DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Nekem ugyan magamtól nem jutott volna eszembe, de volt, akinek eszébe jutott és megmérte azt a csomagot, aminek a tárgyalása itt most folyik, és kiderült, hogy majdnem tízkilónyi adathalmaz az, amivel foglalkoznunk kell. Majdnem tízkilónyi az a törvénycsomag, amelynek az áttekintésére alig néhány hét állt rendelkezésünkre, és amelynek az értékelésére igen rövid idő áll a parlamenti képviselők rendelkezésére, és ennek az időnek a jelentős része is olyan vitákkal telik, amely csak egymás közötti vita, hiszen a közvélemény nem értesül róla. Az előbbi kétpercezésekben is látható volt, hogy milyen sok irányú, milyen széles kiterjedésű ennek a törvénycsomagnak a területe, hiszen a lakásépítésektől kezdve a magánnyugdíjpénztárakon keresztül annyi témát érintettek csak a kétperces hozzászólásokban a képviselőtársaim, amely témák önmagukban is hosszabb kifejtést és nagyobb nyilvánosságot igényelhetnének.
A kormány most is azt a megszokott gyakorlatot követte a 2000. évi zárszámadási törvényjavaslattal, amely már az elmúlt években is kényszerhelyzetbe hozta a képviselőket. Egy törvényjavaslat keretében ugyanis nagyon sokfajta témát kíván a képviselőkkel megvitattatni, majd elfogadtatni, így rákényszerít bennünket arra, hogy vagy elfogadjuk az egész csomagot és benne azt a részt is, amellyel nem értünk egyet, vagy elutasítjuk az egész csomagot, és akkor el kell utasítanunk az esetlegesen elfogadható javaslatokat is. Ezt a típusú csomagszemléletet és döntési kényszert, amely állandósult az elmúlt időszakban ennek a ciklusnak a kormányzati tevékenységében, az SZDSZ-frakció minden alkalommal elutasította, kifejtve az ellenvéleményét, elítélve ezt a fajta kényszert, amelyet a képviselőkre hárítanak.
Ez a mostani törvényjavaslat, a zárszámadás is nemcsak a 2000. évi költségvetés végrehajtásáról számol be, hanem módosít törvényeket, így a szerencsejáték szervezéséről szólót, a fogyasztási adóról, a fogyasztói árkiegészítésről, az államháztartásról és a 2001-2002-es költségvetésről szóló törvényt, de még a sporttörvénybe is belenyúl.
A tervezett törvénymódosítások közül kettővel szeretnék foglalkozni, azzal a kettővel, amelyiknél a leginkább elfogadhatatlan a csomagban kezelés. Az egyik az államháztartási törvény, a másik pedig a 2001-2002-es költségvetési törvény. E törvényekkel kapcsolatban az önkormányzati vonatkozásokkal kapcsolatos ellenvéleményemet szeretném elmondani.
Az államháztartási törvény módosításával kapcsolatosan el kell mondani, hogy ez a törvény a helyi önkormányzatok ellenőrzési rendszerében alapvető változást hozna. A törvényjavaslat szerint ugyanis az Állami Számvevőszék mellett törvényi felhatalmazást kapna az Államháztartási Hivatal és helyi szervei az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzésére. Egyetértek azzal a megállapítással, hogy az önkormányzatok gazdálkodásának komplex rendszerében az ellenőrzés nem tölti be a vele szembeni jogos elvárásokat, követelményeket. Erre a hiányosságra az önkormányzatokon kívül az SZDSZ-frakció is több alkalommal felhívta a kormányzat figyelmét, sürgetve az ellenőrzési rendszer korszerűsítésének mielőbbi végrehajtásához, az ellenőrzési feladatok, hatáskörök, szervezeti formák pontos meghatározásához a szükséges jogszabályok kidolgozását. Az ellenőrzési rendszert tehát komplex egészében kell áttekinteni és a szükséges módosításokat végrehajtani.
(10.10)
Ennek a jogos elvárásnak a tervezett államháztartási törvény nem tesz eleget, csak részben ad valamiféle útmutatást.
A javasolt szabályozás néhány szempontból meg kíván felelni a követelményeknek, ezért elsorolom, melyek azok a tervezett rendelkezések, amelyeket támogathatónak ítélünk meg.
