DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány törvényes kötelezettségét teljesítve terjesztette az Országgyűlés elé a 2000. évi költségvetésről rendelkező törvény végrehajtását, benne a megalapozó elszámolásokat és mindazokat a folyamatelemző információkat, amelyek szükségesek az érdemi döntés meghozatalához.
(15.50)
Ehhez kapcsolódik az Állami Számvevőszék zárszámadási jelentése, amely a már megszokott magas színvonalon részletezi az előterjesztett javaslat törvényességi számszaki vizsgálatának megállapításait. Figyelmet érdemel, hogy a Számvevőszék vizsgálata az ismert okok és időkorlát miatt nem terjed ki az úgynevezett kétéves költségvetési törvény és a zárszámadáshoz kapcsolódó más törvények javasolt módosításának vizsgálatára. Ez utóbbi jelzett módosításokra érdemes megkülönböztetett figyelmet fordítani.
Elöljáróban talán a patkó mindkét oldalán egyetérthetünk azzal, hogy politikai értelemben az a jó zárszámadás, amelyik az adózóknak arra a kérdésre ad világos választ, hogy közpénzből az arra jogosult intézmények mely feladatokat, hogyan és milyen mértékben finanszíroztak, továbbá a közpénzből történő feladatellátás miként érintette az emberek életkörülményeit, nem utolsósorban az életminőségét.
A közpénzekből gazdálkodók elszámoltatása, tehát a most tárgyalásba vett zárszámadás mindezek vizsgálatára és a szükséges konzekvenciák levonására lehetőséget ad. És mert minderre lehetőséget kínál a kormány által előterjesztett törvényjavaslat, ezért az adófizetők imént említett kérdései abból megválaszolhatók, ha nem is könnyen. Nem könnyen, hiszen nemcsak műfajában nehéz olvasmány a zárszámadás, hanem terjedelmében ugyancsak embert próbáló a közel húszkilós, félmillió adattal dúsított előterjesztés tisztességes áttanulmányozása.
Vizsgálódásunkat némileg megkönnyíti, hogy az ÁSZ gondosan elvégezte az előterjesztés törvényességi elemzését. Megszívlelendő, egyes részeiben vitára késztető megállapításait több füzetben tárta elénk. Az ellenzék szerepének megfelelően - mint hallottuk - ugyancsak alaposan kivesézte a javaslatot a parlamenti bizottságokban, tehát most itt, a plenáris ülésen is, a mögöttünk hagyott költségvetési év munkáját illetően nem fukarkodott a jelzős szerkezetű mondatokkal. Ez persze nem baj, a kritika építő elemeit nyilván hasznosítjuk. Törekedve a tárgyilagosságra, ha az egyáltalán lehetséges egy zárszámadási vitában, a törvényjavaslatot érintő valós értékítéletet talán éppen a jelentést előterjesztő Számvevőszék fogalmazta meg, az az intézmény, amely függetlensége és szakmai felkészültsége okán egyértelműen elfogadott mind az ellenzék, mind a kormányoldal számára.
Ellenőrzéseinek általános tapasztalatait így összegzi: "A zárszámadási ellenőrzés tízéves tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás, elszámolás terén, elsősorban a Kincstár létrehozásának köszönhetően van javulás. Javult a költségvetési szervek gazdálkodásának szabályozottsága." Megállapításának hitelességét csak erősíti, hogy a Számvevőszék ez évben, több év gyakorlatára visszatekintve, mintegy folyamatelemzésbe bocsátkozva értékeli a 2000. évi költségvetés végrehajtását, annak minden erényével és hibájával együtt.
Erény: vitathatatlanul javult a költségvetési szervek gazdálkodásának szabályozottsága, a kormány beszámolója számszakilag vált pontosabbá. Ugyanakkor joggal és velünk teljes egyetértésben ismételten szóvá teszi az ÁSZ a zárt rendszerű államszámviteli rend megalkotásának késlekedését vagy az államháztartás alrendszerét érintő vagyonnyilvántartás részletes szabályainak hiányát. Hasonló súlyú gondot jelent az önkormányzatok átfogó és megfelelő ütemben visszatérő ellenőrzését biztosító törvényalkotás késlekedése is.
