BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt megcsonkított Országgyűlés! Azért használom most újra ezt a kifejezést, mert ezen az őszön az Országgyűlést megint megcsonkították egy értelemben, mindjárt megértik, miért. Az a néhány képviselőtársam, aki jelen van a teremben, Kis Zoltán, Tardos Márton, Weszelovszky Zoltán meg az ülést vezető Wekler Ferenc alelnök úr tagja volt az első demokratikus Országgyűlésnek is. (Dr. Horváth János: Én is!) A '90-es Országgyűlésről beszélek!
(16.10)
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Még emlékeznek arra, hogy '90 őszén milyen ünnep volt a Magyar Országgyűlésben a költségvetési vita, hiszen negyven éve nem volt olyan Magyarországon, hogy az Országgyűlés egy kormány-előterjesztés alapján töviről hegyire minden részletében megvitassa, egy Országgyűlés módosító javaslatok tömkelegével jusson el oda, hogy tisztázza azt, mire is helyes fordítani az adófizetők milliárdjait.
Ez az, ami tizenegy év után először 2001 őszén nincs. Ezt is elvette a Magyar Országgyűléstől, a magyar demokráciától a Fidesz. Nincs, és ehelyett csak egy zárszámadási vita van, egy olyan zárszámadási törvényjavaslatnak a vitája, amely zárszámadási törvényjavaslat botrány; botrány, mégpedig négy értelemben is.
A zárszámadási vita úgy szokott kinézni egy demokratikus Országgyűlésben, hogy folyik némi vita, és aztán, szemben a költségvetéssel, amelyet az ellenzék nem szokott megszavazni, a zárszámadást azelőtt az ellenzék is megszavazta, és ezzel azt juttatta kifejezésre, hogy noha nem ért egyet a kormánnyal abban, hogy hogyan költötték el a pénzeket, feltételezi, hogy törvényesen és tisztességgel költötték el azt. Már tavaly és tavalyelőtt sem volt az ellenzéknek módja megszavazni a zárszámadási törvényt, nem azért, ami a zárszámadási részben volt, hanem azért, mert olyan törvénymódosításokat kapcsolt hozzá a Fidesz vezette kormány, amelyekkel az ellenzék nem tudott egyetérteni. Most azonban ennél többről van szó. Most arról van szó, hogy a zárszámadást meghamisították. Hiába tiltakozott ez ellen a Fidesz vezérszónoka, ez bizony így történt; ezt nem én mondom, hanem az Állami Számvevőszék mondja, amikor rámutat arra, hogy törvénytelen volt a kormánynak az az eljárása, nem volt törvényi felhatalmazása arra, hogy 2000. évi bevételekből 2001. évben finanszírozzon kiadásokat.
A költségvetés minden évben az adott évi bevételek és kiadások egybevetése; aki az adott évi bevételt átteszi a következő évi kiadásra, az meghamisítja az adott évben a magyar állami költségvetés mérlegét. Ezt csinálták önök, és a Pénzügyminisztériumnak az a válasza, hogy "a többletbevételt érintő kormányhatározatban rögzített intézkedéseket álláspontunk szerint az Áht. vonatkozó bekezdéseire nem célszerű összekapcsolni", ez valami igazán mulatságos állítás, hogy nem célszerű a kormány eljárását az arra vonatkozó törvény alapján vizsgálni - nem is egészen értem, államtitkár úr, hogy ezt hogyan gondolták. Ez, tisztelt Országgyűlés, a zárszámadásnak a meghamisítása, az első botrányos eleme ennek a törvényjavaslatnak.
De tegyük fel a kérdést: miért hamisították meg az állami költségvetés 2000. évi és 2001. évi mérlegét? Miért követtek egy olyan eljárást, amellyel a GDP 0,5 százalékának megfelelő összeget átcsempésztek az egyik évről a másikra, és ennek következtében a 2000. évre 2,4 százalékról, ami a valóság, 2,9 százalékra emelték fel, GDP-ben kifejezve, az állami költségvetés hiányát? Miért tették ezt? Ahhoz, hogy ezt megértsük, érdemes nekünk is visszatérni a 2000. év elemzéséhez, mint ezt előttem már a többi vezérszónok is tette.
Mi is jellemzi ezt a 2000. évet, amelyről a mai vita szól? Először is az jellemzi, valóban, hogy a dinamikus gazdasági növekedés, amely 1996 óta tart Magyarországon, tovább folytatódik, sőt tegyük hozzá, elérte a csúcsot, sőt tegyük hozzá, a 2000. év második felében megkezdődött a lassulás. Azt is tegyük hozzá, hogy az 5,2 százalékos bruttó hazaitermék-növekedés a cserearányromlás levonásával, tehát a belföldön felhasználható bruttó hazai terméket tekintve, körülbelül 3,7-3,8 százalékot jelent a valóságban.
