DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Az eddigi vitából annyit azért látunk, hogy hányféleképpen lehet ugyanazokat a tényeket értelmezni, már ha tartja az ember magát egyáltalán a tényekhez. Azt gondolom, a 2000. év a XX. század egyik legjobb gazdasági éve volt a magyar gazdaság számára és a magyar polgárok számára, és ha az előző tíz is ilyen lett volna, akkor sokkal kevesebb problémát kellett volna felhúznunk, mint ha pusztán a 2000. évre érjük el ezt.
Sok szó esett itt az infláció kapcsán, megint egy kicsit hosszabban beszélek róla, mert úgy látom, hogy némi tévedés van az okokat illetően, illetve egyes politikai erők hozzáállását illetően. Az infláció belső és külső okokból egyaránt táplálkozik. Emlékeztetném a képviselőket arra, hogy amikor ennek a költségvetésnek a vitája zajlott, akkor épp az az év volt, az előző, amikor az infláció kevesebb lett a tervezettnél. Természetesen rengeteg jóst hallottunk akkor is, mármint az 1999. év költségvetési vitájában, ahol szintén elmondták, hogy az infláció alul van tervezve. (Keller László: A tervezettnél nem lett kevesebb!)
A kormány a maga részéről megtett minden lehetséges intézkedést azért, hogy az inflációt a megfelelő korlátok között tarthassa. Sajnos, azt a polgári kormánynak sem sikerült elérnie, hogy olajnagyhatalom legyünk, és így mindenféle nyíltpiaci műveletekkel az olaj árára is bárminemű befolyást gyakorolhassunk, ellenben ami a kormány hatáskörébe tartozott, hatósági árként nagyon szigorú antiinflációs politikát kapott, és azt kell mondanom, hogy az ellenzéktől ehhez majdnem támogatást is kapott. Azt kell mondanom, hogy sokat segített az antiinflációs politikánk elfogadtatásában az, hogy míg a gázáremelésnél nem engedtünk 6 százalékkal nagyobb emelkedést, addig a Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje 50 százalékos emelésre tesz javaslatot. Ez valószínűleg mutatja az inflációhoz és a lakossági terhekhez való különböző hozzáállásunkat.
Azt is, hogy a tavalyi évben, a 2000. évben a gyógyszerárak emelkedése nullaszázalékos volt, hosszan támogatták a szocialista képviselők, hiszen eme fázis alatt több alkalommal parlamenti vizsgálóbizottság kezdeményezésétől kezdve, gyógyszergyári lobbistaként nyilatkozva sokat segítettek a kormánynak abban, hogy nulla százalékon tarthassa a gyógyszerárak emelkedését (Dr. Vojnik Mária: Jól van, képviselő úr?), illetve hogy elérje azt, hogy a következő három évben a gyógyszerek az infláció egyharmadával emelkedhessenek csak, amire nem volt idáig példa.
Visszatérvén a nyugdíjasok fogyasztói kosarára, mert úgy látom, félreértések vannak ez ügyben: a nyugdíjasok fogyasztói kosara némileg különbözik az aktívak fogyasztói kosarától, bár ez az eltérés egyébként minden vélekedés ellenére nem túlzottan jelentős. Akkor válik jelentőssé ez az eltérés, amikor valamilyen furcsa árpiaci mozgás következik be. Ilyen volt az 1999. év, ahol az élelmiszerek negatív inflációba mentek át egy időben. Nem gondolom egyébként, hogy a nyugdíjak emelését ebben az évben csökkenteni kellett volna erre hivatkozva, és ez volt az a szomorú 2000. év, ahol ez a tendencia megfordult, és gyakorlatilag a 2000. évben az élelmiszerárak emelkedése behozta azt, amit az előző évben nyereségként könyvelhettünk el rajta.
Ennek ellenére a kormánynak határozott szándéka az, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a nyugdíjasok fogyasztói kosarát, és ha ilyen kilengések vannak, akkor ezeket a kilengéseket pótolni lehessen. Az összes többi olyan fix fogyasztási költség kapcsán, amit a nyugdíjas háztartása nem bír kompenzálni, és ami a hatósági ár körében maradt, a kormány tartja magát az antiinflációs politikához. Mindenkinek azt tanácsolom, nézze meg az egyéb terhek áremelkedését, amelyek nem a kormány körébe tartoznak, hasonlítva a hatósági áras körökkel, különösen a 2000. évben.
A 2000. év több szempontból egyébként egyedi év, és jó zárása volt a XX. századnak. Ez az év például jól mutatja azt, hogy lehetséges gazdasági növekedés egyensúly fenntartásával, és nem azért lehetséges ez, mert Bokros-csomagot tettek az elődeink, hiszen az ezután beérkező növekedés azonnal az egyensúlytalanságot is hozta magával, hanem azért, mert új gazdaságpolitikát vezetett be ez a kormány, és nem hallgatott az újabb csomagot követelőkre 1999-ben.
Abból a szempontból is jó zárása volt az előző századnak ez az év, hogy a nyugdíjak reálértéke elérte az 1994-es szintet az év végére, és 2002-re pedig reményeink szerint el fogja érni az 1990-es évet a nyugdíjak reálértéke, amire azt tudjuk mondani, hogy a polgári kormány megszüntette a rendszerváltás veszteségét a nyugdíjasok számára.
2000 a családok számára is kiemelkedő évet jelentett. Andorka Rudolf szociológus írta az előző évekről, hogy a szegénységnek gyermekarca van. A 2000. év az első, amikor megszűnt a gyermek mint elsődleges oki tényező a szegénységben. Ebből a szempontból a családok jövedelmeinek alakulásán is jól látszik ez a helyzet, és örvendetes az, hogy innentől kezdve nem a szegénység első számú oki tényezője az, hogy gyermek van a családban.
A többletbevétel kapcsán szintén úgy néz ki, hogy a tényeket jobban szeretik a maguk szája íze szerint emlegetni az emberek, úgyhogy megpróbálom összefoglalni a többletbevétel okait. A többletbevétel egyik oka a gyorsuló gazdasági növekedésben található, a másik a vártnál nagyobb bérkiáramlás volt, a harmadik pedig az infláció eltérő mértéke. Mindebből a háromból keletkezett a többletbevétel, és azt kell mondanom, hogy a többletbevétel egyébként kisebb, mint ami ezekből a folyamatokból várható lenne, ami annak köszönhető, hogy sajnálatos módon az ingatlanpiaci árrobbanás ebben az időszakban tetőzött, és az ezekből származó ügyletekből kevés költségvetési bevétel realizálódott az adott évben.
Mindezek ellenére azt gondolom, a kormány helyesen és alkotmányosan járt el akkor, amikor az így keletkező többletbevételeket egyrészt a veszteségek kompenzálására, másrészt a kormányprogram olyan céljainak megvalósítására fordította, amelyekre úgy tűnt, hogy a költségvetés tervezésének időszakában nincs esély. Ebből a szempontból minden egyes cél vagy ezt a célt szolgálja, vagy a kormányprogram továbbvitelét, és ez kerül most a Ház elé végrehajtásra.
A magam részéről a törvényjavaslatot csak a legjobb szívvel tudom elfogadásra ajánlani az egész Országgyűlésnek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
(10.30)
