LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ékes József képviselőtársam pontosan, szakszerűen és ékesen rögzítette a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, ehhez hozzátennem sok gondolatot nem kell, mégis felálltam, mert van egy olyan gondolatmenetem, amelyet itt érintettek főleg az ellenzéki képviselőtársaim, és talán töprengésre alkalmas lesz az új törvény megszületésekor. Tehát nincs különutas véleményem, magam is támogatom a törvényjavaslatot.
Támogatom, mert környezetünk általános állapota a korábbi évtizedekben elszennyeződött, és most a tisztításra, talajcserére váró területek kiterjedtsége már önmagában indokolja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. A környezet helyreállítására fordított állami kiadások ezután is még évekig meghaladják a termékdíj-befizetésekből befolyt összegeket, de a kiadások és a bevételek közötti különbség egyre inkább csökken, azaz egyre sürgetőbbé válik a termékdíjak sorsának a rendezése. Ezzel a rendezéssel ez a törvényjavaslat még nem foglalkozik, de az indítványok tartalma nem ellentétes egy ilyen rendezéssel.
Mi a gond a jelenlegi termékdíjfizetéssel? Véleményem szerint az a gond, hogy a termékdíjak fizetése kezd adó jellegű befizetést ölteni, azaz fennáll az a veszély, hogy eltávolodunk az eredeti céltól, attól, hogy a termékdíj egy valós társadalmi költség, egy létező környezetterhelés semlegesítését szolgálja, és ne egyéb állami feladatok teljesítésének a forrása legyen. A termékdíj eredeti funkciója ugyanis annak a költségnek a fedezése, amely a fogyasztás után fennmaradó hulladék elszállítását és feldolgozását szolgálja. Ezt a költséget, például a használt gumiabroncsok, üres konzervdobozok, visszaválthatatlan üvegek hulladékkezelő költségeit a gyártó és a fogyasztó korábban nem fizette meg, azaz ennek a költségnek a viselését olyanoknak is vállalni kellett, akik a felsorolt környezetszennyező hulladékok keletkezésében teljesen vétlenek voltak, mert a szóban forgó termékeket nem is fogyasztották. Mindenképpen méltányos és igazságos teher a termékdíj, de csak akkor, ha valóban a megnevezett termék után fennmaradó hulladék eltávolítására szolgál.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
A 2000. évi zárszámadás adatai szerint környezetvédelmi termékdíjakból 14 milliárd 837 millió forint folyt be az államkasszába, és ez az összeg, kiegészülve a környezetvédelmi és természetvédelmi bírságokkal és a visszafizetett támogatásokkal, 18 milliárd 731 millió forint volt. Első ránézésre ezzel közel azonos nagyságrendet ért el a környezetvédelemre fordított kiadások összege is, 17 milliárd 838 millió forintot, de a több mint egymilliárddal nagyobb bevétel már jelzi azt a helyzetet, hogy a termékdíjak, bírságok egy része adóbevétellé változott, és nem tölti be a termékdíjak eredeti funkcióját.
Ha részleteiben is megvizsgáljuk a környezetvédelmi kiadások összetételét, akkor kitűnik, hogy a kiadások túlnyomó többsége, kétharmada vízminőség-védelmet és levegőtisztaság-védelmet szolgál, és csupán 3,4 milliárd forintot fordítottak a szilárd hulladékok káros hatásainak a csökkentésére. Ezzel egyidejűleg ennek a kiadásnak mintegy háromszorosát tették ki azok a termékdíjak, amelyeket szilárd hulladékok keletkezése miatt fizettek be. Összességében nem érte sérelem a környezetvédelmet, mert a szilárd hulladékok keletkezése miatt befizetett termékdíjakat végső soron környezetvédelemre, azaz víztisztaság- és levegőtisztaság-védelemre fordították. De sérelem érte a termékdíjfizetés filozófiáját, mert például az üvegek után szedett termékdíjat nem az üveghulladék hasznosítására, vagy a gumiabroncsok után szedett termékdíjat nem a gumiabroncsok újrafeldolgozására fordították. Ez a törvényjavaslat nem tér ki erre az előbb-utóbb megvalósítandó feladatra.
A csomagolóanyagok termékdíjának az eddigieknél pontosabb megállapítására az uniós jogharmonizációs kötelezettség miatt is szükség van, ezzel egyet kell értenünk. A hígítók és oldószerek termékdíjának a bevezetésével is egyet lehet érteni, hiszen ezek a szerek, ahogyan ez a törvényjavaslat részletes indoklásában is pontosan olvasható, vitathatatlanul terhelik a levegőtisztaságot. De azt tudnunk kell, hogy önmagában ez a díj már nem tudja szolgálni a levegőtisztaságot, azaz inkább adó és bírság jellege van, mint termékdíj jellege. Nyilvánvalóan például az üvegek forgalomba hozatala után szedett termékdíjakból fedezni lehet az üveghulladékok begyűjtését, de a hígító- és oldószerek termékdíjaiból nem lehet megoldani az általuk levegőbe került gázok kivonását.
Összegezve a véleményemet, a törvényjavaslat inkább pragmatikus jellegű, mint elvi jelentőségű. Mindezekre tekintettel azonban természetesen támogatom, és elfogadását a tisztelt Háznak ajánlom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
