BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Engem az késztetett arra, hogy azt követően, hogy hétfőn este ebben a kérdésben már vezérszónoklatot mondtam a szabad demokraták részéről, most ezt egy ismételt hozzászólással egészítsem ki, hogy Tállai államtitkár úr a központi költségvetésről szóló zárszámadásra vonatkozó zárszavában azt a szemrehányást tette az ellenzéki képviselőknek, hogy csak bíráltak, de nem tettek konstruktív javaslatokat. (Tállai András közbeszól.) Akkor hogy mondta, államtitkár úr? Rosszul idéztem? Kifogásolta a javaslatokat, az eltérő megoldási javaslatokat, ugye?
Véleményem szerint ez pontatlan volt, hiszen ha visszaemlékszik az én vezérszónoklatomra a költségvetési zárszámadásról, akkor azt azzal zártam, hogy elmondtam, mi történik akkor, ha önök maradnak kormányon, és ezzel szemben mi történik akkor, ha nem. Elmondtam azt, hogy amennyiben jön egy másik kormány, akkor ott visszatérünk az évenkénti költségvetéshez, akkor ott megszigorítjuk újra az államháztartási törvényt, akkor csökkenteni fogjuk a centralizációt, és csökkenteni fogjuk az adót. Ugye, elmondtam? Tehát elmondtam, hogy mi az alternatíva.
Sok mindent hozzátehettem volna még. De ha már egy ilyen felszólítást kaptam, akkor legyen szabad azt is elmondanom, hogy mi a véleményem a társadalombiztosításról, hogy mit kellene itt tenni, és hogy mit fogunk kezdeményezni kormányváltás esetén a társadalombiztosítás körében.
Hogy önök mit csinálnak, az világos. Önök azzal kezdték a kormányzásukat, hogy az úgynevezett társadalombiztosítási önkormányzatokat államosították. Azzal folytatták, hogy a társadalombiztosítási költségvetést beolvasztották a nagy költségvetésbe. Gondoljuk végig, hogy ez mit jelent! Én annak idején, egy évvel ezelőtt azt mondtam, hogy ha már államosították a társadalombiztosítási önkormányzatot, akkor logikus az is, hogy beolvasztják a költségvetésbe.
(18.00)
De azért gondolja végig, államtitkár úr, mi az, hogy társadalombiztosítás? A társadalombiztosításban az emberek járulékot fizetnek, egészségbiztosítási meg nyugdíjjárulékot, és ezért a szabályok szerint nekik valami jár. Azt is elmondtam már a tb-költségvetés vitájában, hogy az a gyakorlat, miszerint az Országgyűlés dönt a társadalombiztosítási ágazatok költségvetéséről, ellentmond annak az elvnek, hogy ez egy biztosítás. Mert ha ez egy biztosítás, ahol a járulékért cserébe a polgárnak jár a nyugdíj, jár a gyógyszer, jár a kórházi ellátás, akkor tulajdonképpen az Országgyűlésnek nincs joga azt mondani bármilyen ellátásra, hogy ez a biztosítottnak nem jár. Tehát tulajdonképpen nem az volt a logikus, hogy államosították a társadalombiztosítási önkormányzatot és beolvasztották a költségvetését a nagy költségvetésbe, hanem a valóban logikus eljárás az lenne, ha már az előző ciklusokban megszüntettük volna azt, hogy a társadalombiztosítási ágazatok költségvetését az Országgyűlés egyáltalán tárgyalja, jóváhagyja és törvényt alkot róla. Ha valóban a biztosítási elv alapján állunk, akkor a két társadalombiztosítási ág költségvetését a biztosítóknak egyszerűen közleményben kellene közzétenniük, és ehhez az államnak tulajdonképpen nem volna köze. Az állam csak szabályozhatja azokat a kondíciókat, amelyek mellett ez a két biztosítási ág működik, de hogy törvényben hagyja jóvá a költségvetést, ez tulajdonképpen ellentétes a biztosítási elvvel. Nem véletlenül van minden évben ez a hajcihő a gyógyszerkassza körül, hiszen a mindenkori kormány tesz egy előterjesztést az Országgyűlésnek egy irreálisan alacsony gyógyszerkasszára, mert azt hiszi, hogy ezzel korlátozni tudja a gyógyszerkiadásokat, aztán kiderül, hogy ez nem reális, mert a biztosítottaknak jár a gyógyszer. S ezek után nem tehet mást a mindenkori kormány és a mindenkori országgyűlés, mint amit önök is tesznek most, államtitkár úr, hogy megemelik a gyógyszerkassza összegét.
