ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engem örömmel töltött el, amikor Házas József képviselőtársam, a környezetvédelmi bizottság tagja a maga részéről elmondta a mondandóját, és ha valóban a Házon belül minden úgy működne, ahogy a környezetvédelmi bizottságban működik, akkor nagyon sok, hatpárti egyezségen alapuló törvényt tudnánk a parlamenten keresztüljuttatni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan a termékdíjjal kapcsolatban, amit Kovács Tibor is elmondott, ha azt a rendszert nézzük, hogy különböző gazdasági társaságok visszaállnak a festékek oldószeres kijuttatására, akkor viszont egy olyan technológiaváltást kell végrehajtani, amivel magának a saját termékének az értékét növeli meg. Tehát valahol az állampolgár, amikor a terméket megvásárolja, azon keresztül szinte egy megemelt értékű termékhez jut hozzá.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum részéről szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ha ezekre a környezetvédelmi kérdésekre nem figyelünk kellőképpen oda, akkor a magyar gazdasági élet szereplői az uniós csatlakozással óriási gondok elé fognak nézni, és a magyar termékek is önmagában óriási gondok elé fognak nézni. Miért mondom ezt? Az Európai Unión belül a környezetvédelmi minősítések különböző termékekre, termék-előállításokra, a forgalmazásra rettentő határozott, követendő és a végrehajtás területén is fokozottan ellenőrzött témakörként van nyilvántartva.
Nagyon szomorú, hogy Magyarországon ma még nagyon kevés gazdasági társaság ismerte fel annak a szükségességét, hogy környezetvédelmi minősítést hajtasson végre vagy végezzen el a saját termékével kapcsolatosan. Mert ha a környezetvédelmi minősítés rendszerén keresztülmegy egy termék, akkor ma már az Unión belül is a gazdasági társaságnak, amelyik a terméket előállítja, nevesíteni kell azt, hogy mint hulladék hova kerül. Számot kell adnia arról, hogy önmagában az őáltala előállított terméknek, ha keresztülmegy a fogyasztói láncon, hány százaléka marad meg hulladékként, és annak az újrahasznosítása, esetleges feldolgozása milyenképpen fog megvalósulni. Ebből a szempontból sajnos a mai magyar gazdasági társaságok versenyhátrányba fognak kerülni az Európai Unión belül, és ennek a következménye az lesz, hogy a magyar termékek az uniós piacról is ki fognak szorulni.
Nagyon sokan felvetették a vámkérdéseket. A kilencvenes években rengeteg hulladék érkezett be ebbe az országba a nyugati országok részéről, onnan, ahol különböző tiltásokat vezettek be, és a tiltások mögé a megfelelő vizsgálati rendszereket is kiépítették, akár a laborminőséget ahhoz, hogy valóban meg tudják azt állapítani, amit Kovács képviselőtársam is mondott. A nyugat-európai országokban valóban létezik az, amit Szentgyörgyvölgyi képviselőtársam is mondott a maga részéről, hogy a gazdasági társaságok a piacon - hiszen a piacon farkastörvények uralkodnak - abban a pillanatban, amikor egy termék-előállító nem a minőségnek megfelelő terméket állítja elő, a feljelentést megteszik, és kiszorítják a piacról, kivonják a piacról.
Úgy érzem, hogy ma még Magyarországon ebbe az állapotba nem jutottunk el. Nem jutottunk el abba az állapotba, amit maga a miniszter úr is mondott, tehát nemcsak termékről kell beszélnünk, beszélnünk kell tájvédelemről, természetvédelemről, vízgazdálkodásról, levegőminőségről, és ha azt nézzük, hogy Magyarország egyre több nemzetközi szerződést írt alá az utóbbi időben, ezeknek a végrehajtására a megfelelő forrásokat meg kell teremteni.
(20.20)
Ha a megfelelő források oldalát nézzük, Kovács képviselőtársam mondta: nem visszaigazolható, hogy ha a termékdíj bekerül a nagykalapba, a központi költségvetésbe, akkor milyen módon fog visszakerülni adott esetben új technológia fejlesztésére vagy a termékdíjat visszaigénylőhöz. A rendszert így kell felépíteni a környezetvédelem szempontjából, és ez ma is él tulajdonképpen, a Széchenyi-terven keresztül környezetvédelmi technológiai fejlesztésre biztosítanak forrásokat.
Erre én azt mondom, hogy a környezetvédelem szempontjából ez nem elég. Azért lenne nagyon fontos kérdés, hogy a környezetterhelési díjjal tudjunk élni és be tudjuk vezetni, mert akkor nagyon pontosan meg lehet határozni, hogy amelyik gazdasági társaság környezetvédelmi technológiafejlesztésre fordít összeget, a díj ellenében adott esetben annak 60-70 százalékát visszakaphatja, visszaforgathatja. Tehát ellenőrzötten egy olyan technológiaváltást lehet Magyarországon végrehajtani, ami egyrészt munkahelyet teremt, másrészt magyar fejlesztéseket és magyar technológiát jelent.