Támogatható az a törekvés, hogy a javasolt ellenőrzési tevékenységet azon szervezet lássa el, amelyik a legtöbb ismeret, adat birtokában van az önkormányzatok támogatása tekintetében. Mind az önkormányzatok gazdálkodásának segítését, mind a központi költségvetés védelmét szolgálja, ezért támogatható az a javaslat is, amely szerint az önkormányzatok normatív hozzájárulásáról és támogatásáról a lemondás lehetősége az eddigi egy időpont helyett három időpontra növekedne, továbbá hogy az év közbeni pótlólagos igénylés lehetősége is megteremtődne. Támogatható az a javaslat, amely az ellenőrzés folyamatába beépíti a jogorvoslati fórumrendszert, szabályozza az ellenőrzés megállapításaival szemben keletkező jogvita rendezésének módját.
A javasolt törvénymódosítás azonban több tekintetben nem törekszik az ellenőrzési rendszer komplex jellegű korszerűsítésére. Nem teszi átláthatóvá az ellenőrzési rendszeren belül a feladat- és hatáskörök megosztását a külső ellenőrzést végző szervezetek között. El kell mondani, hogy ebben az ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos átalakításban már nagyon hosszú vita folyik az önkormányzati érdek-képviseleti szervek, az önkormányzatok és minden olyan szervezet között, amely az önkormányzatok ügyeivel foglalkozik. Éppen ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy most olyan módon kerül ez az ellenőrzési rendszer bevezetésre, hogy ennek a konkrét formáját nem lehetett végigvitatni. Nemcsak hogy az önkormányzati érdek-képviseleti szervek nem vitatták végig, de maga az Állami Számvevőszék sem tudott ehhez a fejezethez véleményt benyújtani, hiszen nem kapott elegendő időt arra, hogy írásban kifejthesse az ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos véleményét.
Az önkormányzati bizottság ülésén ugyan az Állami Számvevőszék azt mondta, hogy ő hallott erről a változtatásról, és szóban egyet is értett vele, de olyan későn kapták meg ezt a fejezetet a Pénzügyminisztériumtól, hogy ennek az írásos kifejtésére nem kerülhetett sor. Ez számunkra elfogadhatatlan.
Néhány támogatási jogcím esetén a területi államháztartási hivatal helyszíni vizsgálat során ellenőrzi az elszámolás szabályszerűségét. Az ellenőrzés tehát - a részletes indokolás szerint - a jogszabályi feltételek teljesülését vagy nem teljesülését jelenti, azaz a szabályszerűség törvényességi vizsgálatát. Az elszámolás helyszíni vizsgálata pedig nem választható el a felhasználás vizsgálatától. Mindkét esetben átfedés vélelmezhető a TÁH és az ÁSZ vizsgálati kompetenciáját illetően. A javaslatban ugyanis nem egyértelmű a két szervezet ellenőrzési tevékenységénél a munkamegosztás.
Nem rendezett a törvényjavaslatban, hogy az ÁSZ az átfogó gazdasági-pénzügyi ellenőrzés során elfogadja-e a TÁH megállapításait, vagy ismételten vizsgálódik a már ellenőrzött témakörben. Ez a szabályozatlanság már csak azért is problematikus, mert az önkormányzatok nagy hányadánál az éves költségvetés fele vagy annál nagyobb része központi forrásokból adódik. Ezen önkormányzatoknál - a törvényjavaslatot figyelembe véve - az átfogó vizsgálat során mire irányulna az ÁSZ ellenőrzése? Nem szabályozott továbbá az sem, hogy milyen eljárási rend szerint történik az ÁSZ vizsgálata az esetben, ha az önkormányzat a bíróság előtt megtámadja az államháztartási hivatal határozatát, és a bíróság még nem döntött, miközben az ÁSZ már folytatja az ellenőrzést.
Az önkormányzati törvény 92. §-a szerint a helyi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Ez a megfogalmazás nem nevesíti az ellenőrzés tárgyát konkrétan; igénybevétel, felhasználás, elszámolás s a többi. Azt jelenti viszont, hogy az Állami Számvevőszék a gazdálkodását egészét, minden elemét ellenőrzi.
Elfogadva azt a jogos felvetést, hogy az Állami Számvevőszék tárgyi és személyi feltételei nem teszik lehetővé minden ellenőrzési feladat teljes körű ellátását, ezért szükséges más szervezetet is az ellenőrzési jogosítvánnyal ellátni. De ennek a más ellenőrzési szervezetnek a feladat- és hatáskör megjelölésével meg kell jelennie az önkormányzati törvényben. Az önkormányzati törvény azonban kétharmados törvény, ezért ennek módosításához az előzetes egyeztetés mindenféleképpen szükséges lett volna.
