KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt ÁSZ-alelnök Úr! Világossá kell tenni mindenki számára - különösen annak, aki megtisztel bennünket most figyelmével -, hogy a mai vita nemcsak arról szól, hogyan használta fel a mára kisebbségbe került kormány az adófizetők pénzét, és hogyan gyarapította mindannyiunk közös vagyonát a megelőző évezred utolsó évében, amikor még - a miniszterelnök úr szavait a helyzetre értelmezve - a jövő nem kezdődött el.
(15.30)
A vita az elszámolás mellett arról is szól, hogyan legalizálja a kihelyezett kormányülések kormányfői ígéreteit az Országgyűlés; megláthatjuk, kik azok, akiket költségvetési támogatásokkal is szeretne még a hátralévő időben maga mellé állítani a kormány; megvitathatjuk a kormány reformellenes intézkedéseit, és bízunk benne, hogy a figyelmes hallgató számára feltárul az is, hogyan törekszik a kormány a választásokig hátralévő időben az általa kiválasztott klientúrát helyzetbe hozni.
Másképpen fogalmazva, tisztelt Ház, különös jelentősége van a 2000. év zárszámadási vitájának. A zárszámadásnak elkeresztelt törvényjavaslat ugyanis jelentős mértékben átszabja a hatályos költségvetési törvényt, ugyanakkor elszabotálja a 2002. évi költségvetés újragondolását a mára megváltozott körülmények ellenére. A zárszámadás a kapkodás jeleit felmutató törvényjavaslatok ésszerűtlen körülmények közötti megtárgyalását várja el tőlünk.
Tisztelt Ház! A tavalyi év elszámolásának elvégzéséhez igénybe vettem a 150 milliós kormánypropaganda-füzetet. Hogyan minősíthetjük a mögöttünk hagyott esztendőt? A 150 milliós füzet azt ígérte, hogy "a gazdaság egyensúlya a polgárokat sújtó megszorító intézkedések nélkül megőrizhető". A társadalom nagyobbik részének sajnos mást kellett megtapasztalnia: a nyugdíjasok ebben az évben sem kapták vissza az 1998 végén Fidesz által elszedett milliárdjaikat; a családi pótlék már a második évben veszítette értékét, és még két évig fogja veszíteni, pedig nem kellett több gyermek után fizetni, mint akkor, amikor a rászorultsági elv érvényesítése együtt járt az értékmegőrzéssel is. Az infláció alultervezésével csak a kormány osztogatási lehetőségei bővültek, sokakat éppen ez az alultervezés hozott indokolatlanul nehéz helyzetbe.
Azokat is nehéz helyzetbe hozta az elmúlt évben a kormánytöbbség, akiknek az elmúlt évben a költségvetésből kellett gazdálkodniuk; akiknek az intézmény működtetéséhez szükséges forrásukat már második éve nem sikerült egyetlen fillérrel sem nagyobbra tervezniük, hiszen a dologi kiadások előirányzata már második évben került nulla bázison megtervezésre. Ez igaz akkor is, ha a PM hozzánk eljuttatott anyaga egészen más megközelítést próbál bizonyítani, de a tervezésnél nagyon kedvezőtlen helyzetbe kerültek az intézmények.
Tisztelt Ház! A 150 millió forintos füzet öles betűkkel hirdette az új gazdasági modell lényegét. Az infláció, a gazdasági növekedés plusz a bér vásárolóereje, a működőtőke-beáramlás, a külgazdasági pénzügyi egyensúly, a csökkenő költségvetési hiány, mindez együtt, egyszerre lehet kedvezőbb - hirdette a füzet. Sajnos, ez így, együtt, tisztelt Ház, nem valósult meg, sem együtt, sem egyszerre, mert a GDP-növekedés 5,2 százalékos mértéke valóban jelentős gazdasági növekedés, mégis messze elmarad a '98-as ígéretektől, és lássuk be őszintén, nem képes tartósan fennmaradni. Idén az 5,5 százalékos prognózist a kormány saját maga 4,5 százalékra mérsékelte. A jelenlegi prognózis is túl optimista, megbízható gazdasági előrejelzések szerint sajnos a növekedési ütem pusztán 4 százalék körül várható. Az 5,2 százalék mellett azt is látni kell, hogy az országon belül nagyon eltérő növekedési rátákat lehet tapasztalni, és az eltérő növekedési ráták mellett eltérő lehetőségű önkormányzatok is állnak, akiknek szintén az az országos átlagos 5,2 százalékos növekedés vajmi keveset jelent.
