KISS ANDOR
KISS ANDOR
KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A tárgyalt törvényjavaslat címe két fogalmat tartalmaz: környezetvédelem és termékdíj. Környezetvédelemmel 1973-ban találkoztam, amikor életem nagy élményeként a budapesti nemzetközi vásárról egy nagy plakátot hoztunk, amelyen németül szerepelt az Umweltschutz felirat, tehát a környezetvédelem ezek szerint valamikor 1973-ban indult a világon vagy Európában.
Termékdíjról a törvény 1995-ben született meg, de én jómagam valamikor 1996-1997 táján találkoztam eme összetétellel, a vámhatározatok indokolás részében olvasva, a Bokros-csomagos 8 százalék pótdíj után volt egy kis sor, ahol még pár forintos tétel volt, amire az volt írva, hogy környezetvédelmi termékdíj. Majd aztán gyakorlatilag általános vitás szűzbeszédemet itt a parlamentben 1998-ban a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatban mondhattam el.
Délután készülve erre a felszólalásra, elolvastam az 1998-ban elmondott hozzászólásomat, tisztelt miniszter úr, azt hiszem, most is elmondhatnám szinte változatlan szöveggel, de ezt nem teszem meg. Ehelyett inkább egy másik oldalára világítanék rá a termékdíjnak, a lakossági oldalára. A közelmúltban, amikor már tudtam, hogy a Ház elé kerül ez a törvényjavaslat, egy kisebb baráti körben, ami osztálytalálkozó volt végül is, közvélemény-kutatást végeztem, hogy ki mit tud a környezetvédelmi termékdíjról.
(20.50)
Senki semmit. Egyvalakinek derengett valami, hogy amikor a vámhivatalban a vámokmányokat tölti ki, ott van két rubrika, az egyikbe egy kódszámot kell írni, a másikba pedig egy súlyt, ami alapján aztán a vámhatározatban megjelenik egy bizonyos összeg. Ezen kívül a reprezentatív mintán kívül, mondjuk így, a környezetvédelmi termékdíjról gyakorlatilag senkinek semmi fogalma nem volt.
Jómagam parlamenti képviselőként, bár már hozzászóltam ehhez 1998-ban, aztán bizottsági vitákban is részt vettem - sőt a bizottsági vitákban többször -, nyilván én sem tudnék minden részletről pontosan beszámolni a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatban. Akkor, ha ez így áll, mondjuk rám, mit várunk el az állampolgároktól? Sajnos nem sokat tudnak erről a témáról. A lakosságban felvilágosító munkával tudatosítani kellene, hogy létezik ilyen, hogy környezetvédelmi termékdíj. El kellene magyarázni, hogy környezetvédelmi termékdíj címszó alatt mit fizet, miért fizet, hogy ez tulajdonképpen adó vagy nem adó jellegű, hogyan tudja ezt a kifizetett környezetvédelmi termékdíjat csökkenteni, minimalizálni, minél kevesebbre szorítani. El kellene magyarázni a lakosságnak, hogy milyen termékek megvásárlása után fizet környezetvédelmi termékdíjat, ezek a termékek milyen veszélyt jelentenek a környezetre, tehát hogy miért kell ezt a termékdíjat fizetni. El kellene magyarázni a lakosság számára a gumik kapcsán, hogy az rendben van, hogy évekig koptatja azt a bizonyos gumit, de az utána veszélyes hulladékként nem kerül újrafelhasználásra. Ragyogóan meg lehetne magyarázni azt, amit most örömmel tapasztaltam egyébként a törvényjavaslatban, hogy a gumik egy bizonyos kategóriája után jelentősen magasabb termékdíjat kell majd fizetni. Meg kellene magyarázni a lakosságnak, hogy amikor elmegy akár a Metro áruházba, akár egy másik áruházba hűtőszekrényt vásárolni, abból a hűtőszekrényből hány forintot fizet termékdíjra, és miért fizeti azt a termékdíjat; lehet ugyan, hogy egy kis matrica ott van rajta, hogy "ohne FCKW", mert általában németül van ez rajta, bár Magyarországon élünk; reméljük, a tegnap részletes vitában tárgyalt törvényjavaslat ezen változtatni fog, hogy ott legyen magyarul is ez a megnevezés.
