DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vége felé közeledik ez a program a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról. Alaposan megtárgyalta a Ház, sok minden elhangzott.
A vége felé azt a megjegyzést szeretném tenni magunknak is, mintegy tükörbe nézve, és azok számára is, akik figyelik munkánkat, hogy voltaképpen azért teszünk magunknak szemrehányást, mert az ország jobban teljesített, mint ahogy ezelőtt néhány évvel azt valakik megjósolták. Olyan gazdasági növekedés történt az elmúlt években, ami több jövedelmet hozott be a Kincstárnak, mint ami előre meg lett jósolva.
Baj ez? Mekkora baj lenne, és mekkora lárma, mekkora füst és tűz és szemrehányás lett volna itt, ha deficit lett volna, és kevesebbet költhetett volna a kormány, mint amennyit eltervezett, mint amennyit szerettünk volna?
(18.30)
Most ott keressük a bajt, hogy többet költött. Persze, örülök, ha valaki, az ÁSZ és bárki rendellenességet talál, akkor felhívja a figyelmet, és a kormánynak, a miniszternek és más szervezeteknek megvan a mechanizmusa, hogy a rendellenességnek, a hűtlen kezelésnek vagy pedig a szakértelem hiányában való kezelésnek utánanézzen. Szerencsére jogállamban élünk, és ez így lesz. (Dr. Kis Zoltán: Kíváncsi vagyok! Schlecht Csaba!) Azonban a dicséret ott ér bennünket, tisztelt képviselőtársaim, hogy a többletnövekedés több bevételt hozott, mint számítottuk. De aztán mondhatnék még egyet: az eredményesebb adóvégrehajtás több adóbevételt hozott, mint amennyi a korábbi években úgy általában bizonyos gazdasági növekedés nyomán szokott lenni. Mondhatjuk azt, hogy javult az adómorál, kevesebb az adócsalás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindezek pozitív dolgok...
