DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezdem azzal, hogy a Kovács Tibor képviselő úr beszédének végén feltett kérdésre a válasz megadódott Ékes József képviselő úr előadásában. De ha nem, akkor legyen szabad a következőképpen tisztáznom.
Az a helyzet, amit képviselő úr elmondott nekünk, hogy van egy automobilgyártó, aki nagyon szépen és szakszerűen befesti az autóját, az a festék tartós, az után nincs szennyezés, és azt tetszett mondani, hogy ez hátrányba kerül azért, mert ilyen befektetést és ilyen technológiát alakított ki. A válaszom az, a közgazdász válasza, hogy egyáltalán nincs hátrányban, és nincs miért kompenzálni, mert annak, amit ő termelt, az értéke olyan magas, a piacon olyan áron fogja eladni, hogy azzal kompenzálódik. Az értéket, amit megtermelt, a piac kompenzálja, a piac fizet olyan árat érte. Ez a magyarázat érvényes sok minden másra is.
Arra, hogy a termékdíjak milyen magasak legyenek, engedtessék meg, hogy egy elméleti példát, majdnem a szélsőség kedvéért mondjak. Azt kockáztatom meg mondani, hogy az ideális termékdíj a zéró. Nevezetesen azért lesz zéró valamikor a termékdíj, mert mindenki olyan tisztán és tökéletesen termel és fogyaszt, hogy nem lesz szennyezés. Ha pedig nincsen szennyezés, akkor nem kell termékdíjat kivetni rá, mert nincs ok arra, hogy valamit, valaminek a termelését visszafogjuk.
Tudom, hogy nem tartunk ott, sőt nem is vagyok próféta, hogy ilyesmit előrevetítsek. Éppen az lesz a dinamikus fejlődés, a technológiai fejlődés, a menedzsment fejlődése révén, hogy valamilyen új termékek, új metódusok állandóan fölmerülnek, amelyek szennyező hatással lesznek, s azoknak a szennyező hatásoknak a mérséklése, visszatartása révén megint csak alkalmazásra kerül az a termékdíj, ami annak lesz a velejárója.
Olyasmi jut ezzel kapcsolatban eszembe, hogy néhány éve jártunk Ghánában, Közép-Afrika országában, elvittek egy faluba, és ott nézelődtünk, barátomnak rokonai voltak ott, elég jól megismertem. Megmutatták a börtönt - de a börtön nyitva volt, nem volt börtönőr sem, mert már tizenöt éve nem követett el senki bűncselekményt; nem volt értelme a börtönt nyitva tartani és börtönőrt tartani. Szóval nem volt szükség arra a szennyezési díjra - ha most ezt a szót szabad használnom -, arra a termékdíjra, ami a börtönépítést és fönntartást jelenti.
Tehát a támogatásokat, amelyeket időközben nyújtunk azért, mert termékdíjakat beszedünk, jó, ha úgy tekintjük, mint egy átmeneti állapotot, egyfajta dinamikus fejlődésnek a velejáróját. Mindig üzenet lesz a termékdíj, ahogy mára bizottsági beszámolómban is említettem; üzenet lesz a fogyasztónak, hogy íme - hogyan fogja a fogyasztó megtudni? Nem kell ahhoz rendőr és politikus és üzenetközvetítés: megtudja, ha bemegy a boltba és valamit vásárol. Az ára úgy lesz megszabva, legyen az automobil vagy élelmiszer vagy bármi, az árában már benne van a termékdíj és az üzenet jellege. Tehát az alacsonyabb termékdíj megint kívánatosabb lesz.
