezen túljussunk, és a nemzeti földalapot mint intézményrendszert megteremtjük a kormányprogram céljainak megfelelően, ami nagymértékben segíteni fogja a termőföldek privatizációja során létrejött kedvezőtlen birtokszerkezettel, a vidékfejlesztéssel összehangolt javítást. Befolyásolni lehet általa a kormány birtokpolitikájának megfelelően a termőföldárakat, a földbérleti díjakat, képes lehet a reális földpiac kialakulására, valamint megakadályozhatja - és ezt kiemelem - a külföldiek zsebszerződésekkel történő földszerzését. Ennek egyik eszköze a tervezet szerint, hogy a földalap mindennemű termőföld értékesítésekor elővásárlási jogokkal élhessen.
A termőföldről szóló törvény módosítása is nélkülözhetetlen és elengedhetetlen; csak néhány fogalmat szeretnék az idő rövidsége miatt erre mondani. Meg kell határozni és kezdeményezni kell a termőföld és a tanya fogalmi meghatározásának pontosítását, megszüntetni az erdőbirtokossági társulat mint jogi személy földszerzési jogosítványait. A nemzeti földalap részére az elővásárlási jognak a biztosítása, a haszonélvezet, illetve a haszonbérleti jog szerződéses alapítását megszüntetni vagy korlátozni szükséges, ugyanakkor a haszonbérelhető termőföld felső határát egységesen legalább 2500 hektárban kell meghatározni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos szakaszhoz értünk el most, szeptember vége felé, amikor a kormány megfelelő intézkedéseket tett az üzletrész kifizetésére, ami mintegy kilenc éve fájó pontja a tulajdonosoknak. Ez a földcsomag, törvénycsomag nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy átlátható birtokszerkezet, birtokstruktúra, földtulajdon alakuljon ki a magyar mezőgazdaságban, és ha ezt a két rendkívül fontos dolgot úgymond elintéztük, megoldottuk, akkor nyugodtan bízhatunk abban, hogy a családi gazdaságokról szóló törvénytervezetet erre alapozva egy valóban a XXI. században induló, fejlődő, családi alapokra építő, biztonságot, jövedelmet adó mezőgazdaságban gondolkodhatunk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Pásztohy András: Ötvenes évek!)