Ez lenne nagyon fontos kérdés, hogy a termékdíj és a környezetterhelési díj együttesét és mindig az infláció mértékével történő növekedését - amit Házas József képviselőtársam is mondott - valami úton-módon egyfajta rendszerré kellene alakítani. Nem pedig úgy, hogy az elmúlt tíz-tizenegy év folyamán milliószor nyúltunk hozzá a termékdíjhoz, de azokat a hatásokat önmagában nem érte el, amit környezetvédelmi szempontból ennek az országnak meg kellett volna fogalmaznia vagy meg is fogalmazott. Hiszen a nemzeti környezetvédelmi programnak is tulajdonképpen erre a rendszerre kell ráépülni. Amikor kiadásokról beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy csatornázás vagy hulladékgazdálkodás, akkor a termékből származó hulladék kerül oda, ennek a rendszerét is ki kell alakítani.
Nem véletlenül kérdeztem rá kedden a miniszter úrra azonnali kérdés formájában, hogy a hulladékgazdálkodási törvényből adódóan ma hol tartunk. Sajnos a magyar állampolgároknak ma még arról sincs fogalmuk - hisz a termékből, az általuk felhasznált termékből lesz hulladék -, hogy 2800 hulladékdepónia működik Magyarországon; hetven körül van azoknak a száma, amelyek műszaki védelemmel is el van látva, tehát valahol, hellyel-közzel megfelel. Ha egy komoly rendszert akarunk kialakítani, és a termékdíjrendszeren belül is gondolkodunk - ugye, felmerült a gumiabroncs kérdése. Ma már Nyugaton a fejlett technológiával, azt lehet mondani, gumigranulátumot készítenek, és vagy utakhoz, vagy különböző sportpályákhoz használják ezeket. Logikus, hogy ennek a technológiai költségkerete jóval magasabb, tehát önmagában mint termék drágábban kerülhet felhasználásra, de ha ezt a folyamatot végig tudjuk vinni, ez ugyanaz, mint a biogazdálkodás.
Ma már a vegyszeres termékeket, élelmiszer-ipari termékeket a piacról egyre jobban kezdik kiszorítani. Önmagában a biogazdálkodás sokkal magasabb követelményt támaszt, és ettől fogva maga az áru is magasabb értéken kerül értékesítésre. Ugyanez érvényes az összes olyan ipari termékkel kapcsolatban is, amiről a fogyasztó úgy érzi, hogy megemelik az árát, mert a termékdíj növekedése megtörtént, a másik oldalon pedig az állampolgárnak saját magára a saját környezetvédelmi, egészségi állapota miatt sokkal többet kell fordítani. Tehát lehet, hogy olcsóbban vásárolja meg, de környezetvédelmi és környezet-egészségügyi szempontból az állampolgár sokkal rosszabbul jár hosszú távon, mert olyan hatások érik, amelynek költségeit akár gyógyszerekben, akár orvosi kezelésben kell saját magára visszaforgatnia.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye az, hogy igenis magát a környezetvédelmet egy rendszerben kell kezelni, ennek az összes gazdasági hatásával együtt, és olyan technológiafejlesztéseket elindítani és megvalósítani, ami lehetőleg azt az elmaradást, amit Magyarország elszenvedett akár Dániával, akár más fejlett nyugat-európai ország környezetvédelmi rendszerével kapcsolatosan, minél gyorsabban be tudjuk hozni. Az uniós csatlakozással ugyanis - ahogy az elején is elmondtam - a mai magyar gazdasági társaságok, főleg, ha nem rendelkeznek környezetvédelmi minősítéssel, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen abban nincs derogáció, hogy ha belépünk, akkor a terméket előállító majd öt-hat éves derogációt kap adott esetben az Uniótól a saját termékére, bármikor beviheti - ilyen nincs. Abban a pillanatban, amikor belépünk, a termékre ugyanazok a feltételek fognak vonatkozni, amelyek jelenleg az Unión belül működnek.
Ennek érdekében - most is azt mondom - környezettudatos fejlesztés, oktatás kell, és igenis kormányzati szinten, költségvetési keretből fel kellene gyorsítani az uniós csatlakozásig a gazdasági társaságok minősítési rendszerének támogatását. Ez nagyon fontos kérdés, mert onnantól fogva a gazdasági társaság is rá lesz kényszerítve és kényszerülve arra, hogy valóban olyan terméket állítson elő, amely valamilyen mértékben környezetbarátabb, mint amit idáig előállított. Köszönöm a figyelmüket.
