VÉGH LÁSZLÓ
VÉGH LÁSZLÓ
VÉGH LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam mint Békéscsaba országgyűlési képviselője, megyémben, Békés megyében is tapasztaltam azt, hogy az úgynevezett földkérdésben a termőföld szabályozására igen érzékeny a magyar társadalom; figyeli az eseményeket, gondolkodik róla. Különösen fontosnak tartom tehát, hogy ebben a kérdésben tisztán láthasson mindenki, hogy megfelelően legyenek informálva az emberek, és kormányunk intézkedéseit ne félremagyarázva, eltorzítva ismerjék meg, csökkentve ezáltal is a mezőgazdaságból élő emberek sokszor alaptalan félelmeit. Most, végighallgatva az eddigi felszólalásokat, itt a földkérdésen kívül rendkívül sok olyan témáról is volt szó, amely persze valahogyan kapcsolható a kérdéshez, de a tévénézőt vagy a rádióhallgatót igazából csak összekavarta.
Tehát úgy látom, hogy amikor a kormányunk mindent megtesz egyrészt az EU-csatlakozási tárgyalásokon, hogy az Európai Közösségek államai elvárásának is megfeleljen, másrészt a magyar mezőgazdaságból élők helyzetét segítse, nem szerencsés az a hang, amely megpróbálja a földből élők szemében ezt a két szándékot szembeállítani, és én itt most erre helyezném a hangsúlyt a felszólalásomban. Tisztán kell látniuk az embereknek, hogy az EU-s elvárások nem irányulhatnak a magyar termelők érdekei ellen, és minden ilyen szembeállítás téves, és ennek sulykolása csak további félreértéseket okozhat, elbizonytalanítja a termelőket és a földből élőket. Mert mi is a helyzet valójában?
Az Európai Unió a mezőgazdasági termőföldtulajdon szerzésére vonatkozóan egy hétéves úgynevezett átmeneti időszakot irányoz elő, ezen idő alatt kell végül is helyzetbe hoznunk termelőinket, leendő termelőinket, a magyar embereket. Az átmeneti időszak alatt Magyarország fenntarthatja azon nemzeti jogszabályait, amelyek a nem rezidens és külföldi állampolgárok magyarországi mezőgazdasági termőföldtulajdon-szerzését korlátozzák, tehát ezen időszak alatt Magyarország nemzeti jogszabályát alkalmazhatja a jogi személyek termőföldvásárlására vonatkozó tilalom tekintetében. Mindezek mellett, azt hiszem, tisztán kell látnunk abban a kérdésben, hogy egyik lényegi kritériuma csatlakozásunknak az, hogy a tőke szabad áramlására vonatkozó előírásokat országunk nemzeti jogával összhangba tudja hozni, és majd csatlakozásunkat követően alkalmazni tudja. Emellett nem kevésbé lényegesek azok a hazai termelők és leendő termelők érdekében megtett intézkedések, amelyek részeként országunk a tárgyalások folyamán mindvégig honi érdekeket szem előtt tartva, bizonyos korlátozások fenntartását igényelte, amikor ebben a kérdésben átmeneti mentességet kért.
A későbbiek során sincs kormányunk a teljes liberalizáció álláspontján, hiszen csak az OECD-országok felé kívánja a teljes liberalizációt megvalósítani. Emellett Magyarország fenn kívánja tartani jelenlegi korlátozásait a termőföld és a védett természeti területek megszerzésére és bérlésére vonatkozóan, tízéves átmeneti mentességet kér a csatlakozást követően a korlátozások azon elemeire, amelyek nem felelnek meg a közösségi vívmányoknak. Melyek is ezek a korlátozások?
Pontos és részletes kifejtésükkör a termőföldről szóló 1994. évi törvény az irányadó, mely szerint: jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozások, akár belföldiek, akár külföldiek, nem szerezhetnek termőföldet és védett természeti területet. Külföldi magánszemélyek szintén nem szerezhetnek termőföldet és védett természeti területet. Külföldi természetes és jogi személyek nem vehetnek bérbe 300 hektárnál nagyobb vagy hatezer aranykoronánál értékesebb termőföldet. Ezen korlátozások természetesen vonatkoznak a külföldi vállalkozások fiókjaira és kereskedelmi képviseleteire is, valamint a Magyarországon letelepedett külföldi önálló vállalkozókra is vonatkoznak.
(11.50)
A termőföld szerzésére és bérletére vonatkozó korlátozásoknak elsősorban gazdasági és szociális okai vannak, hiszen a termőföldek árai az Európai Unióban mintegy 5-40-szer magasabbak, mint hazánkban. A teljes liberalizációval feltehetően együtt járó áremelkedéstől meg kívánja óvni polgárainkat kormányunk. Gátolná továbbá a teljes liberalizáció a kormány által kitűzött célt, egy valóban életképes és majdan az EU-ban is versenyképes tulajdonosi struktúra kialakítását.
Emellett a termőföldnek nem minősülő ingatlanok esetében kértünk öt év átmeneti mentességet. Itt a korlátozásaink főként a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalok által érvényesülhetnek, tehát nemcsak a mezőgazdasággal, illetőleg a termőfölddel kapcsolatban illetnek meg minket korlátozások, illetve kedvezmények, hanem más típusú ingatlanokkal kapcsolatban is. Ez nagyon jó példa arra, hogyan lehet megvédeni a magyar érdekeket egy olyan területen is, ahol kényszerből, kiszolgáltatottságból kell vagyont értékesíteni annak érdekében, hogy a továbbélés lehetséges legyen.
