DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Már nem akarom folytatni a nyugdíjak reálértékének növelését, tegnap már volt erről szó. Ha azt vesszük, hogy mit vásárolnak a nyugdíjasok - élelmiszert s a többit -, azoknak az ára jóval jobban nőtt, mint 10 százalék. Ehhez viszonyítva tehát nem lehet beszélni 6 százalékos reálnyugdíj-emelésről. 2000-ben 32 ezer forint volt átlagban a nyugdíj, nyilvánvaló... - nem folytatom. Nem szabad az átlagos inflációs rátát és a nyugdíjemelést összehasonlítani, mert ez két dolog.
A másik, amit szeretnék mondani: én a növekedésről szóltam, elismert tény, jó hogy van. De befagyott az infláció, képviselőtársaim, 2000-ben, márpedig ez igen veszélyes, mert az inflációnak sok negatív hatása van. Egyrészt: megindul az értékmegőrzésre való törekvés, a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek, így nő a költségvetés terhe. Csökken bizonyos mértékben a megtakarítás infláció esetén, veszítenek a bérből és a fizetésből élők, és nyernek a reáljavakkal rendelkezők. Könnyebben kerülnek az adóalanyok magasabb adósávba infláció esetén. Az árak információs hatása megszűnik, márpedig lényeges a piacgazdaságban az árak információs hatása. A vállalkozók a rövid távú gondolkodásra állnak át, nincs stratégiai fejlesztés kellőképpen, így nehéz a szerkezetváltás, és az infláció végső soron a hatékonyságot is rontja, hiszen a magas árakkal el lehet ismerni magasabb költségeket is. Igen jelentősek az infláció gazdasági költségei is, és a tőkebefektetések nagyobb arányban a pénzügyi szektorba áramolnak, így nem hatékony az erőforrás-allokáció. Tehát azt akarom mondani, hogy az infláció ellen jobban fel kell gyűrni az inget.
Köszönöm szépen.
