KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ilyen korai órán nem szokott az embernek rögtön zseniális gondolat eszébe jutni, éppen ezért szeretnék visszatérni azokhoz a gondolatokhoz, amelyeket például a miniszterelnök úr is megfogalmazott már itt, a Házban, aki a költségvetést egy-egy család költségvetéséhez hasonlította. Én az egész beszédemet erre a gondolatkörre szeretném építeni és megvizsgálni azt, hogy ez a költségvetés valóban olyan szempontokat vesz-e figyelembe, mint amikor egy család a saját háztartását megtervezi.
A képviselőtársaim már beszéltek arról, hogy ez a zárszámadás gyakorlatilag két részből áll. Az egyik része a valós zárszámadás, amelyet itt, a Házban már sok kritika ért. Én ezekről most nem akarok beszélni.
A másik része a 2001. évi költségvetés módosítása, amelyben, úgy gondolom, vannak olyan tételek, amelyekkel természetesen - és ezek vannak többségben - az ellenzéki pártok nem értenek egyet. Még egy gondolat ehhez: azt is kifogásoltuk már többször, hogy ugyanakkor - miután a parlament kétéves költségvetést fogadott el - a 2002-es költségvetés módosításáról ebben a javaslatban egyetlen szó sincs.
Visszatérve az eredeti gondolathoz, a családok - különösen ilyen feszült, háborús helyzetben - igen óvatos költségvetést szoktak összeállítani. Jó, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy amikor ez a költségvetés elkészült, akkor még teljesen más volt a világpolitikai helyzet, de az elmúlt napokban nemigen láttunk szándékot arra, hogy a kormány - figyelembe véve ezt a megváltozott világgazdasági és külvilági helyzetet - változtatni kívánna a benyújtott költségvetésen, és valamiféle takarékossági szempontokat vagy óvatossági szempontokat is figyelembe vegyen.
Nekünk az a véleményünk, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban a kormány esztelen költekezésbe kezdett. Ennek nem igazán látjuk az okát. Ennek egyes jelei már megjelennek itt, ebben a költségvetésben. A továbbiakról pedig a sajtóból tájékozódhattunk különböző bejelentések kapcsán, hogy a kormány idén még mire kíván az elmúlt évi többletbevételekből költeni.
Már bevett gyakorlat a Fidesz részéről, és úgy veszem észre, hogy most is ez fog történni, hogy a szavazásokat közvetlenül megelőzően rendkívül jelentős módosításokat terveznek benyújtani képviselői módosító indítvány formájában, ami természetesen kellemes módszer a kormánypártok oldaláról, mert ily módon nem kell indokolni és magyarázni ezeket a lépéseket, hanem egyszerűen a kormánypárti többséggel elfogadtatni, és aztán majd a társadalom és a választópolgárok, amikor megjelenik a Magyar Közlönyben, értesülnek arról, hogy gyakorlatilag miről is van szó.
(8.30)
Itt néhány dolgot szeretnék mondani, néhány kérdést megfogalmazni és megkérdezni az államtitkár urat is például, hogy mire kell a kormánynak az elkövetkező két-három hónapban az a 45 milliárdos tartalék, amivel most a tartalékot meg akarják emelni. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az Állami Számvevőszék bizony kritizálta az eddigi gyakorlatát is annak, hogy hogyan használták fel az általános tartalékot. Nem nagyon kaptunk erre magyarázatot. Ugyancsak említették már képviselőtársaink, hogy tudomásul vesszük azt, hogy a MÁV is, a Malév is nehéz helyzetben van, és mint többségi állami tulajdonú társaságokon az államnak, a tulajdonosnak segíteni kell. De ez nem tehető úgy meg, hogy ne legyünk tisztában azzal a konszolidációs programmal, amit ez a két társaság a veszteségeik lefaragása érdekében kíván tenni. Fogalmunk sincs erről a dologról. Gyakorlatilag kitöltetlen csekket kapnak, és az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy az ilyen jellegű támogatások bizony nagyon alacsony hatékonysággal működnek.