Talán nem ártana az autósoknak is elmagyarázni, miért van a benzin vagy az üzemanyagok jövedéki adójába termékdíjhányad is beleszámítva, ez hány százalékát képviseli a jövedéki adónak. Propagandával talán azt is meg lehetne magyarázni, hogy a most bevezetésre kerülő festékek, higítók esetén mikor, melyik termékre mennyi termékdíjat fog majd fizetni, és melyik terméket vegye meg azért, hogy minél kevesebb termékdíjat fizessen, s így közvetlenül kevesebb környezetszennyezést okozzon. Nyilván ezen propaganda szerves részének kellene lennie annak, hogy mit tehet a lakosság, az egyed, az állampolgár a környezetszennyezés csökkentésének az érdekében.
Ezeket tartanám nagyon fontos feladatnak, mert az szép dolog, hogy mi itt a parlamentben egymás közt beszélünk néhányan, akik a témához hozzászóltunk - ha jól számolom, nyolcan -, a környezetvédelmi termékdíjról, de azt hiszem, rajtunk kívül él még 10 millió állampolgár kis hazánkban, akiket érdemes lenne felvilágosítani erről a dologról, akár a televízióban, akár a rádióban, akár az újságokban, bizonyára megérne ez egy kis pénzt.
Sajnálattal tapasztaltam - hogy egy kis kritikát is mondjak a termékdíjról, örökös témám a PVC -, hogy bár annak idején, 1998-ban hatalmas harcot próbált a környezetvédelmi bizottság az irányba vívni, hogy legalább ennek az abszolút környezetszennyező terméknek, aminek az alapanyaga harci gáz volt az első világháborúban, a termékdíja a csomagolóanyagok között több legyen, mint a többi, mondjuk így, környezetbarátabb csomagolóanyag termékdíja, ez nem sikerült. Egyébként itt a vita közben gondolkoztam el rajta, hogy tulajdonképpen mit is lehet kezdeni ezzel a csomagolóanyaggal. Én környezettudatosan próbálok meg élni, de a vállalkozásunkban az importált csomagolóanyagokkal az égadta világon semmit nem tudunk kezdeni. Környezettudatos politikusként kerestem már műanyag-feldolgozókat, szemétszállítókat és egyebeket, hogy mit kezdjünk vele - az égadta világon semmit nem lehet vele kezdeni. Egyetlenegy mód van: 12 ezer forintért konténert rendelni, amibe aztán bele lehet ezt rakni, és utána ez a szeméttelepre kerül; most már talán, a jobbik esetben, talán műszaki védelemmel ellátott hulladékkezelő telepre, ahol aztán egyszer talán majd újra fel lesz használva. Nincs ma Magyarországon olyan vállalkozás, amelyik tiszta, a tiszta alatt azt értem, hogy nem vegyes, hanem egyfajta műanyagból készült csomagolóanyagot visszavásároljon vagy újra felhasználjon.
Szó esett itt a termékdíjtörvény módosítása kapcsán az infláció hatásáról. Én három évvel ezelőtt - talán ennyit szabad legyen idéznem a három évvel ezelőtti felszólalásomból - azt ecsetelgettem, hogy a környezetvédelemre minden pénz kevés, ami biztosítható. Azt hiszem, talán nem kellene - idézőjelbe mondom - "sajnálni" ezt a 3 milliárd forintnyi többletbevételt a környezetvédelemtől. Én azt hiszem, ennél a 3 milliárd forintnál lényegesen több pénzt kellene erre a területre invesztálni, nemcsak a károk megelőzésére, hanem a károk felszámolására is.
Az elhangzottak alapján - nem részletezve az 1. §-tól az utolsóig a törvényjavaslatot - a Magyar Igazság és Élet Pártja általános vitára alkalmasnak találja a javaslatot, és a végén "igen" szavazatunkkal fogjuk támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
