DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Másodszor kérek szót a társadalombiztosítás költségvetésének zárszámadási vitájában, hiszen frakcióm vezérszónokaként csak korlátozott időm volt véleményem kifejtésére, ezért élek a lehetőséggel, hogy a véleményemet ebben az ismételt körben elmondhatom.
Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy Lezsák képviselő úrnak egyébként igaza van, ha ellenzéki képviselők szájából a 2000-es költségvetési évre vonatkozóan elhangzott olyan adat, mint amelyet most a képviselő úr a hozzászólásában korrigált. Nem lehet kétségbe vonni, hogy ezek a számok helyesek, ezért tehát az ellenzéki képviselők nevében azt szeretném mondani, hogy a téves adatközlésért azoknak a képviselőtársaimnak a nevében is elnézést kérek a Háztól, akik jelenleg nincsenek itt ebben a teremben. (Lezsák Sándor tapsol.)
Ez azonban nem változtat azon, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben a 2000. évben Járai akkori pénzügyminiszter úr minden idők legjobb költségvetését terjesztette a parlament elé - ez az ő szóhasználata volt -, kénytelen vagyok fenntartani azt az állításomat, miszerint a Fidesz-kormány a minden évben elkövetett gyakorlat szerint megalapozatlan társadalombiztosítási költségvetést terjesztett a Ház elé 1999-ben a 2000. évre vonatkozóan.
A Számvevőszék igen tisztelt elnökével beszélgetve azt mondtam: gyakorlattá válik a parlamenti padsorokban, hogy ha egy zárszámadás kapcsán megdobnak kővel, akkor dobd vissza az Állami Számvevőszék valamely tisztségviselőjének megállapításával. Ezért a kormánypárti kritikákra hivatkozással tisztelettel visszadobok önöknek egy állami számvevőszéki megállapítást a társadalombiztosítás 2000. évének megalapozottságára vonatkozóan. Az Állami Számvevőszék igazgatója az állami számvevőszéki vélemény ismertetése során azt mondta a bizottságban: "A zárszámadás keretében szembesültünk a költségvetés megalapozása során tett megállapításokkal, és sajnos azt kell mondanom, hogy utólag ezek a mi részünkről tett észrevételek, kifogások megalapozottnak minősülnek." Ezek a megállapítások pedig - amikor a 2000. évi költségvetés készült - az Állami Számvevőszék részéről arról szóltak, hogy a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetése megalapozatlan; megalapozatlan a bevételek oldaláról, és megalapozatlan a kiadások oldaláról. És ha az államtitkár úr megengedi, akkor ezt az állításomat - természetesen a megalapozatlanság tekintetében - azzal szeretném alátámasztani, hogy önök alulbecsülték a keresetkiáramlás mértékét, alábecsülték a várható inflációt, ennek pedig az lett az eredménye, hogy alábecsülték a nyugdíjemelés szükséges mértékét.
Az államtitkár úr tudja, hogy az eredeti kormányzati előterjesztés 6 százalékos inflációról és egy 11 és 12 százalék közötti keresetkiáramlásról szólt, és az államtitkár úr tudja azt is, hogy a 2000. év volt az első, amikor indexált szabályok szerint kellett a nyugdíjakat megállapítani. És amikor az ellenzéki képviselők a magasabb keresetkiáramlást és a magasabb inflációt prognosztizálva magasabb nyugdíjmérték megállapítását javasolták, akkor valóban mi magunk is alábecsültük a keresetkiáramlás és az infláció mértékét. Nekünk azonban még mindig megvolt az a mentségünk, hogy a rendelkezésünkre álló apparátus ahhoz volt elégséges, hogy ezt a mértéket becsüljük meg. A kormányzatnak azonban ilyen értelemben kevesebb mentsége van: önöknek a költségvetés beterjesztésekor nagyobb felelősséggel kell megvizsgálniuk a megalapozottságot.
Így adódott, hogy a nyugdíj-megállapítási szabályokban szereplő mértékek egy sajátos politikai licit eredményeképpen az eredeti előterjesztéshez képest magasabbak voltak, de még mindig alacsonyabbak, mint amelyekre a valóságban szükség volt. Ez eredményezte azt, hogy önöknek a 2000. év második felében korrigálniuk kellett a nyugdíjak emelését, és hogy hozzátették a 0,4 százalékot az úgynevezett kamatmértékek esetében.