Ha nem haragszanak, mindennek a netovábbjának tartom azt, hogy mindenféle feltétel nélkül a kormány egy tollvonással elengedi azoknak a tisztességtelenül gazdálkodó sportegyesületeknek az állami adósságait, amelyek felelőtlenül és törvénytelenül gazdálkodtak az elmúlt időszakban. Meggyőződésem szerint ezzel mérhetetlenül megsértik azokat, akik rendkívüli erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy törvényesen gazdálkodjanak, és megfeleljenek minden ilyen irányú követelménynek. Feltétel nélkül történik ismét csak ezen adósságok elengedése, ez egyszerűen erkölcstelen azokkal szemben, akik eddig tisztességesek voltak.
Ezek után az a kérdés, hogy lenne-e más helye ezeknek a forrásoknak. Nekünk meggyőződésünk, hogy igen. Ehhez is szeretnék néhány példát felsorolni. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselő, és tisztában van azzal, hogy a kelet-magyarországi régió felzárkóztatása vagy lemaradásának csökkentése érdekében bizony az elmúlt három évben a szükségesnél lényegesen kevesebb intézkedés történt.
Néhány példát erre! Ebben a megyében, az országos átlagtól eltérően, továbbra is körülbelül 20 százalék körüli a munkanélküliség, ettől lényegesen magasabb, ennek két-háromszorosa a cigány lakosság körében a munkanélküliség. Ez súlyos problémát okoz a megyében az önkormányzatoknak is, amelyeknek a forrásai jelentős részét a szociális támogatások viszik el; kezelhetetlen helyzetek keletkeztek. Köztudott dolog, hogy sajnálatos módon az elmúlt három évben nem csökkent, hanem nőtt az úgynevezett önhikis kategóriába tartozó önkormányzatok száma, és jelentősen nőtt az őket támogatandó forrásigény. Tehát nem igaz az az állítás, hogy az önkormányzatok helyzete az elmúlt három évben jelentősen változott vagy javult volna, sőt - mivel ez egy átlagszám, hogy átlagosan változatlan az önhikis települések száma - Borsod megyében és konkrétan az én választókörzetemben ezen települések száma nemhogy csökkent volna, hanem növekedett. Ezt meg is állapítja a Számvevőszék is, ezt írja szó szerint: "A helyi források elégtelensége miatt az önkormányzatok egyharmada részesül egyre nagyobb mértékű pótlólagos támogatásban." Az úgynevezett önhikis kör változatlan, ezekről a településekről a népesség elvándorlása, tisztelt képviselőtársaim, megállíthatatlan. Egyszerűen reménytelen helyzetek alakulnak ki.
A minap azt olvashattuk, hogy a kormány 1,5 milliárd forinttal többet kíván költeni a közúthálózat fejlesztésére vagy javítására. Ha tízszer ennyit adnánk, akkor is kevés lenne, ugyanis - ez is elhangzott többször itt, a Házban - a jelenlegi felújítási ütemek miatt 40-50 évre lenne szükség ahhoz, hogy a lemaradást pótoljuk. Ekkor különösen érthetetlen az, tisztelt államtitkár úr, hogy miért akarunk ismételten 10 milliárdokat olyan célokra fordítani, ami teljes mértékben értelmetlen. Értelmetlen az autópálya-kapuk lebontása (Tállai András: Az építése is!), ugyanis nem arról van szó, hogy ingyenes autópályát akarunk, hanem egy másfajta ellenőrző rendszert akar a kormány kiépíteni, sajnálatosan azért az egy mondatért, amit a miniszterelnök úr a választási kampányban elmondott, hogy a kapuk a focipályára valók. (Domokos László: Így van!) Ezért az egy mondatért akar a kormányzat most több tíz milliárd forintot erre a dologra költeni, ugyanis annak idején jelentős forrásokból... (Tállai András, mosolyogva: Több tíz milliárd forintot?!) Így van, tisztelt államtitkár úr, mert itt azt kell vizsgálni, hogy néhány évvel ezelőtt ennek a kapurendszernek a létrehozása mennyibe került - ez 5-7 milliárd forintos nagyságrend -; mennyibe kerül ennek a kapurendszernek most az elbontása; mennyibe kerül ennek a kapurendszernek valahol új helyen történő felépítése; mennyibe kerül az új ellenőrző rendszer kiépítése.
