TÓTH GÁBOR
TÓTH GÁBOR
TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálatos tényként kell megállapítanom, hogy a környezetvédelem ügye alulfinanszírozott a Magyar Köztársaságban. Aki egy kicsit is érintett, az tudja. Tehát jogos az igény, hogy megfelelő forrásokat teremtsen a környezetvédelem részére. Az EU-csatlakozással kapcsolatos vállalásunk szerint 2005 júliusáig el kell érnünk, hogy a keletkező hulladék legalább 50 százaléka hasznosításra kerüljön. Jelenleg a programgazdákon keresztül a rendelkezésemre álló adatok alapján ez összességében mintegy 35 százalék. Tehát van még tennivalónk bőven.
Néhány szót szeretnék szólni a mostani konkrét témánkról, a termékdíjról. Terveink szerint mintegy 2,5-3 milliárd forint többletbevétel várható a KAC számára, ami látszólag nem tűnik nagy összegnek, de ha azt vesszük figyelembe, hogy az összeg a KAC 10 százaléka, akkor az már nem is olyan elhanyagolható összeg.
A környezetvédelmi bizottság, pártállástól függetlenül, már három éve szorgalmazza a termékdíjak markáns megjelenítését, de eddig nem túlzottan nagy sikerrel. A gazdaság szereplőinek bizonyos része még parlamenti szinteket is elérően fejt ki ellenlobbi-tevékenységet a környezetvédelmi termékdíjak és hasonló, adónak sejtett vagy annak aposztrofált dolgok bevezetéséről, törvénymódosításokról. A termékdíjak így is a lehető legalacsonyabb szinten lettek megállapítva. A festékek, lakkok, a többi érintett termék esetében sem generál olyan mértékű áremelést, amely, mint ahogy a miniszter úr is mondta, akár a kis- vagy a közepes vállalkozók esetében egyfajta ellehetetlenülést okozna.
A termékdíjak megfelelő mértékű bevezetése a következő ciklusra is forrásokat teremthet a környezetvédelmi beruházásokra, illetve a környezetvédelmi támogatásokra, bár ezen felül is nagyon komoly pénzeszközöket kell egyéb forrásokból a környezetvédelemre fordítani; csatornaprogramra, hulladéklerakókra, egyebekre gondolok.
A környezetvédelem ügye mindnyájunk ügye, pártállás nélkül; lelkiismereti kérdés kell legyen, hogy mit hagyunk magunk után, és nem a következő kormányra vagy kormányokra gondolok, hanem a gyermekeinkre.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