Ebben az évben, a gazdasági növekedésnek ebben a csúcsévében, a kormány elmulasztotta kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket ez a csúcsév felkínált. Elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy teljesítse azt az ígéretét, hogy csökkenti az adókat, holott egy ilyen év, amikor ilyen dinamikusan növekednek a bevételek, többek között a költségvetés bevételei is, erre olyan lehetőséget adott volna, ami később már kevésbé áll rendelkezésre.
Másodszor, elmulasztotta azt a lehetőséget, amelyet a jegybank akkori elnöke javasolt, hogy ebben a nagyon kedvező konjunkturális évben valósítsák meg a csúszóleértékelés megszüntetését és a sávszélesítést. Mindenki tudta, hogy ez az árfolyam-politikai változás a bevezetés évében az exportáló vállalkozók számára nehézséget jelent, megvan az ára azoknak az előnyöknek, amelyeket az inflációellenes politika szempontjából a csúszóleértékelés megszüntetése és a sávszélesítés felkínál. Ezért lett volna értelme a konjunktúrának ebben a csúcsévében, 2000 őszén ezt megtenni. A kormány azonban ezt nem tette meg, nem akarta ezt az előző jegybankelnök hivatali idejében megtenni, aminek az a következménye, hogy egy évvel később, sokkal kedvezőtlenebb körülmények között, rosszabb konjunkturális helyzetben tette meg, amikor ez súlyosabb gondokat okoz a magyar vállalkozóknak, mint okozott volna korábban.
Végül még egy apróság: nem tette meg azt, hogy a jövedelmek elosztásában a központ és az önkormányzatok között az önkormányzatok javára tegyen módosítást, amit pedig ez a dús, gazdag év lehetővé tett volna; ellenkezőleg: ebben az évben is fokozta a jövedelmeknek a központi költségvetés javára történő centralizációját és az önkormányzatok rovására történő centralizációját.
A következő kérdés az, hogy igaza van-e a Fidesz vezérszónokának, Domokos képviselő úrnak abban, hogy a növekedéssel együtt továbbra is javult az egyensúly. Azt hiszem, hogy a Fidesz vezérszónoka ebben téved. Hadd utaljak csak két nagyon fontos egyensúlyi mutatójára a magyar gazdaságnak: 2000 volt az első év a Bokros-csomag óta, amikor a fizetési mérleg hiányát nem fedezte a tőkebehozatal. Tehát egy nagyon kedvezőtlen fordulat állt be a magyar gazdaság külső egyensúlyában, más szóval megindult a külső adósság emelkedése, öt évi csökkenés után. Ez nem az egyensúly erősödése, Domokos úr!
A másik az, hogy ebben az évben állt meg az infláció csökkenésének szintén öt éve, 1995 óta tartó folyamata. 1995 és 2000 között évről évre csökkent az infláció, 2000-ben az előző évhez képest az infláció gyakorlatilag nem csökkent; a kormány további 3 százaléknyi csökkenést tervezett, és ez nem következett be, ebben az évben ragadt be az infláció. Sőt, tisztelt képviselőtársaim, a nyilvántartott infláció nem csökkent, ezzel szemben az úgynevezett visszaszorított infláció - tehát a megkötött árakban megjelenő infláció, amikor statisztikailag nincs infláció, csak éppen a költségek növekedése és a termékárak között egy fokozódó feszültség alakul ki, ami magában viseli egy későbbi, választások utáni áremelés veszélyét - viszont növekedett. Ez jelent meg a gázárak, ez jelent meg a közlekedési tarifák alakulásában. Tehát valójában az inflációs feszültség a gazdaságban nőtt, az egyensúlyi helyzete a magyar gazdaságnak romlott.
Végül, ebben az évben, mint ez a zárszámadási törvény I. kötetének 400. oldalán szereplő táblázatból látható, a kormány ígéretével szemben, hogy csökkenni fog a centralizáció, valójában nőtt a centralizáció, a kormány ígéretével szemben, hogy csökken az adóteher, valamelyest nőtt az adóteher.
