DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének zárszámadása tükörképe a magyar piacgazdaság elmúlt 13 évének. Tükörképe ez a költségvetési zárszámadás a kétarcú magyar nemzetgazdaságnak, és tükörképe a kétarcú magyar nemzetgazdasági szektorra ráépülő megosztott magyar társadalomnak is.
Üzenet értékei vannak ennek a költségvetési zárszámadásnak, legfontosabb üzenet értéke az, hogy megértek a körülmények a változásokra. Megértek, mert a magyar gazdaságnak van egy látványosan fejlődő oldala, s a magyar gazdaságban ugyanakkor vannak válságágazatok. Márpedig, ha a gazdasági életünk, iparunk és mezőgazdaságunk megosztott, fejlődő és fejlődésre képtelen területek vannak, akkor a magyar társadalom, attól függetlenül, hogy az ország melyik régiójáról van szó, úgyszintén megosztott. Társadalmi rétegek, társadalmi kasztok alakulnak ki, és nőttön nőnek a jövedelemkülönbözőségek.
Súlyos örökségekkel terhelt a 2000. év költségvetésének zárszámadása. Ezek részint a múltból, az előző tervgazdasági ciklusból gyökereznek, ugyanakkor számottevőek az elmúlt tizenhárom évben elkövetett hibáknak a pénzügyi-gazdasági kihatásai is. Ez a 2000. évi zárszámadás jelképezi azt a kiszolgáltatottságot, azt a külföldi tőkére való ráutaltságot is, amely egyre nehezebb teherként nyomódik rá a magyar gazdaságpolitikára és a magyar társadalompolitikára.
Az a körülmény, hogy a költségvetés kiadási főösszegének 19,7 százalékát emésztik fel a belső államadósság kamatai, az a körülmény, hogy a belső államadósságra kifizetett 797 milliárd forintot a személyi jövedelemadóból egy év alatt az állampolgároktól beszedett pénztömeg nem éri el, azaz 100 milliárd forintos különbözőség van, elképesztő aránytalanságokra, s a költségvetésben, ebből fakadóan a társadalomra nézve jelentős megosztottságot és belső feszültséget jelentenek.
Az államadósság kamattörlesztésén túl további nyomasztó körülmény a tőkeadósság törlesztése. Az, aki hiteleket vett fel, kötvényeket bocsátott ki, adósságot vállalt. Az adóssággal nemcsak a kamatok járnak, hanem a tőkét is törleszteni kell.
A tőkeadósság törlesztése a 2000. évben 997 milliárd forintot tett ki, ám képviselőtársaim, ez az összeg csak a hosszú lejáratú államkötvénypapírok értéke, az összes, tehát a rövid lejáratú papírokkal megnövelt érték már 3023 milliárd forintot tett ki.
Az a pénzügyi kiszolgáltatottság, az a pénzügyi adósságteher, amely erre a zárszámadásra is rányomódik, olyan helyzetet teremt, amely a magyar gazdaságpolitikának, a magyar pénzügyi politikának az önálló kibontakozási mozgásterét beszűkíti.
Mindezekből következően a gazdasági életünk, a társadalmi megosztottságunk mellett tetten érhető az önkormányzatok vagyonfelélése, az a vagyonfelélés, amely a 2000. évben is folytatódott. 1999-ben 21,9 milliárd forint értékben jelentkeztek az államháztartási mérlegekben önkormányzati vagyon értékesítéséből privatizációs bevételek. Amikor a 2000. évet megtervezte a kormány, illetve elfogadta a 2000. év költségvetését, önkormányzati vagyoneladásból 8 milliárd forintos tervvel számolt. Ám a 2000. évi zárszámadásban, azaz a tényleges adatokban 37,1 milliárd forintos önkormányzati vagyonértékesítési bevétellel találkozunk. Ez annyit jelent, hogy több mint ötszörösére megemelkedett az önkormányzati vagyon értékesítési tömege.
Ez nem másra mutat rá, mint hogy az állami vagyon értékesítésének befejeződése után, miáltal elfogyott az állami, központi kormányzati hatáskörben lévő vagyon, a kormányzat belekényszerítette abba az önkormányzatokat, hogy a decentralizált privatizációs rendszer keretei között önkormányzati vagyontárgyakat értékesítsen, és így a befolyó kényszerprivatizációs bevételből működési kiadásokat finanszírozzon.