Azt el kell ismerni, hogy a külkereskedelem bővülése, a folyó fizetési mérleg hiánya, a hitelgarancia-rendszer kiszélesítése kedvező volt az elmúlt évben. Ugyanakkor azt is látni kell, államtitkár úr, hogy a forint árfolyamsávjának szélesítésére nem a megfelelő pillanatban került sor az idén, és az elmulasztott intézkedések miatt mára az exportőrök nehéz helyzetbe kerültek.
Az ipari termelés bővülése, ezen belül a feldolgozóipar növekedése kiemelkedő, de most már a növekedési ütem hónapról hónapra szerényebb. A foglalkoztatottsági szint - ellentétben a kormánypropagandával - szerény mértékben változott; nem igaz az, amit éppen az államtitkár úr a költségvetési bizottsági ülésen mondott, hogy dinamikusan növekedett. Szerény mértékű, 1 százalékos bővülés valóban jellemezte a foglalkoztatási szint növekedését, viszont látni kell azt, hogy 2001-ben már nem nő a foglalkoztatottak száma, és azt is érzékelni kell, hogy a teljes munkaidőben dolgozók száma már kissé csökken ebben az évben, a részmunkaidősöké pedig növekszik.
Észre kell azt is vennünk, amikor a foglalkoztatási helyzetet értékeljük, hogy számos vállalkozás részmunkaidős foglalkoztatásként jelenti be a teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottakat, azért, államtitkár úr, mert a minimálbér-emelés nem járt együtt a vállalkozások megsegítésével. De a többi makrogazdasági mutatóval sem büszkélkedhet a kormányzó többség, illetve most már kormányzó kisebbség.
Az államháztartás hiánya 40 milliárd forinttal magasabb, mint a módosított előirányzat. A különféle távlati célok ismételgetése nem feledtetheti a megoldatlan problémákat. Csakhogy néhányat idehozzak a Ház elé: az oktatási és az egészségügyi szféra béreinek megduplázása vágyálom, álom, államtitkár úr; a mezőgazdaság új pályára állítása már egy másik kormány feladata lesz, ahogy arra itt az előző vitanapon utalt is Nagy Sándor frakcióvezető úr; csökkent a megtakarítási hajlam; a külföldi tőkebevonás növelése elmaradt - ez utóbbi két mutató kedvezőtlen alakulása azt is eredményezi, hogy sajnálatos módon a növekedés feltételei korlátozottak; vergődik a tőzsde, és nem az utóbbi hetek kedvezőtlen eseményei miatt; a hamis szociálpolitikának alárendelt árszabályozás komoly zavarokat okozott a gazdaság szereplőinek. A lakosság egy főre jutó reáljövedelmének 3 százalékos növekedése magasabb nomináljövedelem és magasabb infláció mellett valósult meg, az egy főre jutó reálkereset-növekedés pedig nagyon szerény mértékű, 1,5 százalékos mértéket ért csak el. Tavaly is nőtt a polgárok adóterhelése, a köztehermérséklést megalapozó reformlépések elmaradtak, az önkormányzatok mozgástere szűkült, a közintézmények működési feltételei romlottak.
A füzet azt írta, hogy "lehetővé válik, hogy a beruházások évről évre 8-10 százalékkal emelkedjenek". Nos, tisztelt Ház, a valóság az, hogy 2000-ben 6,5 százalékkal nőttek a beruházások, és 2001-ben sem várható sokkal nagyobb növekedés.
2000-re azt tűzték ki célul, hogy az éves pénzromlás ütemét 6-7 százalékra fogják mérsékelni. Tisztelt Államtitkár Úr! Ugye, nagyon közel vagyunk a 10 százalékhoz? Mindezek súlyos következménye, hogy a kormány szavahihetősége csökkent a mai napra, az elmúlt évben. Túllépve az általános gazdaságpolitikai értékelésen, tisztelt Ház, a zárszámadás egyrészt következmények nélküli törvénysértések visszatükröződése.
