DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy szakágazat költségvetésének végrehajtását megítéljük, úgy gondolom, hogy a rárótt feladatokat, az ehhez szükséges költségvetési források nagyságát és természetesen a feladatok végrehajtását kell minősítenünk.
E tekintetben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium azt a feladatot kapta, hogy a versenyképes mezőgazdasági termelés színvonalát stabilizálja, és hatékony fejlesztését elősegítse; a környezetkímélő gazdálkodást elősegítse, az Európai Unióhoz való csatlakozást megfelelően előkészítse. Ezzel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr expozéjában a következő megállapításokat tette: jóval többet költöttek az agráriumra, mint a korábbi években, és ennek eredménye a versenyképesség és a piaci feltételek javulása volt.
(19.00)
Az első megállapításával természetesen egyetértek, ha a számokat nézzük, valóban jóval magasabb volt az FVM költségvetési főösszege - 259 milliárd forint -, a pénz elköltésének eredményességét azonban erősen vitatom, a versenyképesség és a piaci feltételek javulása egyaránt nem következett be. Ezt jól mutatják a Statisztikai Hivatal adatai: 14 százalékkal csökkentek a beruházások, 7 százalékkal csökkent a termékkibocsátás, 160 ezer honfitársunk élelmiszerpiacát adtuk át az európai uniós termelőknek. Egy dolog valóban emelkedett: a mezőgazdasági felvásárlási árak 22 százalékos nagyságrendben, de sajnos ennek eredményét nem nagyon élvezték a mezőgazdasági termelők, hiszen az ágazat jövedelemrátája mindössze 1 százalékos volt.
A zárszámadási törvényben a költségvetési törvény több ponton módosulni fog. A kormány felhatalmazást kér a 37. §-ban, hogy az agrárhitelek 2000. évi kezességvállalási keretéből megmaradt 10 milliárd forint felhasználásra kerülhessen. Meg kell jegyeznem természetesen, hogy erre nagy szükség is van 2001-ben, hiszen a tavalyi évi 65 milliárdos kezességvállalás helyett 2001-re mindösszesen 15 milliárd forintot terveztek, ami természetesen elégtelen. Számomra érthetetlen ez a nagy különbség, hiszen az elmúlt évben az új gazdahitelek és a termelés minőségi támogatása tekintetében ezen költségvetési tétel igénybevétele valóban előrelépést jelentett. A kibontakozási hitelkonstrukció megvalósítása is pozitív lehetett volna, ha az elbírálás lassúsága és az elosztás logikája nem halad szembe a valós folyamatokkal, így aztán alig érzékelhető hatása volt ennek. Ennek tükrében kicsit érthetetlen is számomra, hogyan lehetett így gazdálkodni, hogy 10 milliárd forintot nem tudtak kiadni a leginkább eladósodott termelők konszolidálására. Úgy gondolom, hogy nem a pályázatokkal volt probléma.
Pozitív fejleménynek tartom ugyanakkor, hogy a többször prolongált, éven belüli 70 százalékos állami kezességgel biztosított hitelek beváltásából keletkezett, állammal szembeni kötelezettség elengedésre kerül, és a költségvetési törvényben meghatározott január 1-jei határidőt, amely szinte mindenki számára betarthatatlan volt, hiszen a termelőknek nem volt hatása arra, hogy a bank mikor váltja be az államnál ezt a kezességet, november 15-ére el kívánják tolni.
Érthetetlen ugyanakkor számomra, hogy az agrárgazdasági társaságok hiteleinek kezességvállalásából százmillió forintos állami kötelezettség keletkezett. Az Állami Számvevőszék szerint az Agrárrendtartási Hivatal és a garantőr szervezetek egyaránt nem rendelkeztek információval ezen cégek más irányú eladósodottságáról, így történhetett meg, hogy ilyen mértékű állami kötelezettség keletkezett. Egy kicsit értetlenül állok ez előtt a megállapítás előtt, természetesen nem vitatva ennek valódiságát, csak nagyon furcsának tartom, hogy ilyen felelőtlen hitelkihelyezés valósulhat meg.