Ám ezzel a nagy horderejű kritikai észrevétellel tárgyilagosan ez esetben is csak úgy foglalkozhatunk, ha az ügyben érintett Pénzügyminisztérium óvatosságra intő fenntartásait sem hallgatjuk el. Idézem: "Az ÁSZ jelentésében hosszú, mintegy tízéves ellenőrzési tapasztalatait összegezve, a 2000. évi zárszámadás kapcsán számon kéri több olyan, a hazai gyakorlatban lényegében előzmény nélküli elszámolási és nyilvántartási követelmény teljesítését, amelyek kidolgozása összetettségük és szerteágazó vonatkozásaik miatt hosszú évek előkészítő munkája után válhat alkalmassá a kísérleti próbaüzemre." A PM példaként ez ügyben éppen az egységes szemléletű vagyonnyilvántartásra és vagyonellenőrzésre, illetve a zárt rendszerű államszámviteli rendre hivatkozik.
Álláspontunk szerint a szűkebben, tágabban exponált probléma megoldásának késlekedése egyre többe kerül, és nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Bár késlekedésünk az elmaradott reformok ügyében nem '98-as eredetű, az legalább másfél évtizedes, a számonkérés viszont értelemszerűen mindig az éppen kormányzókat terheli. Nem vitatjuk, hogy a zárszámadás ugyancsak éles megvilágításba helyezte azokat a tervezési, különösen a költségvetés bevételeinél és kiadásainál számításba vett inflációs kalkulációkat, amelyek alapjaiban érintik a múlt évi, de a folyó évi költségvetést is.
Ám a feltárt és alkotó értékelést igénylő gondok közepette sem feledkezhetünk meg arról, hogy eredményes évünk volt a 2000. esztendő, és az eredmények elérésében a múlt évi költségvetés több ponton katalizátorként működött. Tiszteletet parancsoló folyamatok bontakoztak ki vagy erősödtek meg a hazai gazdaságban. Csak zárójelben jegyzem meg, arról, hogy a vitathatatlan eredmények mellett mennyi az elmaradt haszon, azt talán csak a késlekedő reformok kapcsán lehet érdemben áttekinteni.
Most azonban vegyük sorra azokat a pozitívumokat, amelyekkel joggal büszkélkedhetünk. Így például a fejlett országokkal szemben tovább csökkent az inflációs különbség, noha e téren a kínálkozó lehetőség és főként a tennivalók még számosak. Gondoljunk csak az adó- és illetékrendszer szükséges és lehetséges átalakításában rejlő tartalékainkra, valamint annak az inflációs nyomást csökkentő szerepére. A gazdaság növekedési üteme, a 4-5 százalékos várakozást jócskán meghaladva 5,2 százalék körülinek ígérkezik. Külkereskedelmünk a nemzetközi átlagot meghaladó mértékben bővült. Jelentősen növekedett az ipari termelés. Az ország megítélése valamennyi nemzetközi hitelminősítő szerint javult. Nem csupán gazdasági, hanem azon túlmutató morális hatásában is kiemelkedő jelentőségű a foglalkoztatottság élénkülése, a munkanélküliség mérséklése. Ez egyenes folytatását jelenti az egyébként sikeres '99-es esztendőnek. Bár a foglalkoztatottság arányában még mindig elmaradunk az uniós átlagtól, de a tendenciát nagyra értékeljük, a töretlen folytatás feltételeit biztosítani kell.
A példaszerűen kiemelt pozitívumok mellett néhány negatív jelenséget igen komolyan kell vennünk. A mezőgazdaság mélyrepülése, a termelés csökkenése súlyos tehertétel a nemzetgazdaságnak, a politikának, de legfőképpen a vidék Magyarországának. Ezen a területen a rendszerváltozás óta elkövetett hibás lépések és mulasztások sora látványossá vált. Mindez különösen irritálóvá vált a Torgyán vezette csapat elszabadulásával, hiszen a szakmai alkalmatlanság eddig még sosem látott összegű közpénz elherdálásával párosult. Elmaradtak a strukturális átalakítások, benne az életképes birtokviszonyok kialakítása. Jelen állapotában a mezőgazdaság, illetőleg az abból élők a uniós csatlakozás garantált vesztesei. Nem véletlen, hogy az ÁSZ jelentése különösen nagy körültekintéssel elemzi az FVM-ben történteket és az azzal összefüggő miniszteri és politikai államtitkári felelősséget. A jelentés az érintettek felelősségét kétséget kizáró egyértelműséggel deklarálja az összefoglaló anyagban és a 3-as számú füzet függelékében.
