FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt zárszámadási törvény - a rövid nevét fogalmaztam így meg -, amióta én képviselő vagyok, mindig elég éles vitát szokott kiváltani évről évre. Ismerve a képviselőoldalak affinitását, most sem különb ez a vita, amikor a számonkérés napja van - erről szól gyakorlatilag a zárszámadás.
(16.30)
Természetes, hogy egy számonkérésnél sokkal könnyebb a hiányosságokat fölsorolni, mint az azon időszak alatt történt pozitív hatásokat. Nem kétséges, hogy az Állami Számvevőszék nagyban hozzájárul a tisztánlátáshoz, és tényszerűen, az ő részére előírt kötelezettségszerűen teszi meg az észrevételeit. Ő nem alkalmaz mást, mint azokat a törvényeket és a törvényekből adódó kötelezettséget, amelyet jómagunk előírtunk vagy elődeink előírtak. Ha netán a törvények más keretben engednek mozgásteret mind a költségvetésben, mind a zárszámadásban, akkor értelemszerűen az Állami Számvevőszék abban a keretben fogja megfogalmazni a véleményét. Így aztán az Állami Számvevőszék jelentése is rendszerint kritikai halmaz, amely nem terjedhet ki - és nem is kell kiterjedjen - érdemleges olyan pozitív elemekre, amelyek, mondom, ez idő alatt megtörténnek, hiszen nagyon nehéz elvitatni a pénzfelhasználásnak azokat a pozitív eredményeit, amit esetleg a lakásépítésben, a nagycsaládosok támogatásában, a nyugdíjasok helyzetének javításában vagy autópálya-építésben, sőt most a dunai szakaszon a hídépítésben tapasztalhatunk; hozzáteszem, vidéki képviselő lévén nagy örömmel tapasztalunk infrastrukturális fejlesztéseket.
De az biztos, hogy ennek az időszaknak, amelyről a zárszámadás szól, mégiscsak vannak olyan pozitív elemei, mondom, ami nehezen fogalmazható meg, hiszen nem tér ki rá különösebben az elemzés, hogy megtörténik, a Velux például Magyarországra telepíti a Közép-kelet-dél-európai gyártóbázisát, a Knorr-Bremse fékrendszereket gyártó cég Kecskemétre helyezi a teljes kutatási területét, és tudjuk, hogy például a Microsoft az X-Box játékrendszerével hamarosan elindulva, igen jelentős beruházás után hatalmas, még a GDP-re is ható növekedést is fog eredményezni.
A zárszámadás egy olyan törvény, mondom, amelyben a számonkérések következnek el, és ebben, mondjuk meg őszintén, igazi tere van a kritikának is. Ebben a zárszámadásban is természetesen jó néhány jogos kritikai észrevételt meg kell hogy tegyünk; az ellenzék ezt örömmel teszi, magunkra nézve pedig erkölcsi kötelesség, hogy ezekre fölhívjuk a figyelmünket.
De miért is van az, hogy a zárszámadás egyáltalán vita témája lehet? Miért van az, hiszen ahogy az előbbi képviselői hozzászólásban Bauer Tamás mondta, úgymond, akkor régen még szokás volt, hogy a zárszámadást az ellenzék is megszavazta, és ezek az idők, úgy néz ki, hogy elmúltak a mostani kormányzati időszak alatt, tehát akkor, amikor önök az ellenzéki képviselők.
A zárszámadásnak és magának a költségvetésnek a lehetőségeit Magyarországon is körülhatárolják különféle törvények. Nem kell ezt másképpen elképzelni, mint egy nagy könyvviteli törvényt, amelyik ugyanúgy, ahogy egy cégnek, egy könyvvezetésnek előírja, hogyan kell egy gazdaságnak a szabályos könyvvezetését vinni, nos, a magyar költségvetésre és a zárszámadásra is vonatkoznak ilyen törvények, s ezen belül a többször emlegetett államháztartási törvény. Nos, ez keretet ad mind a költségvetésnek, mind a zárszámadási törvénynek, hogy mi a mozgástér. Ez a keret 1996-ig nagyon feszes és egyértelmű volt. 1996-ban roppant meg először ez a keret, azaz valamilyen túlterjeszkedés történt azon a kereten. 1996-ban az akkori túlfeszítés következtében úgy néz ki - és ennek a mai változatában úgy néz ki -, hogy nem tud ettől eltekinteni és nem tudja a kereten belül tartani elképzeléseit a jelenlegi kormány sem. Nos, ez a keret az akkori megroppanásával, amit a szabad demokrata-szocialista kormányzat okozott, nem tudott azóta sem megfeszülni és normális keretet adni zárszámadásnak és költségvetésnek. Ez azt jelenti, hogy az addigi szokásoktól eltérően akár aktuális költségvetési törvényt is módosítunk zárszámadás keretén belül.
