DR. HÁZAS JÓZSEF
DR. HÁZAS JÓZSEF
DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1995. évi LVI. törvény módosítására benyújtott 4987. számú törvényjavaslat tárgyalása e cikluson belül második alkalom, hogy a környezetvédelmi termékdíjakról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról rendelkezzen az Országgyűlés. Az Európai Közösséghez való csatlakozás szándékának megjelenése óta felértékelődött a környezettel való tudatos foglalkozás igénye, valamint a környezet megóvásának szükségessége. Irigykedve emlegeti a magyar turista az ausztriai viszonyokat, a természet, a környezet állapotát, és joggal várja el a döntéshozóktól, hogy hasonló színvonalra emelkedjen a hazai környezetvédelem is.
A jogos elvárás mellett ugyanakkor nem tudatosul mindenkiben, hogy az ottani állapotok hosszú évek céltudatos, megfelelő anyagi eszközökkel támogatott programok megvalósulása után alakultak ki. Nem utolsósorban a környezettudatos gondolkozás vezette mind a politikusokat, mind az állampolgárokat.
A jelenleg előttünk lévő törvényjavaslat is olyan eszköz, amely a környezeti állapotok javításához szükséges források megteremtését célozza. A termékdíj mint egyfajta ökoadó, a környezetre ártalmas vagy azt terhelő bizonyos termékeket gyártó, illetve forgalmazó, úgynevezett kötelezettek által befizetett adónem, amely kettős célt szolgál: forrást teremt, valamint a nevezett termékek visszaszorítását ösztönzi. A probléma ott van, hogy az érintettek nagy része különböző módon motivált ebben a folyamatban.
A bizottsági vita során is elhangzott, hogy nem mindegy, melyik oldal élvez prioritást, mi fontosabb, a szennyezések felszámolása vagy a megelőzés. A környezetvédelmi törvény megléte óta egyértelmű, hogy a megelőzésnek nagyobb szerepet kell kapnia. Ugyanakkor a termékdíjakból beszedett összeg mértéke sem közömbös, és különösen nem közömbös a felhasználás módja. A jelen törvényjavaslat szükségességét a szocialista frakció nem vitatja, az általános vitára való alkalmasságát a kijelölt bizottság ülésén is támogattuk.
Az előbb elmondottakból következik viszont, hogy az érintettek bevonását az előkészítésbe nagyobb súllyal képzeltük, hogy a lehető kompromisszumok megteremtésével elfogadhassák azt a gazdasági élet szereplői is.
A törvény előző módosításakor a parlamenti és a bizottsági vitában is többen hiányolták az egységes környezetterhelési díj megalkotását, különösen annak ismeretében, hogy a tárca már évek óta dolgozik a törvény előkészítésén, és jelenleg is tudunk egy változatról, amely benyújtható lenne.
A termékdíjtörvény módosítási javaslata helyesen teremt összhangot néhány törvénnyel, és szükséges az is, hogy a festékoldószerek díjfizetési kötelezettségét megteremti. A gyártók viszont a mód és a mérték tekintetében kifogásokat fogalmaznak meg. Lehet, hogy ezek egy része félreértésből fakad, mert a festékoldó szerek és a többi oldószer elkülönítése nem hangsúlyos a normaszövegben. Mindenesetre ezt az egyeztetések során tisztázni lehetett volna.
Kifogások merültek fel a tekintetben is, hogy a módosítás mértéke akkora, hogy az önálló törvény megalkotását is indokolná a tervezett helyett. Az is feltűnő, hogy a meglehetősen nagy módosításoknak ilyen rövid az indoklása. Megérdemelt volna a törvényjavaslat egy bővebb magyarázó részt, amelyben szó eshetett volna a törvény várható hatásairól, illetve azokról a vizsgálatokról, amelyek e témában történtek. A gazdasági bizottság kisebbségi véleményében hallottunk erről.
Tisztelt Országgyűlés! Frakciónk legkomolyabb kifogása a törvénytervezettel kapcsolatban az, hogy ismételten legalizálja a költségvetési törvény tárgyalása során már említett gyakorlatot, hogy a valaha elkülönített állami pénzalapok közé tartozó termékdíjbevételeket az államkincstár bevételei közé helyezi, ezáltal lényegében ellenőrizhetetlenné teszi azok felhasználási módját.
Egyáltalán nem világos, van-e a környezetvédelmi tárcának áttekintése arról, hogy mennyi az adóhatóság vagy a vámhatóság bevétele a termékdíjakból. Biztos, hogy a pénzügyi kormányzatnak ezúttal nagyobb a mozgástere, de a környezetvédelem kiszolgáltatottabb a területét érintő források felhasználását illetően.
A termékdíjak mértékének meghatározásánál ismételten felmerült az inflációval arányos emelés kérdése. Véleményünk szerint az arányosság a helyes megoldás, bár a becsült és a valós infláció ismeretében a mérték meghatározása nem biztos, hogy a megfelelő eredményt hozza. A termékdíjkedvezmények esetében a környezetbarát termékek preferálása helyes cél, de a környezetbarátság megítélése csak két konkrét termék összehasonlításában objektív, így a várt hatás nem minden esetben realizálódik. Amennyiben a mérhetőség javul, a nagyobb kedvezmény adása célszerű.
Az oldószerek díjainál nagyobb vita várható a szerves oldószertartalmú, illetve a vízoldékony festékek esetén. Itt mutatkozik meg egy szélesebb körű hatásvizsgálat szükségessége.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt frakciója a megelőzés elvét támogatja. Az újrahasználat kedvezményezettségét jónak látja, és minden olyan kezdeményezéssel egyetért, amely a környezetet károsító vagy terhelő anyagok visszaszorítását elősegíti.
A törvénymódosításban általunk észlelt pontatlanságok vagy hibák korrigálása céljából módosítókat fogalmazunk meg, melyeket a részletes vitában kívánunk indokolni. Szándékaink szerint viszont egy olyan környezetterhelésidíj-törvény megalkotásában vennénk részt szívesen, amely nyomán keletkező bevételek teljes mértékben és ellenőrizhetően a környezet megóvására és állapotának javítására fordítódnának.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)