Mi azt gondoljuk, hogy két út van a társadalombiztosítás esetében. Az egyik lehetséges út a biztosítás megszüntetése, és vannak olyan országok, ahol az egészségügy nem a biztosítás alapján áll. Egy neves magyar közgazdász, akit önök nem nagyon szeretnek, Bokros Lajos, az egészségügy esetében azt gondolta, hogy meg kellene szüntetni az egészségügynél a biztosítási elvet, adóból finanszírozni egy állami egészségügyi ellátást - ez egy lehetséges út. Ugyanezt meg lehet tenni a nyugdíjnál is, hiszen ha következetesen alkalmazzuk a felosztó-kirovó rendszert, amihez önök vissza akarnak térni - önök egységes állami nyugdíjbiztosításban gondolkoznak, meg akarnak szabadulni a magánnyugdíjpénztáraktól, vissza akarnak térni a felosztó-kirovó rendszerhez -, ebben az esetben tulajdonképpen megszűnik a dolog biztosítási jellege. Mindenki fizet egy nyugdíjadót, mert a felosztó-kirovó rendszer esetén ez valójában egy adó, s ennek a fejében mindenki kap valamiféle nyugdíjat; és akkor persze hogy visszatérünk oda, hogy a kormány évről évre dönt arról, mennyivel lehet a nyugdíjakat emelni, mint ahogy a szocializmusban ez így történt. Ez az egyik lehetőség.
Mi, szabad demokraták azt gondoljuk, hogy ez rossz út, államtitkár úr. Sok oka van annak, hogy ez a lehetőség Magyarországon nem alkalmazható. Az egyik legfontosabb oka ennek az, hogy Magyarországon az adófizetési hajlam lényegesen rosszabb, mint Nyugaton, és ezért fontos dolog, hogy az embereket érdekeltté tegyük a járulékfizetésben; érdekeltté tegyük abban, hogy a saját egészségük és a saját nyugdíjuk érdekében nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizessenek, és bevallják azt a valódi jövedelmet, amit keresnek, mert az után fizetik a járulékot, és az után fogják majd 20-30-40 év múlva a nyugdíjat kapni. Ez volt az alapvető kiindulópontja annak a nyugdíjreformnak, amit mi elindítottunk 1997-ben, és amit szerintünk folytatni kell. Tehát ha az államtitkár úr, aki javaslatot igényelt, de most nem érdeklődik iránta (Tállai András Révész Máriusszal beszélget.), azt gondolja, hogy javaslat kell, akkor a javaslatunk a következő: nem felszámolni kell a magánnyugdíjpénztárat, nem visszaszorítani kell a magánnyugdíjpénztárak rendszerét, hanem megerősíteni és kiterjeszteni. Ezért a módosító javaslataink, amelyeket benyújtottunk, erre fognak irányulni.
Annak idején önök arra hivatkozva korlátozták a magánnyugdíj-pénztári rendszert, hogy nincs pénz, túl sokat kell elvenni a költségvetésből. Emlékszik rá talán Révész képviselő úr is, hogy 11 milliárd forint hiány miatt vitték le 1999-ben 7-ről 6 százalékra a tagdíjat. Most ennek a sokszorosát költi el többletbevételből a költségvetés. Tehát nem igaz, hogy nincs rá pénz. Ha van rá pénz, ha önök arról beszélnek, hogy a gazdasági növekedés miatt mekkora többletbevételek vannak - én azt egy külön kérdésnek tartom, hogy ezekből mekkora rész az inflációs rész, minden bizonnyal 2001-ben az egész az volt -, de ha valódi többletbevételek vannak, akkor nincs akadálya annak, hogy visszaállítsuk a magánnyugdíjpénztárak esetében most a 8 százalékot, és egy későbbi időpontban majd még többet is.