De hogy ennél tovább menjek, az utóbbi időben Európa, általunk úgy mondott, fejlettebb országaiban is komoly problémát okoz, és ez látszik az onnan jövő gazdasági hírekből és kormányzati magatartásokból, hogy mi az a mozgástér, amiben egy kormány működhet, és vajon az a mozgástér, amit önmagunknak szabunk - és Európában sem teszik ezt másképp, önmaguknak szabnak -, elégséges-e egy kormány dinamikus mozgásához. Úgy tűnik, ebben újra kell gondolnunk jó néhány dolgot. Azaz részben igaz, hogy magunknak szabtunk törvényeket azzal, hogy hogyan lehet egy költségvetésben mozogni, mozgásteret adni, és hogyan lehet a zárszámadásban ugyanezt megtenni. De egyre inkább beigazolódik, hogy - mint mondtam - az a keret, amit '96-ban megroppantott az előző kormány, az úgy tűnik, hogy nem fog összeállni soha többé, sőt egyre inkább feszülni fog.
Mi ennek az oka? Én három okra vezetném vissza a jelenlegi zárszámadásban azokat a kifogásokat és eltéréseket, amelyeket, mondom, joggal kritizálunk, de egyben hozzáteszem, hogy olyan határokat lépünk át, amit magunk szabtunk magunknak. Ez a három véleményem szerint fennálló tény a következő:
A jelenlegi dinamikus kormányzati magatartás. Ezalatt azt értem, hogy tényszerű, hogy az eddigi három kormány közül ez a kormány reagál leggyorsabban mind nemzetgazdasági, mind külgazdasági történésekre, és az a keret, amelyet szabtunk különböző törvényeken keresztül, úgy néz ki, hogy szűk egy dinamikus kormányzati elvi felfogáshoz. Tényszerűen azonban történnek olyan dolgok is, és ez megtörtént a 2000. évben, a 2001. évre is kihatása van, ami nem kerülhette el a kormányzat figyelmét. Ez a másik két ok, amit föl fogok vetni.
A költségvetési többletbevétel, hogy mit is tegyünk azzal, milyen időrendben költsük el, és erre milyen felhatalmazást, engedélyt kérjünk majd, és hogyan tegyük ezt jogilag is rendbe. Nos, ezen óriási vita van és lesz még a következő napon is, ez nyilvánvaló.
A harmadik pedig szerintem egy szomorú esemény, az árvíz; mindenki tudja, hogy annak következtében azonnali beavatkozásokra volt szükség.
(Koppánné dr. Kertész Margitot a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.)
Ezek az elvek, amelyeket fölsoroltam, egy dinamikus kormányzati magatartás, a költségvetési többlet és a tényszerű sok szomorú árvíz olyan magatartásformára késztette a kormányt, amelyben most joggal, ha a törvény leírt betűjét pontosan nézzük, kritika illetheti a kormányt. De kérdezem én: vajon ugyan ha azt nézzük, hogy úgymond, jogellenesen cselekedett, emögött nincs-e társadalmi jóváhagyás? Én úgy érzem, hogy van mögötte, hiszen a többletbevétellel, akár az árvízi kérdéssel teljes nyilvánossággal foglalkozott a kormány, és jelezte, hogy mi a szándéka, a továbbiakban mit fog tenni. Meg is tette ezeket a lépéseket, és szerintem a közörvendezés javára, és most nem teszünk mást a zárszámadási törvény keretében, mint ezt a jogi elbillenést vissza fogjuk billenteni. Mondhatnám azt, a kormány bízott abban, hogy megértjük az ő azon irányú gondolkodását, amelyben azt mondta, hogy ezekre a területekre még további finanszírozási igény van, és a kényszerhelyzetben ezt és ezt így fogom megtenni. A jelenlegi törvények szerint, hozzátehetjük, nem elegáns ez a megoldás, de ezen a gondolati síkon jutottam el ahhoz, hogy elégséges-e az a keret, az az államháztartási törvénykeret, amely általában a költségvetést és a zárszámadást leírja.
Az az érzésem, nem biztos, hogy Magyarország fogja fölvállalni ezt az új szerepkört, és ezt az új dinamikus kormányzati magatartást, amely Európa többi államaira is jellemző, fölvállalja úgy, hogy ennek törvényi teret is enged, de ahogy jó magyar szokás szerint először megvárjuk, hogy mások cselekedjék ezt meg, utána hamarosan fogjuk mi is őket követni, az új, felgyorsult események ezt ki fogják követelni.