El kell azonban ismerni, hogy ebben az évben a költségvetési politika még viszonylag óvatos, ha úgy tetszik, semleges volt. Ugyanakkor ebben az évben kezdődött meg a következő évek költségvetési expanziójának előkészítése. A kormány tudta, hogy az első két és fél év viszonylag óvatos költségvetési politikáját a választásokat megelőző másfél évben egy expanzív költségvetési politikával fogja felváltani, más szóval: a magyar gazdaságpolitikának azt a hosszú évek óta tartó exportorientált irányzatát egy belsőpiac-orientált növekedéssel igyekszik majd felváltani, és ehhez fogja a belföldi költségvetési kiadásokat az utolsó másfél évben gyorsan, a gazdaság helyzete által megengedettnél gyorsabban növelni. Ahhoz, hogy ezt a statisztikai mutatókon kevésbé lehessen látni, és ahhoz, hogy ezt pénzzel megalapozza, ehhez kellett neki a 2000. évi költségvetésből 2001-re átcsempészni a mérlegek meghamisításával azt a bizonyos közel 100 milliárd forintot.
(16.20)
A hamisításnak kifejezetten választás előtti politikai célja volt a kormány tevékenységében. Ezért kell ezt nemcsak számszaki szempontból hamisításnak tekinteni, hanem gazdaságpolitikai szempontból is elítélni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadás mellett a törvényjavaslat a 2001. évi költségvetés módosítását is tartalmazza. Sokan elmondták már, hogy mennyire helytelen ezt a zárszámadási törvénybe csempészni. Hozzá kell azonban tennünk, hogy ez a költségvetés-módosítás sok is, meg kevés is. Az egyik oldalon sok; sok az, hogy a kétévesnek ígért költségvetést már az első év harmadik negyedében módosítani kell. Ez is azt mutatja, hogy nincs alapja két évre költségvetést készíteni. A törvényjavaslat 170 milliárdra emeli a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatát. Az indoklásban erről annyit mond - miért? Azért, mert.
Az az alapvető közgazdasági kérdés, hogy ez az úgynevezett többletbevétel valóságos növekedési többletből fakad, és akkor új célokra el lehet költeni, vagy egyszerű inflációs többletbevétel, ez a kérdés a dokumentumban fel sincs téve. Ha azt az apróságot végiggondoljuk, hogy a gazdasági növekedés 2001-ben nem magasabb a költségvetésben számítottnál, hanem legalább 1 százalékponttal alacsonyabb, ezzel szemben az infláció nem alacsonyabb, sőt nem is ugyanannyi, mint amennyit számítottak, hanem a tervezett 6-7 százalékhoz képest valahol 9-10 százalék között van, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ez a költségvetési többletbevétel inflációs többletbevétel, és semmi más, tisztelt képviselőtársaim.
Ehhez képest az, hogy a költségvetés-módosítás kiragad néhány számot, ami a kormánynak fontos, nevezetesen duplájára növeli a tartalékot, csökkenti az ÁPV Rt. befizetési kötelezettségeit, növeli a Magyar Fejlesztési Bank pénzét meg a kezességvállalások összegét, és előirányzatok százait természetesen változatlanul hagyja, ez bizony azt jelenti, hogy a kormány tudomásul veszi, hogy az előirányzatok nagy többsége a nagyobb infláció révén elértéktelenedik, és ezzel szemben ilyen módon csoportosít át a társadalmi élet rengeteg területéről néhány célra, ahol a kormány látványosan osztogatni akar.
Külön kiemelném a kezességvállalások növelését, és ezzel kapcsolatban a következő, figyelemre méltó apróságot. Talán emlékeznek rá, egy évvel ezelőtt, szintén a zárszámadásban módosította a kormánytöbbség az államháztartási törvényt, és akkor szüntették meg a kormánynak azt a kötelezettségét, hogy a választásokat megelőzően jelentést kell tennie az Országgyűlésnek és a nyilvánosságnak arról, hogy milyen kezességekkel, milyen pénzügyi kötelezettségekkel adja át a kormány a következő kormánynak a gazdaságot. Ezt a kötelezettséget, ami az államháztartási törvényben benne volt, a Fidesz-kormány törölte; nem akarja megmondani, hogy ezek a megnövelt kezességvállalások a különböző állami akciókban, az autópálya-építéstől mindenféle más vállalkozásokig, milyen hiteltörlesztési terhet hagynak a következő kormányokra és a magyar gazdaságra. És amikor a költségvetési bizottságban kérdeztük erről az illetékest, nem volt hajlandó az Országgyűlés költségvetési bizottságában válaszolni arra, hogy például az autópálya-építés, amit ugyebár hitelből finanszíroznak, mekkora terhet jelent majd a következő évekre. Azt kell mondanom, hogy ez a második botrány ebben a törvényjavaslatban.