Az Állami Számvevőszék zárszámadásról készített jelentése a korábbi évekhez képest objektív és korrekt. Világosan kiviláglik belőle, hogy az elmúlt években a költségvetési zárszámadás készítésében az ÁSZ javaslatára végrehajtott módosítások ugyan javulást mutatnak, ám áttörést jelentő változások nem jelentkeznek, nem olvashatóak ki a 2000. évi zárszámadásból.
Az ÁSZ észrevételeinek hasznosítása mellett néhány területen az évente megtett azonos tartalmú észrevételek, javaslatok ellenére sem történt meg a változás. A kormány 1992 óta, inkább mondhatnám úgy, hogy a kormányok 1992 óta nem tesznek eleget az államháztartási törvény azon rendelkezésének, amely az államháztartás alrendszereire vonatkozóan a vagyonnyilvántartás részletes szabályainak kidolgozását írta elő. Egységes szemléletű vagyonnyilvántartás és vagyonellenőrzés az államháztartás alrendszereiben ezért nem is jelenhetett meg. Ilyen körülmények között az állami vagyon privatizációja, az önkormányzati vagyon privatizációja a nyilvántartások hiánya miatt ellenőrizetlen formában, a számonkérhetőség legkisebb esélye mellett zajlik.
Az államszámviteli rendnek a megalkotására vonatkozó ÁSZ-javaslatot frakciónk támogatja, de döbbenettel figyeljük az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nél zajló megsemmisítési folyamatokat, mind az irattározott anyagban, mind pedig az ügyletekkel foglalkozó munkatársak újakkal való lecserélésében.
A kormány feladatköréről rendelkező államháztartási törvényi előírások nem tartalmaznak jogosultságot a kormány számára, sem az állami költségvetés többletbevételei felhasználására, sem a jóváhagyott költségvetési előirányzatok növelésére. Ezzel a mondatommal, képviselőtársaim, szeretnék arra rátérni, hogy a 2000. évben, bizonyos elszámolási technikákból fakadóan, illetve az infláció szánt szándékkal való alultervezéséből fakadóan a magyar költségvetésben jelentős többlet keletkezett a 2000. év után is, illetve ennek a kihatásai, elszámolásai a 2001. évre is átnyúlnak.
Azzal a tétellel, hogy az államháztartási rendszerben 75 milliárd forintot letéti számlára helyeztek, államháztartási törvényt sértettek, sőt a legalapvetőbb számviteli előírási szabályok is megsértésre kerültek. Erre csak veszélyhelyzetben van a kormánynak lehetősége. A kormánypárti képviselők elmondása alapján visszaemlékezve, a 2000. évben önök veszélyhelyzetről soha nem beszéltek, ugyanakkor ezt a szabálytalan elszámolást mégis megtették. A letéti számlára helyezés kiadásként történő szabálytalan elszámolása növelte a tárgyévi hiányt.
Képviselőtársaim! Mi ezt az elszámolási technikát törvénytelennek értékeljük. Szabálytalan volt tehát a letéti számlákkal való manipuláció, mert az államháztartási törvény szerint letéti kezelésben a költségvetési szervek tevékenységi körén kívül eső, nem az állami, illetve önkormányzati feladatellátást finanszírozó pénzeszközök forgalma történhet csak meg. Mondhatjuk azt is, hogy a kormány pénzügyi tartalékokat képezett.
1999 végén, amikor a 2000. évi költségvetés előterjesztésre, majd elfogadásra került, a kormány egy 6-7 százalékos inflációs értékintervallumban tervezte meg az inflációt. Azonban a tény, képviselőtársaim, 9,8 százalék lett. Azt a pénzügyminiszteri vélekedést, miszerint, idézem: "Arról, hogy a fogyasztói áremelkedés lassulása kisebb mértékű lesz, mint feltételeztük, közösen döntöttünk 1999 márciusában a Gazdasági Tanácsban, a munkavállalók, a munkáltatók, a pénzügyi szféra képviselőivel. Akkor alakítottuk ki azt az álláspontot, hogy 2001-ben 8-9 százalékos átlagos drágulás várható."
Tehát, képviselőtársaim, ennek az inflációs számításnak, jóllehet a döntés többek által született meg, azonban a mi véleményünk szerint a reális alapja nem volt meg.