Visszatérve a konkrét benyújtott zárszámadási törvénytervezetre, és mint mondtam, nem lenne etikus, hogy ha a felsorolt, általunk is vélelmezhető hibákat nem nevesítenénk, és nem várnánk azt el, hogy ha lehet, amennyiben tervezhető a későbbiekben a költségvetés, úgy a még jelenleg szűkre szabott mozgástért betartva próbáljuk meg a következőkben a költségvetést és majdan a zárszámadást is teljesíteni.
(16.40)
Ezért néhány általános észrevételt teszek. Az egyes fejezetek tervezési, végrehajtási, gazdálkodási munkája nem egyenszínvonalú. A központi költségvetés végrehajtásának 2000. évi mérlege és a kincstári beszámoló mérlegadatai több helyen eltérnek egymástól. Eltérés van továbbá az eredeti, 2000. évi költségvetési törvény, majd az ezt módosító 2000. évi törvény által előírt kiadási, bevételi és változatlanul hagyott hiány főösszegéhez képest is.
A kormányzati szférában széles körű a pénzügyi és gazdálkodási fegyelmezetlenség, ha ezt veszem alapul. Annak ellenére, hogy az egyes fejezeteken belüli átcsoportosítások, módosítások szakmailag indokolt időpontban történtek, a tervezési hibák lehetőségét az ÁSZ is felveti, illetve a változások alaki szempontokon túli hasznáról, hatásairól a fejezeti beszámolók sem adnak olykor elégséges ismeretet.
A központi költségvetési szerveknél és a fejezeti kezelésű előirányzatoknál a módosított előirányzatoknak 10,8 százaléka az előirányzat-maradvány, melyet az érintettek 50-80 százalékos mértékben csak az év végén, decemberi okmányokból láthatóan igyekeztek kötelezettségvállalásokkal terhelni.
1992 óta a zárszámadási törvény teljes körű formai és tartalmi követelményeinek jogszabályi szintű rendezésével adós a Pénzügyminisztérium, és ez az átláthatóságot gátolja.
A pénzügyi bizottság mint szakbizottság vitájában is többször elhangzott az a régóta várt kérés, hogy a teljes vagyongazdálkodást egyszer, ha megláthatnánk. Sajnos, tudomásul kell vennünk, be kell látnunk, nem sikerült ezt megtenni ennek a kormánynak sem. Most ígérhetnénk azt, amit Bauer Tamás, hogy ha ők lesznek kormányon, akkor mit tesznek. Mi meg azt mondjuk, hogy ha lesz beleszólásunk a következő kormányzati időszakba, ezt a jogos kifogást, amit az ÁSZ folyamatosan megtett, nemcsak a mi kormányunknak, az előttünk levő kormányoknak is, ezt bizony pótolni kell.
A gondos tervezés követelményét nem szolgálja, hogy a kormány az általános tartalék terhére több olyan kiadást számolt el, melyek a 2000. évi költségvetésben előre tervezhető kiadási jogcímek lehettek volna. A 2000. évi költségvetés a kormányzati rendkívüli kiadásokra 15,1 milliárd forintot hagyott jóvá. Ezt az 1999. évi zárszámadási törvény 112,4 milliárd forintra növelte. A tényleges teljesítés azonban 181,14 milliárd forint lett. Az ez éven belül igen nagy összegű, nem feltétlenül parlamenti konszenzust feltételező kiadásnövekmény nagymértékben növelte a kormányzati szabadságfokot.
Az állami vagyon nyilvántartása, a vagyongazdálkodás minősíthetősége megoldást sürget. Számos vagyonelem hiányzik a kimutatásból, köztük olyan vagyonelemek is, melyek elégséges audit nélkül a százszázalékos állami tulajdonlású társaságok vagyonában szerepelnek. Ezek elvonása és az egységes állami vagyonhasznosításba való integrálása szükséges lenne a későbbiekben.
A központi költségvetés adóssága a GDP százalékában a '99. évi 60 százalékról ugyan a 2000. évben 56 százalékra csökkent, de az adósságállomány 226 milliárd forintra növekedett. Annak ellenére, hogy az adósságtörlesztés az előirányzattól elmaradt, így is a 2000. évi költségvetés kiadási főösszegének 24,4 százalékát tette az ki. A terhek csökkentésére a kinövési technológia nem tűnik elégségesnek.
A költségvetés teljesítésének biztonságát rontja, hogy a tb-alapok bevételi és kiadási előirányzatai évek óta alultervezettek és az alapok működőképességének fenntartásában a központi költségvetés szerepe növekvő.
Az ÁSZ-nak nem volt módja a törvénymódosítási javaslatok egy részét véleményezni, mivel azok késve érkeztek meg, így jelentésük nem lehetett teljes körű.
