SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF
SIMON JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért nemzeti kincs a föld, mert helyes használatának a társadalom számára a mezőgazdaságon túl is rengeteg a haszna. Én a földhasználat társadalmi és környezetvédelmi kérdéseiről szólnék, annál is inkább, mert a fenntartható földhasználatról tragikusan téves megközelítések is elhangzottak ma délelőtt.
A földhasználatban a társadalom joggal fogalmazhat meg a mezőgazdasági ésszerűségen túlmutató elvárásokat is, hiszen a gazdaember alapvetően védendő természeti elemekkel, vízzel, levegővel és különösen a korlátosan rendelkezésre álló termőfölddel dolgozik, azzal gazdálkodik. De ha a mezőgazdaság az élelemmel és az ipari anyagokkal együtt újratermeli, megóvja az emberi élet feltételeit is, a szép tájat, a biológiailag változatos élővilágot, és még sajátos helyi kultúrát is teremt, sikeresen őriz, döntően a következő generációk számára, joggal vár el megfelelő figyelmet, díjazást, támogatást, megbecsülést, minden olyasmit, ami hiányzik a mai magyar gyakorlatból.
A kívánatos földhasználat módjáról csak akkor beszélhetünk őszintén, ha törődünk a földet művelő emberrel, a megbecsülésével, a jövedelmével, a családjával, a gyermekei iskoláztatási lehetőségeivel - erről szocialista képviselőtársaim szóltak már -, vagyis a gazdák valódi és kívánatos, javítandó és javítható élethelyzetével, mert tulajdonképpen a földhasználat kapcsán is ez a fő kérdés.
Van tehát más feladat is, mint a hatékony és jövedelmező mezőgazdasági termelés, erről is volt szó ma délelőtt. Ezt mutatja az is, hogy 300 hektárban van korlátozva a birtokhatár Magyarországon. Nyilván nem ok nélkül, a politika tudja, hogy mit akar ezzel elérni, hiszen a mai közgazdasági helyzetben 1500 hektárosnak kellene lennie egy birtoknak ahhoz, hogy európai színvonalon eltartson egy magyar családot. De az is nyilvánvaló, hogy a tájfenntartás, a természet- és a környezetvédelem költségeit sem lehet megfizettetni az élelmiszerárakban. Éppen ezért a jelentőségük túlmutat az élelmiszer-gazdaságon; másrészt az okszerű föld-, termőföldhasználattal gyarapodó tőke döntően más ágazatokban is hasznosul, hogy csak az idegenforgalmat és a turizmust hozzam példaképpen.
Nem igaz az sem, hogy minden a tulajdonos szándékán vagy képességein múlik. Vannak itt hiányosságok, de azért nekünk arra kell a figyelmet fordítanunk, hogy megfelelő szabályozás nélkül hektikus és túl kockázatos a piac. Lássuk be, nem múlik, és nem is múlhat minden a termelőn, de itt szeretném megjegyezni, hogy nem múlhat a piaci törvények vak akaratán sem. Az agrárium társadalmilag ennél valóban sokkal fontosabb terület.
Igazolásul szeretnék külön kiemelni egy új fejleményt: napjainkra a mezőgazdaság és a természetvédelem ügye végképp összekapcsolódott. Európa változatos kultúrájú és sűrűn lakott vidékein megbukott minden más, természetvédelemmel kapcsolatos korábbi elképzelés, így például a szegregációs modell, amely egyes területeket fokozottan védett, a többin pedig korlátozás nélkül engedte meg a gazdálkodást; a gazdálkodás néha garázdálkodássá fajult, most csak az esőerdők jól ismert példáját szeretném felhozni. De nem tartható már a nyakló nélküli külterjesítés elképzelése sem, ami az intenzív gazdálkodás ellentéteként fogalmazódott meg, hiszen hatmilliárd ember él ma már a Földön, és sok faj már csak az ember által kialakított ökoszisztémákban életképes, ott találja meg az életfeltételeit. Felhozhatnám az őrségi kaszálók példáját, de az idő miatt ezt most nem teszem.
Csődöt mondott a passzív, az utólagos büntetésre épülő természetvédelmi elképzelési rendszer is. Erre látványos eset épp a magyar Tisza esete: mit segíthet az, ha utólag a károkozókat felelősségre vonjuk? Ma már, ahol erre mód van, az aktív megelőzést, a területfedő védelmet szorgalmazzák, és ez az európai gyakorlat is. Mit jelent ez? A környezetgazdálkodási és a környezetstabilizálási feladatokat a helyi közösségekre telepítik, és a mezőgazdálkodás fogalmát töltik meg ezzel az új tartalommal - erről szól az agrár-környezetvédelem, az a program, amire itthon, a nagyhangú beharangozás ellenére, eddig egy fillért sem költöttek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.
Másrészt erről a problematikáról kellene szóljon részben a vidékfejlesztés is, aminek a helyi közösségek kulturális, demográfiai és gazdasági megerősítése együttes feladata lenne, hogy ott megbirkózhassanak azokkal az új feladatokkal, amelyekről beszéltem; mert csakis ezeknek a közösségeknek a segítségével lehet kultúrállapotban tartani a vidéket, megőrizni a művelt tájat, megtartani a hagyományokat, mindazt, ami mindannyiunk számára nagyon fontos. És ahogy Nagy Sándor helyesen kiemelte, kielégíteni a társadalom környezeti egészségére, élelmiszer-biztonságára és részben gazdasági biztonságára vonatkozó érdekeket is.
(13.30)
Az utóbbihoz, részben Medgyasszay képviselőtársamhoz csatlakozva: ő megújuló természeti erőforrásként beszélt a termőföldről; mindenütt, ahol ilyen erőforrás hasznosításáról van szó, és a mezőgazdaság tipikusan ilyen, a helyi társadalomhoz szorosan kötődő és csak helyben előállítható javakról, szolgáltatásokról, munkahelyekről is szó van. A helyi kultúrához, erőforrásokhoz és elvárásokhoz kötött gazdaság a globalizálódó világban pedig már nem utolsó szempont, jelentősen képes fokozni az ott élők biztonságérzetét, hiszen sorsuk gazdaságilag is részben a saját kezükben van. A vidéki népesség megtartása nélkül persze mindez fikció.
Európában, amire ok nélkül, vagy okkal hivatkozunk, komoly erőfeszítések történnek a népesség helybentartására és a mezőgazdaságban dolgozókat ezért különleges megbecsüléssel kezelik, tartalmas életet, piaci biztonságot kínálnak számukra, boldogulásukat jelentős források támogatják. Ha az Európai Unió tagjai lennénk, itt most Magyarországon 350 milliárd forinttal több támogatást kaphatnának a termelőink és 250 milliárdnyi keret szolgálná környezetvédelmi tevékenységüket, vidéki életterük megtartását, megóvását.
Én nem ezt tapasztalom, tisztelt képviselőtársaim. Nyugat-Magyarországon, ahol élek, külföldiek kezén van Vas megye termőterületének a fele, idegenek vásárolják fel a falusi portákat, ágaskodik a kóró, virít a parlagfű. Én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, változtatásra és komoly változtatásokra van szükség, és szeretném hogyha ebben támogatókra találnánk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