Van a javaslatban néhány olyan rendelkezés vagy nem szabályozott kérdés, amely inkább bonyolítja az eddigi ellenőrzési rendszert, veszélyezteti az átláthatóságot, így például a személyi jövedelemadó normatív elosztása egyre nagyobb szerepet kap a költségvetés kímélése céljából a finanszírozásában. Nem pontosan szabályozott az, hogy ezt a személyi jövedelemadó-elemet a TÁH ellenőrzi-e vagy sem. Nem szabályozott pontosan, hogy a TÁH mely témákat köteles teljes körben ellenőrizni, és mely témák esetében csak vizsgálódhat. Nem szabályozott, hogy az államháztartási hivatal határozata meghozatalakor ellenőrzi-e a TÁH megállapításának helyességét, vagy elfogadja-e azt felülvizsgálat nélkül.
A 2001-2002-es költségvetési törvény módosításához észrevételeink a következők. A törvényjavaslat szerint a központi költségvetés bevétele 2001-ben 170 milliárd forinttal növekszik. Ennek az elosztását kívánja a kormány ezúton legalizálni. A legfőbb probléma az, hogy ebből a többletbevételből az önkormányzatok közvetlenül nem részesülnek. Megjegyzem, hogy a pénzügyminiszter politikai államtitkára egy régebbi parlamenti ülésen 250 milliárd forint államháztartási többletbevételről is nyilatkozott már. A kormányzat szerint a költségvetési többletbevétel a gazdaság tervezettet meghaladó növekedéséből származik. Ez a megállapítás azonban megkérdőjelezhető.
A 2001. évre tervezett 6 százalék inflációval szemben ugyanis 9-10 százalék inflációt prognosztizáltak a szakértők. Így a központi költségvetés többletbevételének egy része ebből származik. A tervezettnél magasabb, várható infláció kompenzálása a helyi önkormányzatok finanszírozásában a támogatások összegének növelésével tehát elengedhetetlen. Amennyiben az önkormányzatok központi forrásai nem növekednek legalább ennek mértékében, akkor a központi források reálértéke ennyivel csökken. A magasabb infláció hatásának ellensúlyozására, a központi források reálértékének tartására az önkormányzatok legalább 15 milliárd forint többlettámogatást kellene hogy kapjanak 2001-ben. A törvényjavaslat szerint az önkormányzatok nem részesülnek többlettámogatásban. Ez a reálértékvesztés újabb forrásszűkítő intézkedésnek tekinthető, ami elfogadhatatlan.
A költségvetés bevételi többletének egy része nem kizárólag gazdasági megfontolásokra utal, így nem nyilvánvaló a szakmai szándék kizárólagossága például az ÁPV Rt. 36 milliárd forint befizetési kötelezettségének elengedésénél, tartalékának 44 milliárd forinttal való feltöltésénél, különböző pályázati pénzek növelésénél vagy a sportszervezetek köztartozásainak eltörlésénél. Miközben az önkormányzatok közvetlenül nem részesülnek ebből a többletbevételből, a támogatások nem növekszenek.
A kétéves költségvetési törvény elfogadásánál az volt az egyik fő érv, hogy a kormány kellően meg tudja becsülni két évre előre a várható gazdasági-pénzügyi folyamatokat, így pontosan meg tudja határozni a költségvetés minden paraméterét, például: gazdasági növekedés, infláció. Ez a logika azonban most nem érvényesül, hiszen a törvénymódosítás a kétéves költségvetési törvénynek csak a 2001. évét érinti. A 2001. évi változások 2002. évi áthúzódó hatásai, a 2002-es évre már ez évi vállalások számszerűsítése nem jelenik meg a 2002. évi előirányzatok módosításaként; például a gazdasági növekedés, az infláció növekedésének tervezettet meghaladó mértéke, az ebből adódó 2002. évi változások, a köztisztviselői és egyéb törvények módosításának hatásai. A 2002. évi költségvetés változatlanul hagyása azt valószínűsíti, hogy miként 2001-ben, úgy 2002-ben is a kormány a tervei szerint dönt, osztogat, majd a 2001. évi zárszámadási törvénnyel kell utólagosan ismét rendezni.
(10.20)
Véleményünk szerint ez a parlamenti demokrácia tudatos figyelmen kívül hagyása, a parlamenti jogosítványok semmibe vétele.
Az elmondottak alapján nem javaslom támogatni a 2001-2002. évi költségvetési törvénymódosítási javaslatot. Elfogadhatatlannak tartom az államháztartási törvény tervezett módosítását, elfogadhatatlannak tartom azt a módszert, amely szerint a különböző törvényjavaslatok együttes javaslatként kerülnek a parlament elé, kikényszerítve az együttes döntést. A Szabad Demokraták Szövetsége ezen indokok alapján sem támogatja a zárszámadási törvény elfogadását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