(20.30)
Hogyan jut el a fogyasztó, tehát a keresleti oldal a számára kedvezőbb megoldáshoz? Úgy, hogy a termelő maga is megkapja az üzenetet a piaci ár révén. A termelő, a kínálati oldal számára az üzenet úgy jelenik meg, ha magasabb költséggel termelsz, tehát a termékdíjat beleszámítva magasabb árat leszel kénytelen a piacon felszámítani, elveszíted a fogyasztóidat. Tehát te, termelő majd megmondod a mérnöködnek meg a marketingnek meg mindenkinek, hogy találjatok ki olyan módszert, hogy más portékával, alacsonyabb költséggel, tehát alacsonyabb áron lehessen számítani. Persze, itt a környezetszennyezés szempontjából a motívum az lesz, hogy alkalmazz olyan elemeket a termelés során, ami nem számít szennyezésnek. Legyen az bármilyen megoldás, ami megfelel ennek a követelménynek.
Ebben az összefüggésben mondom azt, hogy nincsen alulfinanszírozott termékdíj-támogatás. Persze akkor van, ha ez az egyensúly nem marad fenn, ha a termékdíjak, amelyek befolynak valamilyen kasszába - külön kasszába, közös kasszába -, erre a célra fordítódnak, akkor megint csak eljutunk oda, és ez legyen a szándéka a törvényhozónak és a törvényt végrehajtónak, hogy olyan törvényeket hozzunk, amelyek arra ösztönöznek mindenkit, hogy minél kevésbé legyen rá szükség, olyan törvényeket hozzunk, hogy minél kevesebb rendőrre legyen szükség - megint ezt a példát használom -, mert akkor a társadalom kevesebb ráfordítással jobb szolgáltatást kap.
A kis- és középvállalatok számára, tisztelt Ház, hogy ez mennyiben előny és hátrány: szeretném azt jelenteni, többször láttam ilyet - bizonyára nem vagyok egyedül -, hogy a kis- és középvállalatok e tekintetben rugalmasabbak, flexibilisebbek, nincsenek hátrányban a nagyvállalattal szemben. A nagyvállalatnak lehet csodálatos nagy kutatóintézete, és lehet sok, doktorátussal és PhD-vel rendelkező tudósa, akik irányítanak laboratóriumban kísérleteket és feltalálnak új dolgokat, azonban azt is jól tudjuk a fejlődéstörténetből, hogy igazán nagy dolgok igen gyakran kis műhelyekben satupadokon vagy garázsokban lettek feltalálva, amiből aztán nagy-nagy vállalkozások keletkeztek a világban.
Ebben a gondolatmenetben szeretném bátorítani a kis- és középvállalkozókat, ők igenis gyakran kitalálták és megint ki fogják találni azt az alternatívát, hogy ne fizessenek termékdíjat, vagy kevesebb termékdíjat fizessenek, és ezzel jelt adnak az egész iparágnak.
Végezetül még azt tenném hozzá, tisztelt Ház, hogy ez egy igen kialakult, szofisztikált tudományág, Magyarországon - ahogy hallom képviselőtársaimtól - 1992-ben megjelent a törvényhozás Házában. Beszámolhatok arról, hogy a tudományos életben 1968-ban alakult egy társulat, amely ezzel foglalkozik. Különösképpen az volt az indítéka és az ösztönzője, mert az a nézet kerekedett felül a világon, hogy annyi szennyezés lesz, hogy a világnak vége lesz, annyi minden lesz, hogy nem lesz képes elejét venni; akkor a közgazdaság-tudomány azt az üzenetet küldte az iparnak is, a természettudományoknak, a jogtudománynak is, hogy igen, de a közgazdasági jelzők, ami az ár, magától, természetes módon, minden rendőr, ügyész és börtönőr nélkül üzenetet küld, és arra az emberek válaszolnak.
Érdekes módon ez úgy bevált, hogy ma már, 30-40 év elteltével az irodalomban szerte a világon megvannak a metódusok, a formulák arra, hogy sokkal kevesebb fejfájással, sokkal kevesebb ráfordítással és sokkal kevesebb aggodalommal a jövőt illetőleg... - hogy vége lesz a világnak. Ha vége lesz a világnak, nem amiatt lesz vége, mert a tudomány és a jó szándékú kormányzás nem tudta elejét venni azoknak a szennyezéseknek, amelyek a termelés során keletkeznek.
Köszönöm a meghallgatást.