A közvéleménnyel együtt a kisgazdák növekvő türelmetlenséggel várják és sürgetik a konzekvenciák levonását. Nem lenne szerencsés meghonosítani a rendszerváltozás tizenegyedik évében a miniszteri felelőtlenség intézményét. Ugyancsak figyelmeztető, hogy a háztartások megtakarítási rátája immár három éve csökken. Ezt a kedvezőtlen folyamatot csak részben magyarázza az elhalasztott fogyasztás pótlása. A megtakarítási hajlandóságot nyilván behatárolja az a körülmény is, hogy tavaly a reálkeresetek növekedése mindössze 1,5 százalék volt.
(16.00)
Ez az 5,2 százalékos gazdasági növekedés ismeretében azt jelenti, hogy jócskán maradtak tartalékok az indokolt mértékű jövedelemfejlesztésben. Az ez évi pozitív jövedelemfolyamatok, például a minimálbér megemelése, a nyugdíjasok helyzetének javítása és más hasonló intézkedések ezt igazolják. A jövőre kilátásba helyezett további lépések a folyamat erősödését ígérik.
Az idei zárszámadás vitáját eddig nem tapasztalt mértékben terhelte, de egy ideig még bizonnyal még terhelni is fogja a gazdasági növekedés miatti többletbevétel letéti számlára helyezése. Az ÁSZ szerint, hivatkozva az államháztartási törvényre, a kormánynak erre nem volt felhatalmazása. Ezzel szemben a kormány úgy véli, hogy a letéti számlára kihelyezett összeg az adott évben átlátható módon mint kiadás elszámolásra került, csupán a felhasználás húzódott át a következő évre. A felhasználásig az érintett összeget elkülönítetten kellett kezelni. A vitatott eljárás a letéti kezelés szabályainak megfelelt.
A kormány és az ellenzék között kirobbant jogalkalmazási, illetve -értelmezési vitában nem hagyható figyelmen kívül, hogy a megtett intézkedéseket determinációk igényelték. Ezért aligha lehet azonosulni azzal ellenzéki állásponttal, pontosabban: stílusában büntetőjogi prejudikálással, hogy a letéti számla kezelése meghamisította a zárszámadást. A vitássá vált ügy megnyugtató rendezésére a kormány javaslatot terjesztett a tisztelt Ház elé, és halkan jegyzem meg: vitázhatunk ugyan a letéti számlán kezelt összegről, ám hatályos törvény nem tiltja a kormány célszerű és ésszerű intézkedését.
Az ÁSZ jelentésében ugyancsak visszatérően teszi szóvá: "Az átláthatóság, a jogbiztonság és a gazdálkodás stabilitásának biztosítása érdekében rendszeresen kifogásolta a folyó évi költségvetési törvények és az Áht. zárszámadáshoz kapcsolt módosítását. A költségvetési törvények és az Áht. jellege, súlya megkívánná, hogy módosításuk önálló törvényben történjen meg." Az észrevétel megalapozottsága aligha vitatható, legfeljebb praktikus érvek hozhatók fel az ellenkező, amúgy többéves gyakorlat mellett. A kialakult, szinte már szokásjoggá vált gyakorlat azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy az előterjesztett javaslat törvénytelen. Persze szerencsésebb lenne, ha az ilyen horderejű kérdések valóban önálló törvényi alakzatban kerülnének előterjesztésre, illetőleg parlamenti vitára.
Ami viszont ennél is fontosabb: éppen itt az ideje, hogy az átalakulás tapasztalatait hasznosítva végre egyezségre jussunk az ellenzékkel és az államháztartási törvény és az Állami Számvevőszékről szóló törvény újraszabályozásában. A joggal várt és keresett jogbiztonságot leginkább ez szolgálná, szakítva azzal a több éve folytatott gyakorlattal, hogy a mindenkori költségvetési igényekhez igazítjuk az egyébként több ponton valóban túlhaladottá vált törvényes rendet és nem fordítva.
Tisztelt Országgyűlés! Mint már jeleztem, a kétéves költségvetés, illetve annak részeként a folyó évi költségvetés módosítása különös figyelmet érdemel. A hozzávetőleg 250 milliárd forintos többletbevétel keletkezési oka és körülményei olyannyira ismertek, hogy azt részletezni ma már felesleges. Mint ahogy ma már azon is felesleges meditálni, hogy milyen törvényes automatizmussal vagy más szabályozási megoldással lehetett volna elébe menni a keletkezett bevételi többletek felhasználásának.