Hogy mindezen intézkedések nem elvtelenül diszkriminatívak, azt bizonyítják Békés megyében az 1998-as év összesített adatai is: 197, külföldiek által ingatlanvásárlásra benyújtott és elfogadott engedéllyel szemben mindössze hat az elutasított engedélyek száma. Ezen számok Budapest tekintetében: 3317 elfogadott, és 330 elutasított kérelem. Nem kell tehát indokolatlan diszkriminációval sem vádolni a korlátozások fenntartásának híveit, hiszen az elutasított kérelmek száma mindössze 3,5 százalékát tette ki a vizsgált évben a kérelmeknek.
Végül Nagy Sándor frakcióvezető úr felszólalására szeretnék néhány mondatban reagálni. Általában az elmúlt harminc évben, mióta életkoromnál fogva tudom figyelni a politika működését, amikor valaki nem akar csinálni semmit, nem tud csinálni semmit, vagy nincs ötlete arra, hogyan lehetne az adott kérdést megoldani, akkor általában olyanokat szokott mondani, hogy a nemzeti nagy agrárprogramot kell létrehozni, ami önmagában persze jól hangzik, de ezek a kérdések mindig akkor szoktak eldőlni, akkor szokott az egész ügy kibontakozásra találni, ha a részletkérdésekben a döntések megszületnek. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: '97!) Itt most nem nagy magyar nemzeti agrárprogramról van szó, hanem egy olyan törvénycsomagról, amelyik a mezőgazdaságot a jelenlegi helyzetéből próbálja elmozdítani.
A mostani kormány próbál azért tenni, próbál olyan intézkedéseket, olyan törvénycsomagot előterjeszteni, ami azt a célt fogja szolgálni, hogy a most, eddig működő rendszert letisztázza, elvigye a családi gazdaságok fejlesztése felé, és az egyik, talán legfontosabb pillérét, a földtulajdon kérdését rendezni próbálja. (Keller László: Nem figyelte a minisztert? Nem lesz törvény.) Hogy a nemzeti földalapot létre kell hozni, ezt sokféleképpen lehet értelmezni. Ez mindenképpen azt a célt kell hogy szolgálja, hogy az állam részvételével a birtokrendezést meg lehessen oldani a magyar földtulajdonosok, a magyar polgárok érdekében. Tehát sokkal jobb, ha nem nagy nemzeti agrárprogramról beszélünk, hanem a részletekről beszélünk, a mindennapi élet legfontosabb feltételeinek a biztosítása és azok megoldása érdekében beszélünk, és elmondjuk: tisztán látjuk azt, hogy mi most a magyar mezőgazdaságból élő érdeke. Az az érdeke, hogy ott ahol él, abban a környezetben, ahol jelen pillanatban a földjei vannak, azokat koncentrálni tudja, hogy a termelését hatékonyabbá tudja tenni, és úgy tudjon termelni, hogy az profitorientált legyen.
És amikor az előző négy évben gyakorlatilag a tehetetlenség uralkodott - ezt a termelők mondják, akik természetesen végigélték azt a négy évet -, amikor a szocialista kormány gyakorlatilag semmiféle választ nem tudott adni a meglévő kérdésekre (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ti adtok!), akkor igazából a szövetkezetek mellett állt, de még ott se állt ki igazán. A szocialista kormány nem tudta a szövetkezeteket sem olyan helyzetbe hozni, hogy profitorientáltan, nyereségesen tudjanak termelni, nem beszélve arról, hogy a családi gazdaságoknak semmiféle lehetőséget nem adott. (Zaj az MSZP padsoraiból.) Ez a politika jutott el odáig, hogy az emberek kénytelenek voltak zsebszerződéssel valamiféle pénzhez, tőkéhez jutni, mert teljesen kilátástalan volt a mezőgazdasági termelés. Innen jutottak el odáig, hogy mivel választ nem adtak a szövetkezetek rendszerének a kérdésére, gyakorlatilag arra kényszerültek, hogy 10 százalékon elkótyavetyéljék azt a maradék vagyont, ami megvolt, illetve kiszálljanak abból, mivel nem voltak igazi tulajdonosok. Ez eredményezte azt, hogy amikor ez a kormány most próbálja az üzletrészek ügyét rendezni, akkor derül ki, hogy azoknak a szövetkezeteknek, amiket önök támogattak (Dr. Takács Imre: Szállj le a földre!), 90 százaléka már sehol sincs, tönkrement.
Lehetőséget adtak arra, mivel hathatós megoldási javaslatot nem tettek az egész mezőgazdaság kérdésére, hogy néhány ember a szövetkezetekből kivigye (Dr. Takács Imre: Szállj le már!) a lepusztuló vagyont, vagy eltüntesse onnan (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ezért kár volt idejönni!), és hogy igen sok tulajdonost, aki a rendszerváltás utáni első kormány ideje alatt tulajdonossá vált (Dr. Takács Imre: Leszállni a földre!), gyakorlatilag csak kvázi tulajdonossá, kisemmizzenek. (Derültség az MSZP padsoraiból.)
Tehát ezek után nagy agrárprogramról beszélni, elmismásolni ezt az ügyet, és hülyeségnek nevezni főként akkor, amikor a kormány konkrét kérdésekben döntést próbál eszközölni - olyan döntéseket, amelyek előrébb viszik az egész ügyet, megpróbálják a családi gazdaságokat pozícióba hozni -, nem ildomos. (Dr. Takács Imre: Röhög az ország!)
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
