KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy, ahogy Szanyi Tibor képviselőtársam is egy részterületről szólt, én is egy részterületről szeretnék szólni, és ez pedig a birtokrendezés. Amikor az ismerőseimnek elmondottam, hogy készül egy törvény a birtokrendezésről, sokan felkapták a fejüket: te jó isten, jön az 1950-es évek kényszertagosítása?
Ugyanakkor, ha megnézzük a létjogosultságát egy esetleges birtokrendezésnek, akkor látnunk kell, hogy a számok valahol ennek a létét és jogosultságát támasztják alá, hiszen ma Magyarországon mintegy 2,2 millió fő tulajdonában van a 7,9 millió hektár termőterület, az egyéni gazdálkodók 70 százaléka egy hektárnál kisebb területet használ, 94 százaléka összességében 10 hektár alatti területet művel. Az elaprózottság mellett még az is jellemző, hogy nem lehet egységes birtoka, esetenként két-három tagban, kilométerekre egymástól van a földjük. Ha megnézzük a sokat emlegetett EU-s számokat, akkor azt kell megállapítani, hogy az EU-ban az 50 hektár feletti birtokok adják a termőterület közel kétharmadát, nálunk ez csak az ötöde. És az EU-s átlaggal szemben nálunk nagyságrendekkel magasabb a földbérleti arány is, hiszen ez nálunk 65 százalék, az EU-ban 8 és 48 százalék között mozog. Sokan mondják, és joggal, hogy ilyen feltételek mellett nem lehet versenyképesen termelni, és gazdálkodóink döntő többsége versenyhátrányba fog kerülni az EU-csatlakozás kapcsán.
Ma, ha végigjárunk az országban, egy rendkívül ellentmondásos képet látunk, hiszen láthatunk jól művelt nagy parcellákat, néhány hektáros, szintén jól művelt kicsiket, és parlagot. A nagy táblák titka a földbérlet, illetve az a földkoncentráció, amelyről Farkas Sándor beszélt, hogy egyes községek, falvak határaiban két-három ember már felvásárolta a földet, tehát megtörtént a nagybirtok kialakítása. A tisztességesen művelt területek titka az, hogy oda be tud menni egyáltalán a gép, a gazzal lepetteké pedig az, hogy ott távol él a tulajdonos, vagy annyira kicsi a parcella, hogy nem érdemes megművelni, és amikor beszélünk arról, hogy mekkora az allergiaveszély, annak ez az egyik legfőbb alapja. Tehát mindez azt mondatná ki, hogy kell a birtokrendezés - de lehet-e ma birtokrendezésbe kezdeni?
A jelenlegi kormányzati politika napjainkig egészen elkente az ügynek a lényegét, és arról beszélt még tavasszal az MDF agrárpolitikusa is, hogy ő 960 ezer fő számára ígért megélhetést a mezőgazdaságból, a kisgazdák hasonló módon nyilatkoznak, a Fidesz is (Font Sándor: Ígéret? Ne haragudj, ilyen nem volt!) jólétet ígért. Járvás képviselő úr is azt sugallta most, hogy azért mennyivel több ember tudna megélni a magyar földből, közben elfelejti mindenki, hogy ha megnézzük, ma összesen a 190 ezer regisztrált őstermelő és a 8 ezer társas vállalkozás adja az árutermelés több mint 90 százalékát. És mindezek mellett pedig elkészült egy tervezet, az FVM-IM közös előterjesztésében, a birtokrendezésről. Mi van ebben a tervezetben, kérem?
Tagosítást kezdeményezhet az aranykorona-értékek 10 százalékával rendelkező földtulajdonos; hozzáteszem, hogy az 1950-es években ez 50 százalék volt, a döntéshez elég, ha a földterületet használók aranykorona-értékben mért 50 százaléka jelen van, és azok többsége igennel szavaz. Tehát előállhat az a helyzet is, hogy kevesebb mint 25 százaléka a földtulajdonosoknak dönthet a többség feje felett. És ha kártalanítani kell valamit, mit ér ez a föld? A törvénytervezet szerint 3500 forintot, tehát 70 ezer forintot hektáronként. Kérem, a föld nemzeti kincs, ennyit ér a kormány szerint. És a birtokrendezés költségeiből 32 vagy 50 százalékot kell fizetni a földtulajdonosnak, tehát 7-11 ezer forintot hektáronként, ennek az összes költsége egyébként 110 milliárd forint. Kérem, mi ez? Számomra legalábbis ez egy kényszertagosítás, nemcsak a költségviselési kényszer miatt, nemcsak a döntéshozók alacsony létszáma miatt, hanem azért is, mert sokan arra várnak, hogy legyen értéke a földnek.
Mindezek miatt nem véletlen, amit Nagy Sándor is elmondott, hogy a Szocialista Párt nem tartja aktuálisnak a birtokrendezést, különösen egy ilyen típusú birtokrendezést, mi nem kívánunk kényszerrel élni. Mi szeretnénk megvárni azt az időt, amikor végre kialakulhat egy nemzeti konszenzus, szeretnénk megvárni azt, amikor a föld igazi nemzeti kinccsé válhat, magyarán: hasznot is hozhat, és érdemes lesz adni-venni, érdemes lesz gazdálkodni rajta. És mi erre kérnénk, sőt nemcsak kérjük, fel is szólítjuk a kormánypártokat, hogy gondolják át ezt a törvénycsomagot, és ténylegesen többpárti konszenzussal kellene elfogadni ezeket, mert ha nem, akkor olyan érzelmi viharok lesznek megint csak a választások előtt, amelyeknek semmi értelmét nem látom, és igazat adok Nagy Sándornak, amikor azt mondotta, hogy a Fidesz csak azért kezdett el beszélni a földről, mert nincs mondanivalója a mezőgazdaságról. Kérem, legyen mondanivalója mindenkinek a mezőgazdaságról, legyen mondanivalója mindenkinek a földről, és akkor lesz jó dolga igazából a falun élőnek.
Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
