LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Európai kitekintéssel készültem a mai vitára. A munkatársaimmal azt vizsgáltuk, hogy a földtulajdon, földforgalom, földvédelem tekintetében mi a helyzet Európában. Minden összehasonlítás, minden átlagolás torzít, de nem tanulság nélküli. Az idő szorításában most csak az összegzés egy kisebb részével járulhatok hozzá e vitanap sikeréhez. Először nézzük a földforgalom kérdését.
Nyugat-Európához képest a hazai földárak alacsonyak, egy hektár mezőgazdasági termőterület ára átlagban 150-200 ezer forint. Összehasonlításul: egy hektár föld ára Belgiumban és Norvégiában 2-3 millió forint, Ausztriában és Dániában 3-4 millió forint, Németországban 6 millió, Hollandiában 12 millió forint. Millió körüli a hektáronkénti földár Svédországban, Finnországban és Franciaország kevésbé termékeny vidékein.
(13.20)
Többek között a földárak különbsége miatt a volt szocialista országok egyikében sem engedélyezik külföldiek ingatlanvásárlását. Lengyelország uniós tagfelvétele után még tíz évig szeretné fenntartani ezt a korlátozást. Oroszországban csak az elmúlt hetekben adtak lehetőséget telkek, nem termőföld külföldieknek történő eladására. Az Európai Unió tagországaiban általában engedélyhez kötik a külföldiek földvásárlását, a kivétel Hollandia. Bonyolultabb a helyzet a haszonbérlet esetében, amelyet örökölni és továbbadni is lehet. A bérletet általában a bérleti idő maximumának kikötésével is korlátozzák.
Ausztriában az ingatlanok külföldiek általi vásárlása engedélyköteles. Németországban a termőföld eladásához szükséges az illetékes tartományi hatóság engedélye. Ez azonban csak akkor tagadható meg, ha az adásvétel az ingatlan aránytalan megosztásához vezetne. Külföldiek csak előzetes engedély alapján birtokolhatnak termőföldet. Franciaországban is engedélyt kell a külföldieknek beszerezniük a földvásárlás előtt. Hasonló a helyzet Dániában is, itt a termőföld öröklése is korlátozott. Ha valaki nem élethivatásszerűen foglalkozik mezőgazdasággal, köteles a földjére ilyen örököst "szerezni." Ráadásul csak az lehet 30 hektárnál nagyobb birtok tulajdonosa, akinek felsőfokú mezőgazdasági végzettsége van. A földvédelem ellenére az utóbbi években Dániában a földvásárlók ötöde-hatoda holland állampolgár. Hollandiában nem ütközik semmilyen korlátba a termőföldtulajdon megszerzése. Svédországban engedélyre van szükség. Ez alól mentesülnek a svédországi lakóhellyel rendelkezők. Írországban az Unión kívüli magánszemélyeknek és társaságoknak meg kell szerezniük a földbizottság általános egyedi, írásbeli hozzájárulását a vásárlás előtt. Görögországban a külföldieknek a földvédelmi hatóság hozzájárulását kell megszerezniük.
Haszonbérlet esetén gyakran szigorúbb az eljárás. A legtöbb országban a haszonbérletet örökölni is és továbbadni is lehet. Franciaországban azonban a haszonbérletet is ellenőrzi az állam, aminek a minimális időtartama 9 esztendő. A haszonbérlőnek joga kétszer, további 9-9 évre meghosszabbítani a szerződést. Ugyanez a helyzet Belgiumban, itt is lehetőség van a hosszabbításra. Dániában a tulajdonosnak és a bérlőnek legfeljebb 5-10 kilométeres távolságra kell a használatban lévő földtől laknia. Spanyolországban csak hivatásos gazdálkodók lehetnek haszonbérlők, a bérlet ideje öt esztendő. Hollandiában szigorú az ellenőrzés. Az engedélyezés eldöntésekor a haszonbérleti szerződés tartalmát, a bérleti díj elfogadhatóságát, valamint a haszonbérleti viszony agrárszerkezeti hatásait is figyelembe veszik. Olaszországban léteznek egyéni és vállalkozó haszonbérlők; a bérbeadás időtartama 15 esztendő. Portugáliában az egyéni gazdálkodók esetében a minimális haszonbérleti idő hét, míg a vállalkozók esetén tíz esztendő. Ausztriában az illetékes hatóság csak akkor ad engedélyt, ha megfelelő méretű birtoktest jön létre a szerződés megkötése után; a bérlet ideje öttől tizenöt esztendeig terjedhet. Svédországban csak határozott idejű haszonbérleti szerződéseket engedélyeznek. Görögországban létezik a határozott és a határozatlan idejű haszonbérlet intézménye. Luxemburgban üzemi méretű birtoktestekre kilenc évben, parcellákra viszont hat évben határozzák meg a bérlet idejét. Finnországban a maximális bérleti időt tizenöt évben korlátozzák; értéknövelő területhasznosítás esetén a bérlő jogosult az értékarányos visszatérítésre. Nagy-Britanniában országonként más a szabályozás. Észak-Írországban létezik a határozott s a többször hosszabbítható bérlet; Angliában a '95 szeptembere után kötött haszonbérletek esetében a bérlő szabadon felmondhat, Skóciában viszont a bérlőt védik felmondási korlátozással.
Általános európai tapasztalat az, hogy a földtulajdont és szabályozását, a földforgalom, a földhasználat előírásait nem szabad gyakori változtatásokkal elbizonytalanítani - ehhez választási ciklusokon átívelő nemzeti közmegegyezésre van szükség. Szolgálja ennek közeli megteremtését ez a felsorolás, ez az európai kitekintés, illetve ez a mai vitanap is!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