Bár a kezességvállalások tekintetében már előttem Kis Zoltán képviselőtársam is említett erre példákat, én megemlíteném a tíz kicsi konzervgyár esetét, amelyben két kisgazdapárti képviselőtársunk is érintett. 2,3 milliárd forintos segítséget kaptak az orosz válság következtében. Ez nem is lenne akkora baj, ha ebből a mai napig nem keletkezett volna már 1,4 milliárd forintos kötelezettsége az államnak, hiszen a bankok beváltották az állammal szemben ezt a szokatlan, százszázalékos kezességvállalást. Ez olyan mértékű juttatás, ami, úgy gondolom, etikátlan és teljesen elfogadhatatlan. E mellett az 1,4 milliárd forintos állami kötelezettség mellett meg kell jegyezzem, hogy ami az idei évi mezőgazdasági termelői támogatási és beruházási támogatási keretet terheli, mindössze 95 millió forintot fizettek vissza. Kíváncsi vagyok, hogy a 2,3 milliárdból a továbbiakban mennyit fizetnek vissza.
Az osztogató politika részeként a kormány gáláns ajánlatot tett a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrész-tulajdonosoknak, ezt el kell ismerni. Ennek során az alanyi jogú külső üzletrész-tulajdonosoknak és majd decembertől a nyugdíjas szövetkezeti üzletrész-tulajdonosoknak az üzletrészét a '92. évi kibocsátási névértéken fogják megvásárolni.
Természetesen örülünk annak, hogy a kritikánk meghallgatásra talált és a szövetkezeti nyugdíjas tagok is bekerültek ebbe a körbe, ugyanakkor a rendszer még továbbra is igazságtalan, hiszen a csődbe jutott és felszámolt szervezetek üzletrész-tulajdonosai sem tehettek arról, hogy mi történt a vagyonnal, és nem volt befolyásuk a gazdálkodásra.
Mind szép választások előtt ez az ígéret, és meg is értjük, hogy valamiféleképpen az agrárgazdaságban bekövetkezett gazdasági kudarcot korrigálni kell, és ilyen formában próbálja meg a kormány ezt a sebet begyógyítani, ugyanakkor azt viszont abszolút mértékben nem értjük meg, hogy ennek a költségvetési igényét, amely 100-110 milliárd forint, miért nem a jelenlegi többletbevételekből finanszírozza a kormány. Erre vonatkozóan megtaláljuk a törvényben azt, hogy felhatalmazást kap a Magyar Fejlesztési Bank, hogy felvegyen hiteleket, bocsásson ki kötvényeket, a kormány elegánsan kifizeti ezt a 100 milliárd forintot, a választások után következő kormányok pedig gazdálkodják ki. Úgy gondolom, hogy ez ebben a formában tisztességtelen.
Az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatban: abban nagyon sommás megállapítások vannak. A részleteket nem kívánom felsorolni, hiszen Kis Zoltán képviselőtársam ezt a mai napon már megtette, azonban nem mellékes az a megállapítás, amit a Számvevőszék tett, szinte egy rémtörténet számomra. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban ugyanis több alkalommal nem a hatályos jogszabályokban meghatározott eljárás szerint, hanem egyedi kérelmek alapján, a pályáztatási rend teljes vagy benyújtási határidőn túli megkerülésével, az előírt pénzügyi kereteket messze meghaladva, illetve a szakmailag indokolt fejezeti kezelésű előirányzat determináltsága esetén más jogcímekre előirányzott források terhére kötöttek szerződéseket és teljesítettek kifizetéseket a miniszter, illetve a politikai államtitkár engedélyével. Ezek után már csak egy kérdésem van: van olyan előírás, belső szabályzat, amit nem sértett meg ez a minisztérium?
A Számvevőszék megállapítását és a pénz elköltését a minisztériumban csak egyetlen mondattal tudom jellemezni: nincs az a sok pénz, amit nem lehet elherdálni. Ezt nagyon jól mutatja az ágazatnak az elmúlt évben letett produkciója és ennek az idei évi folytatása.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