A 3. számú melléklet a helyi önkormányzatokat megillető normatív hozzájárulások és normatív módon elosztott, kötött felhasználású támogatások tábla belső arányai elgondolkodtatóak. Mindenki nézze meg, ott milyen számok szerepelnek és mire mennyit szoktunk vagy kellene költeni.
A 266. oldalon látható a központi költségvetés kiadásainak '99. évi tény-, 2000. évi módosított előirányzatának és teljesítésének adatsora. Érdemlegesen csak a központi költségvetési szervek kiadásai emelkedtek. A többi tétel vagy már nominálértéken is csökkent '99-hez képest, vagy az inflációval korrigált érték mutat csökkenést.
Figyelemre méltó az adósságszolgálat, a helyi önkormányzatok támogatásának és támogatási célcsoport-ráfordításainak alakulása. Az egészségügy eredeti előirányzataihoz képest is csökkenő, az inflációs rátától is elmaradó ráfordításokat mutat az előző évhez képest. Ez a kormányzati súlypontképzésekkel szemben aggályokat vet fel. Hasonlóképpen aggályos a 2002. évi költségvetési évre történő terhelések bevállalása a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslatban.
Néhány minisztérium munkáját, nem részletezve, de a figyelemfelkeltés érdekében szeretném megemlíteni. A Miniszterelnöki Hivatalnál, tudjuk, folyamatos az az ellenzéki kontroll, amelyet ők gyakorolnak, óriási vitát vált ki folyamatában, hogy mi az, amit szabad, mi az, amit nem szabad, mi az, amit szeretnének látni. Teljesen egyértelmű ez az ellenzéki igény. Én azonban úgy látom, hogy a hibák korrigálhatók, melyekre mind az ÁSZ, mind az ellenzéki képviselőtársaink felhívták a figyelmet. Ha jól tudom, erre maga a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter ígéretet is tett.
Külön téma lehetne az FVM-fejezet, hiszen a központi politikától és a napi hírektől nem lehet elválasztani az FVM-ben történteket, különös tekintettel a háttérintézmények vonatkozására. Az az igazság, hogy sajnos látható: nem mindegy, hogy ki vezet egy minisztériumot. Azóta, hogy az új minisztériumi vezetés fölállt, a nagyon aggályos kérdések egyrészt nem generálódnak újra, másrészt, amelyek addig voltak és netán jogszabálysértést, büntetőügyet is vonhatnak maguk után, az azokkal kapcsolatos lépések megtörténtek. A napi eseményeket mindenki ismeri, részletezni nincs is értelme.
Külön szeretném kiemelni az Igazságügyi Minisztérium vonatkozásában az ő működésüket. Gyakorlatilag mind az ÁSZ, mind a magam véleményét is egyben kifejezve: a tárca jó tervezési és jó gazdálkodási színvonalat mutatott ki. Úgy néz ki, hogy az a tárca, amelyik elvileg nagyon keveset érintkezik az állampolgárokkal, hiszen elméleti vonatkozásban működik, egy érintkezési felülete van, a büntetés-végrehajtás, ez egy kellemetlenebb érintkezési felülete, egyedül ezen a területen van eltérés, hiszen egy központi beruházás érkezett 2,4 milliárd forinttal, de mindenki tudja, milyenek a börtönviszonyok, a kihasználtsági túlteljesítések. Ez indokolta, hogy ez a beruházás megkezdődjön.
Szeretném megemlíteni a Gazdasági Minisztérium nagyon jó teljesítményét, hiszen hatalmas pénzösszeggel gazdálkodik, a Széchenyi-tervet integrálnia kellett. Szinte minimálisak azok az eltérések, amelyek egy ilyen nagy pénzeszközzel gazdálkodó, ilyen szerteágazó munkát vállaló és végző minisztériumnál megtörténnek. Az ott, általuk végzett munka szerintem kimagasló, és mondom: az ÁSZ vizsgálata szerint és egyáltalán könyvviteli szempontból is az igen jók, jók között lehetne számon tartani őket.
Ugyanígy a Környezetvédelmi Minisztérium a háttérintézményekben tanúsított problémák lekezelése után, úgy tűnik, a megfelelő és a törvény által is garantált útra lépett.
Az előirányzatok és tényadatok a legritkább esetben szoktak ugyan megegyezni, mégis azt kell mondanom, döntő többségében ezek elviselhető számok. Amit a Magyar Demokrata Fórum képviseletében tudunk mondani, ezek olyan mértékű eltérések, amivel összességében, összegészében ezt a benyújtott zárszámadást a Magyar Demokrata Fórum támogatja, és meg fogja szavazni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