(17.00)
Az inflációt alultervező kormány választásokra készülő taktikáját vélem itt felfedezni, amikor egy jelentős pénztöbbletből később elégedetlenkedő társadalmi csoportok, rosszul jövedelmező ágazatok problémáit érzékelve a kormány "Gentleman Henry"-alapon tudja azt megtenni, hogy különböző társadalmi rétegeknek és válságágazatoknak a szabálytalanul elszámolt pénzekből pótlólagosan forrásokat biztosít. Ám meggyőződésünk a MIÉP részéről - és itt egyenleget szeretnék vonni a 2000. évi zárszámadásnak ezen sarkalatos pontjánál -, mi azt mondjuk, hogy ha jó célokra ment a pénz a mesterségesen képzett tartalékokból, nem emelünk szót, államtitkár úr, azonban az a körülmény, hogy az egyes tételek hova kerültek elszámolásra, meg kell mondanom, frakciónk ezen tételek vonatkozásában még a végleges álláspontját, helyesebben: a végleges meggyőződését nem tudta kialakítani.
Amikor a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről a 2000. évi költségvetést kritizáljuk, jobbára a tartalmi elemek miatt emelünk szót. Tartalmi hibák pedig a 2000. évi zárszámadásból visszatükröződően is voltak, hiszen az adósságszolgálat terhe nyomasztó, a privatizáció felülvizsgálatának elmaradása ugyancsak aggályokat keletkeztet, az igazságos, arány szerinti közteherviselés írott szlogen maradt, a mezőgazdasági ügyek megoldatlanok, a kisvállalkozások helyzete Magyarországon katasztrofális, az új pénzügypolitika kialakításának körvonalai, a működő tőke honosításának megkezdése mindvégig elmaradt, a közszolgálati médiumokban, főleg a Magyar Televízióban tapasztalható pénzügyi helyzet katasztrofális. A 2000. évi zárszámadás ezen aggasztó pénzügyi folyamatoknak a hű lenyomata.
Optimizmusban természetesen ez a zárszámadási törvényjavaslat sem szűkölködik. Az elmúlt négy év gazdaságtörténeti szempontból, bizonyos szemszögből közelítve valóban kedvező pályát futott be: 1996 végétől folyamatosan magas, 4,5 százalékot meghaladó gazdasági növekedés, két számjegyű feldolgozó-ipari termelékenységnövekedés, stabil és javuló külső egyensúly, konszolidálódó államháztartás, folyamatosan csökkenő infláció és munkanélküliség, valamint növekvő reálkereset és fogyasztás valósult meg. A magyar gazdaság optimista vélemények szerint egy fenntartható növekedési pályára állt be.
A gazdasági elemek hatását és lényegét polgári gazdaságpolitikának, illetve magyar modellnek nevezték el. A teljesség igénye nélkül azonban ezt a magyar modellt - a 2000. évi zárszámadásra is rámondható, hogy ez egy magyar modell a számadatait figyelembe véve - külső fundamentumvezéreltnek kell mondanunk, hiszen a gazdasági növekedés alapja Magyarországon a Magyarországra betelepült nemzetközi nagyvállalatok exportdinamikája. Ez a külső fundamentumvezérelt gazdaság nominálértékeiben növekvő magyar államháztartási, pénzügyi egyensúlytalanságot eredményez, az államháztartási, a külkereskedelmi és a fizetési mérlegekben egyaránt. Amennyiben létezik ez a magyar modell egyáltalán, amiről előszeretettel beszélnek a fideszes képviselők, úgy fogalmaznék, hogy nyilvánvalóan nem egy önálló státusú nemzetgazdaság, hanem a teljes jogú tagság elérésében reménykedő, és ezért a belső piacait feladó, ugyanakkor a másik oldalon a teljes jogú tagfelvételben és az ezzel járó normatív, kiszámítható alapú támogatásokban halogató magatartást tanúsító európai uniós érdekmechanizmus mezsgyéjén meghúzódó, közép-európai országra leképeződő értékrend, illetve szimbiózis. Annyira magyar, mint amennyire nyugati, és annyira nyugati modell, mint amennyire magyar modell. Ennek alapján pedig önálló magyar gazdaságpolitikáról, önálló magyar pénzügypolitikáról, önálló alapon nyugvó költségvetési zárszámadásról nagyon nehéz és nagyon ellentmondásos beszélni.
