TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS
TÓTH ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági termelés legfontosabb termelési eszköze a föld, és a magyar föld nem pusztán termelési eszköz, hanem természeti kincs, a mezőgazdasági termelésnek különlegesen jó feltételeket biztosító termőhely. A talaj- és klimatikus viszonyok történelmileg stabil mezőgazdasági kultúrát alapoztak meg hazánkban. Kitűnő adottságaink nem pusztán az ország élelmiszer-szükségletének megtermelésére alkalmasak, hanem ezen felül több millió ember számára képesek biztosítani a létfenntartás alapját. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar az ország előnyei alapján a nemzetgazdaság kiemelt ágazata lehet, mégis gyakorlatilag a rendszerváltás óta súlyos termelési, értékesítési, jövedelmezőségi, technológiai gondokkal küzd.
A polgári kormány programjában megfogalmazott célja az elhúzódó mezőgazdasági pangás megállítása, olyan hatékony, érzékelhető és tartós fejlődés megindítása az agrárszektorban, amely a gazdaság általános megújulásának és növekedésének egyik meghatározó iránya lesz. Az e területen mutatkozó szerény eredmények is arra ösztönzik a kormányzatot, hogy markánsabb lépésekre szánja el magát, és a termelési alapokban, azon belül a legfontosabb termelési alap, a föld viszonyaiban is jelentős változást hajtson végre. Ezt célozzák azok az intézkedések, amit a kormányzat a földnek a zsebszerződésekkel idegen kézbe való juttatásának megakadályozására indított. Ezt segítik a meginduló állami földvásárlások, támogatják a már a tisztelt Ház napirendjén szereplő, a családi gazdaságok kialakulásának segítését célzó adókedvezmények, és ennek a célnak rendelődik alá a hamarosan benyújtásra kerülő törvényjavaslatok elfogadása is.
Tisztelt Országgyűlés! Érdemes egy rövid visszatekintést tennünk, hogyan is alakult ki a mai birtokszerkezet, milyen folyamatok vezettek a jelenlegi tulajdonosi szerkezet kialakulásához, és milyen tényezők határozzák meg napjainkban a földhasználatot. Az 1990-es évek sajátos privatizációs folyamatának következtében a földterületek ugyancsak sajátos tulajdonosi szerkezete alakult ki. A földtulajdonoshoz különböző módon kerültek földterületek. A 8 millió hektáros termőterület több mint négyötöde magántulajdonban van. Ennek közel egyharmada korábban is magántulajdon volt, mintegy másfél millió tulajdonossal. A kárpótlási árverések során több mint 700 ezer földrészlet, több mint 2,2 millió hektár került új tulajdonoshoz, a tagi részaránytulajdonnal pedig közel 3 millió hektár került meghatározásra, közel 1,9 millió fő részére. A kárpótlási területek átlagos nagysága alig haladja meg a 3 hektárt, míg a részaránytulajdonok átlagos nagysága mindössze 1,5 hektár. Különösen szembetűnő tehát a részarány-tulajdonú földterületek elaprózottsága.
A részarány-tulajdonosok és azok örökösei azok, akik a termelőszövetkezetekben is megtartották földjük tulajdonjogát, ezért azt mint részaránytulajdont adták ki számukra. Közülük az aktív és nyugdíjas tagok jobbára a rendszerváltozáskor is a régi településükön laktak, mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak. Talán közülük kerültek ki a legnagyobb arányban a mezőgazdasági termeléssel jelenleg is aktívan foglalkozók. Ugyanakkor számosan voltak közülük, akik nem mérették ki, hanem bérbe adták tulajdonukat annak a szövetkezetnek, amely azt korábban is művelte.