Kedves államtitkár úr, ha alternatív megoldásra vár az ellenzéktől, akkor elmondom önnek, hogy mi azt gondoljuk, az egészségügyben is ezt az utat kell járni. Négy évvel ezelőtt a képviselő úr még azzal kampányolt, mert benne volt a Fidesz programjában, hogy be kell vezetni egy kétszintű biztosítási rendszert az egészségbiztosításban. Amióta kormányon vannak, egy rövid intermezzo után ezt elfelejtették. Pedig önök is tudták, hogy nemcsak a nyugdíjágon van arra szükség, hogy a polgárok kapcsolatot érzékeljenek a járulékuk és a járulék fejében kapott szolgáltatás mennyisége és minősége között, hanem erre az egészségbiztosításban is szükség lehet, legalábbis a táppénz esetében.
Azt gondoljuk ezért, hogy kívánatos, hogy az egészségbiztosításnál is vezessünk be egy versengő biztosítókra épülő biztosítási rendszert; azt, amit négy évvel ezelőtt még önök is tudtak, csak aztán kormányon már elfelejtettek, mert kormányon nem szeretik azt, ha az állam szerepe szűkül és a magánszféra szerepe bővül. Persze szeretném az államtitkár urat megnyugtatni, hogy azok a vádak, amelyeket Selmeczi Gabriella képviselőtársa annak idején - (Tállai András: Nincs itt!) nincs itt, csak emlékeztetem rá - a magánnyugdíjpénztárakkal szemben ebben a Házban elmondott, hogy az csak egy szűk üzleti körnek lesz jó, és így próbálta a mi nyugdíjreformunkat akkor lejáratni, és ahogy majd önök a következő ciklusban, ellenzékben feltehetően, a mi egészségügyi reformkoncepciónkat is hasonlóképpen fogják majd lejáratni, hogy az csak szűk üzleti köröknek jó és a biztosítottaknak nem, meg azt fogják majd mondani, hogy egy ilyen biztosítási rendszerben elvész a biztonság, mintha ma olyan nagy lenne a biztonság, akkor szeretném megnyugtatni, hogy egy olyan vegyes egészségbiztosítási rendszert készítünk elő, amelyben a versengő biztosítókat összekapcsolja az államilag finanszírozott rész a nagy kockázatú, nagy költségű beavatkozásoknál meg a népegészségügyi rendszernél, és a versengő biztosítók azokat a széles körben, viszonylag kis költséggel alkalmazott rutinellátásokat fedezik, ahol nagy a jelentősége annak, hogy a privatizált vagy közhasznú társasággá alakított kórházakkal, rendelőintézetekkel, magánorvosokkal, járóbeteg-ellátással szemben erős, kemény partnerként lépjenek fel az egymással is versengő egészségbiztosítók.
Államtitkár úr, azt gondolom, hogy olyan rendszert lehet kialakítani, ahol a konkrét döntéseket arról, hogy milyen ellátást kinek adunk, nem politikai szinten hozzák meg, mint manapság, hanem ezeket a döntéseket részben az egészségügyi szolgáltatók, részben pedig az államtól független egészségbiztosítók hozzák meg. Ilyen rendszer sok országban működik; mi a legmegnyugtatóbbnak a holland rendszert tekintjük, mert a holland modell szerencsésen kapcsolja össze a biztosítók közötti versenyt azzal az elvvel, hogy minden polgár kötelezően részese legyen a biztosításnak, és azt is megakadályozza, hogy a biztosítási rendszerben elszakadjanak egymástól a magas és alacsony jövedelmű társadalmi csoportok.
Azt gondoljuk, ez a modell Magyarországon is alkalmazható, sőt alkalmazandó. Van tehát alternatívánk azzal szemben, amit önök csinálnak - kérem, figyeljen rá majd oda, amikor sor kerül arra, hogy ez megvalósuljon!
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