A javasolt módosításban alapvetően öt fő terület, azaz fejezet érintett. További elemzésünkhöz feltétlenül szükséges, hogy ezt az öt csomópontot legalább fő vonalaiban végigpásztázzuk. Így a bér típusú kötelezettségek teljesítése, benne az elmaradott ágazatok felzárkóztatása mintegy 47 milliárd forint ráfordítást igényel. A már kimerült általános tartalék feltöltésére szánt összeg 48 milliárd forint. Ehhez annyi megjegyzést mindenképpen indokolt hozzáfűzni, hogy a jelenlegi, meglehetősen nehezen prognosztizálható világgazdasági helyzetben az említett tartalékképzés mindenképpen indokolt.
A következő a társadalombiztosítási csomag, amelyből a nyugdíjak és hasonló kifizetések kötelező karbantartására mintegy 57 milliárd az előirányzat. Hasonló nagyságú az Egészségbiztosítási Alap megerősítése, amelyben csupán a gyógyszerkassza 35 milliárd forintos többlettámogatást igényel. A hiány keletkezését érdemes elemezni, a pótlás szükségén viszont nincs mit vitázni.
Ugyancsak indokolt az ÁPV Rt. 44 milliárd forintos feltöltése, benne például a Magyar Villamos Műveket vagy a Malév Rt.-t érintő tőkeemelés.
Végül a Széchenyi-terv 25 milliárdos bővítése magában foglalja a bérlakásépítés 5 milliárdját, a gazdaságfejlesztési célelőirányzat 10 milliárdját, valamint a turisztika- és a kisvállalkozás-fejlesztés további 5-5 milliárdját.
Ha a felsoroltakat számba vesszük, akkor abból egyértelműen kiolvasható, hogy a törvényi determináció meghaladja a 150 milliárd forintot. A további mintegy 100 milliárd forint sorsa felett kinek-kinek vérmérséklete szerint lehet vitatkozni, és a magunk részéről helyesnek is tartjuk, ha erről vitát nyitunk. Az első kérdés az lehet, hogy a közpénzek jó helyre kerülnek-e, felhasználásuk jó célt szolgál-e. A kisgazda frakció válasza: egyértelmű igen.
A második kérdés az lehet, hogy másra fordíthattuk volna-e a szóban forgó többleteket. Erre azt válaszoljuk, hogy igen is, nem is. A többletek döntő többségét ugyanis nem fordíthatjuk más feladatok finanszírozására, mint amit a már hatályban lévő törvények előírnak. A maradványösszeget viszont igen, más célokra is fordíthatnánk szakmai-politikai meggyőződésünk szerint. A más célok finanszírozása körében joggal merül fel annak igénye, hogy a növekvő gazdaság által produkált többleteket éppen a dinamikus fejlődésre alapozva lehetne a sokat hangoztatott államháztartási és annak részeként az adóreform gyorsuló ütemű megvalósítására fordítani. Ennek előnye: belevágnánk azokba a strukturális átalakításokba, amelyek valójában tovább nem halaszthatók, illetőleg további késleltetésük önmagukban is fékezi a gazdaság növekedését. Persze tudjuk, hogy minden reform érdekütközéssel, érdeksérelemmel jár, amit jó előkészítéssel tompítani lehet, ám megkerülni lehetetlen.
Azt is tudjuk, hogy az érdemi átalakítások igen sokba kerülnek az indítás szakaszában. Sokba kerülnek a költségvetésnek, pontosabban az adózóknak, de az azt felvállaló kormánynak is. Ez utóbbi állítás tanúi lehettünk a vasárnapi lengyel parlamenti választás eredményeit megismerve. A súlyos választási vereséget elszenvedő lengyel jobboldal az elmúlt négy évben több vitatott reformintézkedést tett vagy javasolt. Az árát megfizette. Vereségében vélhetően nem csak közismert megosztottsága játszott szerepet. A példa intő. Ennek ellenére álláspontunk szerint a következő kormány már nem lesz abban a helyzetben, hogy mérlegelje az ÁSZ által is hangsúlyosan szorgalmazott pénzügyi reformok megvalósítását. A folytatólagos kormányzás lehetősége jó esélyt teremt a reformfeladatok teljesítésére is.
Végezetül, a kisgazda frakció nevében ismételten köszönetemet és nagyraértékelésemet tolmácsolhatom az ÁSZ-nak színvonalas munkájáért, amely a zárszámadási előterjesztés megalapozott véleményezését segítette. Ezt azzal együtt tartjuk fenn, hogy jelentésének néhány megállapításával, amint azt hallhatták, vitázunk. Frakcióm a T/4955. számú törvényjavaslat elfogadását ajánlja a tisztelt Háznak.
Biztosíthatom az Országgyűlést arról is, hogy a koalíciót valóban támogató kisgazda képviselőtársaim az előterjesztést megszavazzák.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