A földtulajdonosok másik csoportja azok, illetve örököseik, akiket a kollektivizálás során megfosztottak tulajdonuktól, ők részleges kárpótlással szereztek tulajdont. Közülük sokan már elköltöztek a korábbi lakóhelyükről, másutt kerestek megélhetést; ők, akik nehezebben tudnak visszatérni a mezőgazdaságba, hiszen nincs települési hátterük, nincsenek eszközeik. Számukra megfontolandó, hogy feladják-e kialakított egzisztenciájukat egy bizonytalan jövőjű vállalkozásért. Többnyire ők is bérbeadással hasznosítják tulajdonukat vagy megválnak attól. Ráadásul sokan vannak olyanok, akik annak idején a kárpótlási jegyeket megszerezve pusztán spekulációs szándékkal szereztek földtulajdont. Természetesen vannak olyanok is, akik elsősorban a részleges kárpótlás árverésein, illetve az azóta eltelt időszakban vásárlással több száz, esetenként több ezer hektáros gazdaságot alapoztak meg. Úgy gondolom, a közeljövő hatékonyan működő családi vállalkozásai ezekből alakíthatók ki legkisebb ráfordítással.
Mint korábban már utaltam rá, a földtulajdon, illetve a földhasználat a kilencvenes évek elején bekövetkezett sajátos privatizáció következtében élesen elvált egymástól. Ez egyfajta bizonytalanságot is okozott a termelésben, egyrészt törvényi korlátja van a hosszú távú bérleti viszony megvalósulásának, másrészt a tulajdonosok elöregedése, illetve az állandó számolgatás arra késztette a bérbe adókat, hogy lehetőség szerint minél rövidebb bérleti viszonyt létesítsenek, ugyanakkor a bérlők kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hiszen nem tudhatták, hogy a lejáró szerződéseket a tulajdonosok meg kívánják-e hosszabbítani. A bizonytalanság következménye, hogy hosszú távú talajerő-utánpótlásra, illetve talajjavításra nem vállalkoznak a bérlők. Tisztázatlan, hogy kit terheljen például a vízelvezetés megoldása, az öntözőrendszerek a szétaprózodottság miatt nehezen működtethetők.
Az elmondottakból is kitűnik, hogy a termelés biztonsága szempontjából sokkal kedvezőbb, ha bérleti hasznosítás helyett igazi tulajdonos igazi tulajdonosként, megfelelő méretű gazdaságban tud dolgozni. A kormányzatnak is meg kell tehát találni azokat az eszközöket, amelyekkel az ilyen farmer típusú gazdaságok kialakulását segítheti. Megfelelő támogatásokkal kell segíteni az optimális földtulajdonméret kialakulását, a szétszórt parcellák egyesítését. Ideális állapot az, ha a gazdálkodó család akár a termelés helyszínén lakva, birtokát koncentrálva tud dolgozni, a piaci követelményekhez igazodva.
Tisztelt Képviselőtársak! Az idei őszön több olyan törvény is elénk kerül, amely ennek segítésére hivatott, sőt már az elmúlt napon meg is kezdődött egy olyan törvényhely vitája, amely indirekt eszközökkel, adó- és illetékkedvezménnyel segítheti a birtokkoncentrációt. Itt nyilván a családi gazdaságok földvásárlásának az adókedvezményen, illetve illetékkedvezményen keresztüli támogatására gondolok.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül engedjék meg, hogy egy idézettel fejezzem be mondanivalómat. Az idézet "Az új évezred küszöbén" címet viselő polgári kormányprogramból származik, és azt hiszem, igen körültekintően fogalmazza meg, hogy miért is törekszik a polgári kormányzati többség a családi gazdaságok kiemelt erősítésére. Az idézet így szól: "A családi gazdaságok legfontosabb társadalmi feladata a vidék polgárosodásának előmozdítása. Ezek nemcsak a nemzeti össztermékhez való hozzájárulásokkal mozdítják elő a közjót, szerepük ennél sokkal több. Hozzájárulnak a vidéki népesség helyben tartásához és a megélhetés biztosításához, a hagyományok megőrzéséhez és az embert körülvevő természet és a következő generációk sorsáért való felelősség megerősítéséhez." - ennyi az idézet.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezen gondolatok szellemében igyekezzünk a szükséges törvényi módosításokat végrehajtani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