(15.40)
A legnagyobb összegű törvénysértést a kormány maga 2000 decemberében követte el, két vonatkozásban is. Költségvetési pénzeket, közel 80 milliárd forintot utaltak letéti számlára, amit kifejezetten tilt a törvény, és a törvénytelenül, az Országgyűlés megkerülésével átutalt összeget tavalyi kiadásként számolták el, meghamisítva ezzel az államháztartás mérlegét. (Domokos László: Ne túlozz!) Miért jelent ez különösen nagy gondot? Szeretnék egy példát mondani. Miközben ezen törvénysértő lépés révén 15 milliárd forintot nyugdíjkiadásként számolt el a kormány, a nyugdíjasoknál ez az összeg nem úgy jelentkezett, mint 2000. évi bevétel, azaz nem növelte a 2001. év januári nyugdíjemelés alapösszegét. Törvénytelen volt, és becsapta a nyugdíjasokat.
Nem ez volt az egyetlen törvénytelen lépése a kormányzatnak, hiszen részletesen ír az Állami Számvevőszék az Országimázs Központ közpénzfelhasználásáról; botrányosan törvénytelen a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közpénzfelhasználása, és meg kell nézni az ÁSZ-jelentést az ÁPV Rt. gazdálkodásáról: törvénytelen tartalékfelhasználás, törvénytelen kezességvállalás, törvénytelen hitelfelvétel; a Magyar Televízió székházának saját vagyonná tétele törvénytelenül. Tisztelt Ház! Soroljam még a törvénytelen lépéseket? A személyi felelősségre vonás pedig, úgy tűnik, elmarad, ez is majd a következő kormány feladata lesz.
Még egy gondolatot, amikor törvénytelenségről beszélek: autópálya-építés. Egy sort nem ír a kormányzat arról, hogy mi történt a 2000. évben az autópálya-építéssel. Orbán Viktor miniszterelnök úr év elején bejelentette, hogy ha április 1-jén nem indul el az autópálya-építés az M3-ason, akkor a felelősségre vonás meglesz. Hol van a beszámoló arról, hogy megvolt a felelősségre vonás? Mikor indult el az autópálya-építés és milyen konstrukcióban? Tegnap megmutattam a Világgazdaság cikkét, hogy milyen módon valósítja meg, mert részletesen leírja azt, hogy hogyan valósítja meg a kormány az autópálya-építést. Tanulságos, tisztelt Ház!
A zárszámadás a teljesíthetetlen ígéretek leleplezése is, tisztelt Ház. Az adóterhelés mérséklése, az infláció mérséklése, a beruházások növekedése, a lakástámogatás mind-mind olyan ígéret, ami nem teljesült az elmúlt év során. Azt írja a füzet, hogy a költségvetésben a lakástámogatásokra előirányzott összeg 71,3 milliárd forintra emelkedett. Az igazi változás azonban az - írja ez a 150 milliós füzet -, hogy a kedvezmények kiszélesítése folytán ezt a támogatást a családok fel is tudják használni. Korábban sok rászoruló egyszerűen nem is gondolhatott önálló otthonra, így a támogatások 30 százaléka megmaradt. Tisztelt Ház! A 2000. évben a 71,3 milliárd forinttal szemben 49,8 milliárd forint került felhasználásra, éppen a 30 százalék megmaradt. Mi valósult meg ebből az ígéretből?
A zárszámadás egyidejűleg az elszalasztott lehetőségek bizonyítéka is. Jelentős maradványról ad számot a zárszámadás: a fejezeteknél több mint 200 milliárd forint megmaradt, különösen érdekes az, hogy a programfinanszírozásnál, amit jó előre lehet programozni, jelentős források megmaradtak, a cél-, címzett támogatásoknál jelentős előirányzat nem került felhasználásra. A programok szakmailag nem kellően előkészítettek, nem eléggé megalapozottak, és úgy tűnik, hogy az ütemezéssel komoly baj van. A Egészségügyi Minisztérium kirívóan rossz pénzfelhasználását az Állami Számvevőszék jelentése is részletezi. Nemcsak kevés pénz volt a fejlesztésekre, úgy tűnik, de még a keveset sem tudták értelmesen felhasználni. Az ÁPV Rt.-ről is kell szólni ebben a kérdéskörben, amikor az elszalasztott lehetőségekről beszélünk, hiszen az ÁPV Rt.-nek a hozzá rendelt vagyonból származó bevétele jelentősen elmaradt a törvényben rögzített mértéktől. És miért maradt el, tisztelt Ház? Azért, mert a kormányzati döntések hiányoztak, vagy a kormányzati döntések késedelmesek voltak. Nem én mondom, hanem az Állami Számvevőszék írta le a jelentésében.