Vitathatatlan az, hogy a magyar nemzetgazdaság teljesítményei a maastrichti szemléletű mutatók alapján elérik azt az elvárásszintet, amely az európai uniós tagfelvételhez kellene, azonban mind a mai napig nincs határozott iránymutatás és időpont arra nézve, hogy Magyarország mikor válik az Európai Unió tagjává. Mind a belső piacvédelem feladásában, mind az Európai Unió jogrendjéhez illeszkedően a magyar gazdaság a vele szemben támasztott elvárásokat teljesítette, azonban a csatlakozás, illetve a jogi csatlakozás megnyílásától várható normatív, kiszámítható európai uniós költségvetési pénzösszegek átutalása a mai napig is hiányzik.
Vitathatatlan tény az, hogy a Phare-, SAPARD-, Tempus-, ISPA-segélyekkel - tehát segélyekkel, mondhatnám úgy is, alamizsnákkal - a magyar nemzetgazdaság nem lesz képes azt a fejlődésbeli elmaradását leküzdeni, amivel jelenleg is rendelkezik. Ameddig Magyarországon az egy főre jutó bruttó hazai termék nem éri el az Európai Unió 15-ös átlagának az 50 százalékát sem, addig felzárkózásról, magyar csatlakozási esélyekről igen nagy fokú naivitás beszélni. Óriási probléma a magyar pénzügypolitikában az, hogy az egész pénzügyi, költségvetési mechanizmus ennek a csatlakozásnak a bekövetkeztére épül, azonban sem 2002-ben és vélhetően 2004-ben sem a csatlakozási állapot jogi szempontból nem fog bekövetkezni.
Ha ennek a kétarcú Magyarországnak, amely mind a gazdaságban, a reálszektorban, mind a magyar társadalomban jelen van, életkörülmények, népesedési adatok szempontjából vizsgálom a lenyomatát, a tükörképét, lesújtó adatokat találhatunk: a felsőoktatásban tanulók száma ugyan a '80-as évek végéhez képest 2,5-szeresére nőtt, ám csökkent az oktatás színvonala; a '90-es években a születések száma több mint 30 ezerrel mérséklődött, és 1999-ben már 95 ezer alá süllyedt. Erről a mélypontról az elmúlt évben elmozdulás történt, szerény elmozdulás, 2900 fővel nőtt a születésszám az előző évhez képest, ám a népességszám csökkenésének legalább a stabilizálásához ez a szerény mértékű tavalyi növekedés még mindig kevés. Az OECD-országokban a legutóbbi három évtizedben a születéskor várható élettartam az emberek életmódjával, az egészségügyi ellátással és egyéb tényezőkkel összefüggésben átlagosan 8,7 évvel emelkedett, majdnem 9 évvel. Nálunk mindössze 1,3 évvel emelkedett a születéskor várható élettartam.
Kedves Képviselőtársaim! Ha annyira jól menne a magyar gazdaság, ha a magyar gazdaság és az integrálódási pontunk célkitűzése, az Európai Unió annyira segítene bennünket, akkor a társadalmi helyzetünkben, az életlehetőségekben a különbözőségek nem volnának ennyire számottevőek, nem lennének ennyire jelentősek. Mintegy félmillióra tehető a 2000. évben ismertté vált bűncselekmények száma. Ez egyébként némi csökkenést jelent a korábbi évekhez képest, ám bonyolultabb, elkövetési értékeikben jelentősebb összegű bűncselekmények kerülnek előtérbe - magyarul, a bűnözési statisztikák összességében romlottak. Több százezerre tehető Magyarországon a kábítószer- és alkoholbetegek száma. Magyarországon nőttek az álláshelyi kiszolgáltatottságok, egyáltalán a megélhetés lehetőségei.
A mezőgazdasági ágazatban a tavalyi évben is jelentős termelés-visszaesés volt, néhány számmal érzékeltetve: gabonából 13 százalék, napraforgóból 40 százalék, cukorrépából 32 százalék volt a termelés-visszaesés. A mezőgazdasági ágazat helyzete egyre válságosabb, ebből fakadóan az agráriumból jövedelmet, megélhetést remélő családoké is. Az okok az elhibázott agrárpolitikában és az élelmiszeripar elhibázott privatizációjában kereshetők meg. A tőzsde forgalma, az értékpapírpiac, a BUX-index dollárárakon számolva több mint 20 százalékkal csökkent, ez Közép-Európában egyedülálló. A magyar vállalatok teljesítményei leértékelődtek a hazai és a nemzetközi tőkepiacokon egyaránt.
Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, mi a magunk részéről úgy látjuk, hogy a helyzet a költségvetési, pénzügyi trendek lehangoló állapota alapján megérett a változásokra.
Köszönöm a figyelmüket. (Keller László: Ez mit jelent?)
(17.10)