A harmadik botrány pedig az, hogy 2002-ről a törvényjavaslat nem mond semmit. A kormány a választásokig a 2002. évre vonatkozó, kétéves költségvetésben szereplő számokat nem kívánja módosítani, miközben mindenki tudja, hogy ezekből a számokból már semmi sem érvényes, mert két évre vetítve a többletinfláció, mondjuk, 5 százalékkal értékel le minden, a kétéves költségvetés második événél szereplő előirányzatot, tehát ebből semmi sem igaz. Avégett, hogy elértékteleníthesse a legtöbb előirányzatot, és az így kapott, azt a furcsa dolgot kell önöknek mondanom, hogy körülbelül egy Bokros-csomagnyi megtakarítást, amit a kormány 2002-ben kivesz a gazdaságból ezzel a többletinflációval, az általa kiszemelt területekre csoportosít át a választások előtt, hogy ezt mindenféle parlamenti felhatalmazás és ellenőrzés nélkül csinálhassa, ehhez nem nyújt be új költségvetést 2002-re, holott a jelenlegi 2002-re nem érvényes. Persze, hogy mindezt megtehesse, ehhez újra módosítja az államháztartási törvényt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a 2002-re vonatkozó költségvetés hiánya a harmadik botrány, akkor az államháztartási törvénynek a benyújtott törvényjavaslatban szereplő módosítása a negyedik botrány. Nemcsak arra gondolok, amiről itt a bizottsági vélemények ismertetésekor meg ma is szó esett, hogy mondjuk, az önkormányzatok ellenőrzésének a zárszámadási törvénybe bújtatott alapvető fontosságú módosítása és centralizálása is egy igazi fideszes botrány, de amit én a leginkább hangsúlyozni szeretnék, hogy az államháztartási törvény mostani módosításai az államháztartási törvény további felpuhítását jelentik. Hiszen az államháztartási törvénynek, amely, azt hiszem, '92-ben született, az a lényege, hogy megkösse a mindenkori kormány kezét a közpénzek elköltésében. Amit a Fidesz-kormány most már a harmadik éve csinál: évről évre kiveszi a kötöttségeket az államháztartási törvényből, hogy a kormány azt csinálhasson a közpénzekkel, amit akar. Tavaly vette ki az elszámolási kötelezettséget; tavaly vette ki a költségvetési irányelvek benyújtásának a kötelezettségét; idén veszi ki azt a szabályt, hogy a hiány finanszírozásának a módjáról rendelkezni kell a költségvetésben; idén veszi ki azt a szabályt, hogy a többletek felhasználásához felhatalmazást kell kapnia a kormánynak az Országgyűléstől. Tisztelt Országgyűlés! Illuzórikussá válik az államháztartási törvény létezése annak nyomán, amit a kormány most már a negyedik éve csinál.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell önöknek mondanom, hogy egyetlen javaslatunk lehet a kormánynak: ezt a törvényjavaslatot zárszámadásostul, 2001-es költségvetés-módosításostul, államháztartásitörvény-módosításostul vonja vissza; nyújtson be 2002-re egy valóságos és megalapozott költségvetést; ezt az Országgyűlés tárgyalja meg, vitassa meg, és fogadja el úgy, ahogy ezt Széchenyi István tanácsolta abban az idézetben, amit a Fidesz vezérszónoka volt szíves itt idézni - csak nem gondolt rá, hogy mit is jelent az az idézet egy demokratikus országgyűlés szempontjából -; vonja vissza, és nyújtson be új törvényt a 2002. évi költségvetésről; az államháztartási törvényt pedig legalábbis hagyja úgy, ahogy most van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök úr azt mondta a nyugdíjasoknak, hogy azért bízzanak az állami nyugdíjrendszerben, merthogy: pontos elszámolás, hosszú barátság. Hogy mit jelent a Fidesz számára a pontos elszámolás, azt ebből a zárszámadási törvényjavaslatból valamennyien láthatjuk. Hogy mit jelent a hosszú barátság a nyugdíjasoknak meg a nem nyugdíjasoknak, azt majd jövő áprilisban fogjuk meglátni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bizony! - Tállai András: Nehogy meglepődjél!)
A következőt tessék meggondolni! Ha marad a jelenlegi kormány, akkor lényegében megszűnik a költségvetés, megszűnik a kormány parlamenti ellenőrzése, nő a centralizáció és növekednek az adók - ezt Orbán Viktor miniszterelnök úr legutóbb a kétéves költségvetés vitájában ismételte meg. Ha ezzel szemben kormányváltás lesz és a szabad demokraták ott lesznek a pénzügypolitikában, akkor visszaállítjuk az államháztartási törvényt, ezt még a nyári szünet előtt meg fogjuk csinálni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát. - Tállai András jelzi az elnöknek, hogy lejárt az idő.); évenkénti költségvetés lesz; csökkenni fog a centralizáció és csökkennek az adók.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Tállai András: Nem nézte az újságokban az előrejelzéseket?)