A zárszámadás a költségvetési politika fellazításának is az eszköze. Azt már a bizottsági vitában és a bizottsági előadók is elmondták, hogy a 2001. évi költségvetési törvényt módosítja a benyújtott zárszámadási törvényjavaslat. Jelentős előirányzatokat rendez át, törvényesíti a törvényi felhatalmazás nélkül elköltött pénzeket, és a tartalékokat aránytalan mértékben megnöveli, nem kevésbé az egyedi kezességvállalás mértékét is. Egyúttal azt is szeretném elmondani, hogy a módosításoknál örömmel nyugtázzuk azt, hogy az általunk szorgalmazott évközi módosítások egy része beépült a zárszámadási törvényjavaslatba.
A zárszámadás kitér a ténylegesen látható problémák kezelése elől. A magasabb infláció következményeit 2002-re figyelmen kívül hagyja. A cselekvés, államtitkár úr, nem pótolható sajtónyilatkozatokkal. Érdemben nem lép az egészségügyben meglévő problémákkal szemben, a MÁV esetében 100 milliárd forintos többletteher megjelenik a költségvetésben, kibontakozási programnak, tisztelt Ház, nyoma sincs. Teljes mértékben érthetetlen, hogy miért vállalja át a Magyar Labdarúgó Szövetségnek - én ugyan szeretem a focit - a félmilliárdos adótartozását a költségvetés, miért engedi el.
De a zárszámadás számos jogalkotási kapkodás miatti jogalkotási korrekciót is magában foglal. A zárszámadás kiszélesíti a kormány protekcionista törekvéseit. Miközben az ÁPV Rt. bevételi előirányzata nem teljesül, most újabb jelentős forrásokat kap az ÁPV Rt., méghozzá úgy, hogy nem is indokolja; a Magyar Villamos Művek 22 milliárdot, a Malév 10 milliárdot, tudjuk, hogy nehéz helyzetben van, de indokolás nélkül adja a 10 milliárdot. És folytatódik a millenniumi parképítés; sípályaépítés, senki nem tudja ebben az országban, hogy hol akar a kormány sípályát építeni.
És van olyan is a zárszámadásban, ami még nem jelent meg, de tudjuk, hogy meg fog jelenni, hiszen nagyon érdekesen szerkesztették a zárszámadást. Miközben benyújtották az Országgyűléshez, aközben a sajtón keresztül üzengetnek, hogy még mi fog bekerülni a zárszámadásba: a Tokaj Kereskedőház 2,5 milliárdja. Lehet látni, hogy majd képviselők meg fognak jelenni módosító indítvánnyal. És akkor megkérdezem, és a többi szőlőfelvásárlás hol van? Miért éppen csak a Stumpf-birodalmat kell támogatni 2,5 milliárd forinttal? (Zaj a Fidesz soraiban.) És a MOL-gázüzletág megszerzése, tisztelt Ház! Ezt is a sajtóból lehet tudni, és a bizottsági ülésen kitért rá az MFB elnök-vezérigazgatója is. Államtitkár úr, ha ez megvalósul a választások előtt, akkor ez a hatalommal való leggátlástalanabb visszaélés megvalósítása, ha ezt önök megteszik. Most, a választások előtt olyan árpolitikával, amit eddig folytattak, egyértelmű, hogy mi az önök szándéka, és nagyon óvom önöket attól, hogy ilyen lépéseket megtegyenek.
Összességében, tisztelt Ház, a mai, illetve a keddi napon tárgyalásba vett törvényjavaslat ékes bizonyítéka annak, hogy a koalíciónál nemcsak létszámbeli deficit jelentkezik, hanem az alkalmassági deficit is kitapintható és jól érzékelhető. Jogos elvárásunk az, államtitkár úr, hogy ha a deficitmérséklés már nem várható el, legalább annak mértékét ne növeljék majd tovább az elkövetkezendő hónapokban, tartózkodjanak olyan intézkedések meghozatalától, amely még tovább nehezíti majd a folytatást.
Tisztelt Ház! Mindaz, amit elmondtam, gondolom, elégséges bizonyítéka annak, hogy a szocialista frakció ezt a zárszámadási törvényjavaslatot nem tudja támogatni.
Végül engedjék meg, hogy miközben megköszönöm az Állami Számvevőszék munkáját, alelnök úrnak is megköszönjem a sokéves tevékenységét és fáradozását a frakció nevében (Dr. Takács Imre tapsol.), és kívánok önnek további sok sikert elkövetkezendő szakmai munkájához.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
