DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A világ millió problémája közül az elemzők főleg kettőt szoktak kiemelni mostanság általában, a túlnépesedést és a környezetszennyezést. A kettő között azért mégis van egy nagy különbség. A túlnépesedés, még ha mi magyarok sokszor panaszkodunk is, hogy ez nálunk nem észlelhető, de a világ más tájain igen, ez mégiscsak egy természetes folyamat. A környezetszennyezés viszont nem természetes folyamat. Mind a kettő lehet, hogy káros, de nem természetes.
(19.50)
Az egyik ellen is lehet valamit tenni, a másik ellen viszont tenni kell, mindenféleképpen tenni kell.
A régi háztartásokban, főleg a paraszti gazdaságban egyszerűen nem dobtak ki semmit, mert minden felhasználható volt. Volt is erre egy mondás, hogy majd kijön a sora, és ki is jött mindennek a sora, valóban mindent lehetett valamire használni, de azért lehetett mindent valamire használni, mert minden természetes anyagból volt; ami persze nem jelenti azt, hogy esetleg a természetes anyag nem szennyezi a környezetet, mert ha, mondjuk, a hígtrágyát a szántóföldre juttatom, akkor biztos, hogy két-három évig ott nem kell műtrágyát használni, ám ha ugyanezt a Balatonba juttatom, akkor már mégiscsak nagy baj van, és igenis a környezetet szennyezem.
A környezetszennyezésre vonatkozó termékdíj-elképzelés 1992-ben jelent meg először, először csak az üzemagyagokra, de akkor is már a most is említett és minden előterjesztésben szereplő két okból, nevezetesen: egyrészt, hogy valamilyen formában visszatartson a túlzott fogyasztástól, másrészt pedig, hogy az árba beépített bizonyos termékdíj aztán a környezet védelmét szolgálhassa. Ezt aztán '95-ben a most módosuló törvény váltotta fel, ahol már négy kört fogalmaztak meg az üzemanyagon kívül, amely e környezetvédelmi termékdíj alá tartozott, de ott is megmaradt ez a kettősség, sőt ott már jobban nevesítésre került, első okként megemlítve, hogy ez a beépített ár, amely nyilván drágábbá teszi a terméket, visszatartó erővel hasson a fogyasztásra, vagyis lehetőleg kevesebbet használjanak, és ha kevesebbet használnak, nem fogy annyira, a gyártó kevesebbet is forgalmaz; és ezzel mintegy ösztönözzön vagy az újrafelhasználásra, vagy hogy egyáltalán ilyen terméket ne is vásároljanak, hanem természetes terméket vásároljanak helyette.
A másik pedig, hogy létrejött ez a bizonyos Környezetvédelmi Alap, amely alapból aztán a környezetet megfelelő meghatározott módon védeni lehetett. Ezt most három okból kellett módosítani, egyrészt olyan jogszabályok jelentek meg időközben, amelyek ezt szükségessé tették, másrészt pedig a gyakorlat hatására is - ez minden jogszabálynál így van - bizonyos módosításokat kell eszközölni, mert a gyakorlat aztán kialakítja ezen jogszabályok működését. Itt történt e módosításnál is ez, és egyben kiterjesztette még két körre a termékdíj-fizetési kötelezettséget, a hígítókra és az oldószerekre. Egyébként, ha kezünkbe vesszük ezeket a hígítókat és oldószereket, rá is van írva, hogy mit nem szabad vele csinálni. Tehát nyilvánvalóan környezetszennyezők, nyilvánvalóan ezek egy részét mással is lehet helyettesíteni, tehát mindenféleképpen indokolt, hogy ezeket ilyen termékdíj plusszal... - azt is lehetne mondani, hogy büntetéspénzt fizettetnek azzal, aki ilyet gyárt és ilyet használ.
Ha az ember végigolvassa ezt a jogszabály-módosítást, kétségtelen, hogy bennem is felmerült, ahogy elolvastam, hogy az indokolás egy kicsit rövidnek tűnik, de csak akkor tűnik rövidnek, ha a lapszámokat nézem. Ha magát a rendelkező részt olvasom, a rendelkező részben olyan konkrét megfogalmazások vannak, ami teljességgel érthető. Tehát egy törvénynek vagy akárminek az általános indokolását és a részletes indokolását azért szokták levezetni, hogy egy kívülálló is tökéletesen értse azt, hogy miről is szól igazán az a jogszabály.
Ha itt például az 5. §-t veszem, azt mondja ez az 5. §, hogy a kötelezettnek a termékdíj 75 százalékát kell megfizetnie az olyan termékdíjköteles termék esetén, amely a külön jogszabályban meghatározottak szerint környezetbarát, környezetkímélő, megkülönböztető jelzés használatára jogosult. Tehát én el sem tudom képzelni, ha például erre nekem kellene egy indokolást írnom, mit írnék. Legfeljebb ugyanezt tudnám megismételni, mert olyan fogalmak szerepelnek benne, hogy környezetbarát.
Világos, hogy ha egyszer már olyan termékeket használunk, amelyek nem természetesek, de mégsem szennyezik oly mértékben a környezetet, mint mondjuk más, akkor ezt szokták környezetbarátnak nevezni. Furcsa kifejezés, én egy időben dühös is voltam rá, mert ha egyszer káros a környezetre, akkor mi az, hogy környezetbarát. Azt jelenti a környezetbarát, hogy nem annyira káros, mint más. De hát annyira világosan érthető, hogy ezt külön, akár az általános, akár a paragrafus szerinti részletes indokolásba bevenni, elképzelhetetlen számomra.
Kétségtelenül megváltozott a két fő ok sorrendje. Azt írja az indokolás, hogy a prioritást meg kellett változtatni. Valóban nem fejti ki, hogy miért történik ez, de erre az élet ad választ - sajnos igen. Nagyon jó lenne, ha ez a termékdíj visszatartaná a társadalmat, hogy ilyen anyagokat használjon, ilyen anyagokat gyártson, de nincs ilyen visszatartó ereje. Ha pedig nincs ilyen visszatartó ereje, akkor igenis inkább a pénzre kell rámenni, arra kell rámenni, hogy minél több környezetvédelmi termékdíj folyjon be, hogy aztán ezzel a környezetet valahogy vissza lehessen pótolni, már azt az ártalmat, amit ez vagy más keletkeztetett benne.
Összességében, az általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvénymódosítást, és a részletes vita után én igennel fogok szavazni mindenféleképpen, és a frakció is. Nem is látom, hogy mivel módosítanánk, de a részletes vita során ez úgyis ki fog derülni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)