Mindent összevetve egy kérdés marad: mi ebből az állampolgár haszna? (Tállai András: Mennyibe kerül a működtetése?) Miért lesz jobb az állampolgárnak, hogy elköltöttek 10 milliárd forintos nagyságrendet ahelyett, hogy például ezt a 10 milliárd forintot a bekötőutak fejlesztésére fordítaná a kormány?
A másik nagyon fontos kérdéskör, amiről szintén beszélni kell: a foglalkoztatás és különösen a cigányfoglalkoztatás kérdése. Tisztelt Államtitkár Úr! Munkaügyi programokra rendkívül jelentéktelen forrásokat fordít a kormány ahhoz képest, amit például az előző ciklusban megtettünk. Több volt az a forrás. Még többre lenne szükség. Most itt áll rendelkezésre a többletbevétel, ebből ezeket a problémákat igenis lehetne kezelni. Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolom azt, hogy a cél- és címzett támogatások körében rendkívül jelentős forrás maradt meg, amit nem tudtak az önkormányzatok fölhasználni. Elismerem, hogy e tekintetben az önkormányzatoknál is van felelősség. De nem ez a probléma alapja, hanem az a probléma alapja, hogy a különböző kormányzati szerveknél ezeknek az elbírálása rendkívül bürokratikusan megy, az egész rendszer nincs összehangolva, a működése nincs megfelelőképpen kitalálva, és emiatt az önkormányzatok futkosnak egyik helyről a másikra, az idő halad, a pénz meg megmarad kihasználatlanul, amikor minden fillérre szükség lenne.
Balsay képviselő úrnak szeretném mondani a lakástámogatásokkal kapcsolatban, hogy ez egy örvendetes dolog, de van egy rendkívül sajnálatos tény: az, hogy az ország egyik legnagyobb megyéjében, Borsod megyében épült az elmúlt években a legkevesebb lakás az egész országban. A legnagyobb megyében 2000-ben összesen 950 új lakás épült. Ez egyszerűen elfogadhatatlan!
(8.40)
Tehát ez azt jelenti, hogy ott a megélhetési feltételek nem adottak, onnan el akarnak vándorolni az emberek. (Balsay István: Pályázzanak!) Tehát ezért gondolom azt, hogy azokat a problémákat, amiket itt az előzőekben fölvázoltam, orvosolni kellene, mert szépek az adatok országos átlagban, de óriásiak a differenciák a különböző régiókban.
Befejezésül azt szeretném elmondani, hogy az adófizetőket az érdekli a legjobban, hogy a költségvetésből finanszírozott feladatokra mennyit költ az ország, ez hogyan hasznosult, és hogyan láthatják át az állampolgárok, hogy valóban arra költötte-e a kormányzat a költségvetési bevételeket, amit ők is a legfontosabbnak és a legjobbnak tartanak.
Tisztelt Államtitkár Úr! Lassan eljutunk oda, hogy az állami pénzügyekről kevesebbet fogunk tudni, mint a rendszerváltást megelőzően. Ha a kormány korlátlan felhatalmazást kap mindenre, hogy saját hatáskörben döntsön különböző költségvetési források felhasználásáról, akkor eljutunk abba az állapotba, amibe a rendszerváltozást megelőzően voltunk, amit mindannyian szerettünk volna megváltozatni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Tállai András: Nagyívű volt!)