(17.20)
Azonban ez az emelés egy sajátosan viselkedő emelés volt, képviselőtársaim, hiszen a nyugdíjemelés viszonyítási alapja szempontjából úgy viselkedik, hogy a bázisba már az a kamatemelés nem került bele. Ezért azt gondoljuk, hogy változatlanul áll, hogy az a korrekció, amelyet elvégeztek, tulajdonképpen, ha az eredetileg megállapított nyugdíjszabályok a valóságos mértéknek feleltek volna meg, áthúzódtak volna a következő évbe, míg a korrekciónak sajnos csak egy része viselkedett így.
Most, különösen arra való tekintettel, hogy az egészségügyi miniszter úr megtisztelte jelenlétével a parlament ülését, az Egészségbiztosítási Alap költségvetési zárszámadásáról szóló beszámolóhoz fűzött kritikámat azzal a tiszteletteljes ajánlással kínálom a szíves figyelmébe, hogy más kárán tanul az okos.
Az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének megalapozatlanságát arra hivatkozva fogalmaztuk meg először, hogy az 1999. évi zárolásokkal csökkentett bázisról kiindulva, az 5,9 százalékos emelés nem lesz elégséges keret ahhoz, hogy az egészségügyi szolgáltatások működését, az egészségügyi közalkalmazottak béremelését, a dologi kiadások fedezetét, a gyógyszerkassza szükségletét és a pénzbeli kiadások szükségletét teljesíteni tudja az a szűkített büdzsé, amely ennek eredményeképpen létrejött.
Ebben a teremben nem lehet olyan kormánypárti képviselő - a legelfogultabb sem -, aki azt állítja, hogy ennek az Egészségbiztosítási Alapnak a költségvetése megalapozott volt. Hiszen már az első negyedévi gyógyszerkassza-változás miatt arra kényszerült a kormány, amire egyébként készült is, hogy a gyógyítókassza különféle előirányzatai között, amelyet nyitottá és átjárhatóvá tett ebben a költségvetésben, amelyet benyújtott a 2000. évre vonatkozóan, el kellett kezdeni sakkozni, hogy hol van a legnagyobb lyuk, és mit kell először betömni. Ezért hát ahhoz folyamodott a kormány, hogy elvette a gyógyítókassza egy részét, betömte vele azt a lyukat, amely a gyógyszerkasszán keletkezett, mint egy hajón egy jelentős nagy lék.
Majd jött az árvízi készültség, és akkor zároltak még egy részt. Akkor kiderült, hogy az odaadott kassza nem lesz elég mindig a gyógyszerköltségek, gyógyszertámogatások biztosítására, és még egy zárolás volt a gyógyítókasszát érintően. Amikor év végén abba a helyzetbe kerültek, hogy miközben minden alkalommal elutasítottak a pótköltségvetésre vagy a költségvetés módosítására irányuló minden ellenzéki kísérletet, az 1999. évi zárszámadásban kellett elvégezni visszamenőleg azt a módosítást, amelyre már év közben is szükség lett volna. Ekkor azonban fölélődtek a gyógyszerkassza szükségletének, annak ellenére, hogy akkor arra figyelmeztettünk, hogy oda kevesebb pénz is elég lenne, a gyógyítókasszához viszont pénz kellene, mert a fekvőbeteg-ellátásban már nem maradt pénz, és ha így folytatódik, az alapdíjakat kell drasztikusan csökkenteni.
Akkor átverte a kormányzat a parlament többségén ezt a költségvetést, majd amikor megszavaztuk, akkor közel 2 milliárdot a túlbővített gyógyszerkasszából elvett, és betette a fekvőbeteg-ellátásba, hogy a finanszírozás a fekvőbeteg-intézményekben nagyobb baj nélkül, a működés valamilyen biztosításával megvalósulhasson. Az államtitkár úr pontosan tudja, hogy az igazat mondom, mert amiket mondtam, azokat kormányhatározatok írták elő, amelyeket nem a parlament hozott, hanem az önök kormánya.
Ezért azt gondolom, hogy e költségvetés megalapozatlanságához nem férhet kétség. És hogy miért ajánlottam a mostani mottót, a tanulságokat az Egészségbiztosítási Alapot jelenleg felügyelő egészségügyi miniszter figyelmébe? Azért, mert a 2001. évi költségvetésnek a költségvetési év végén még mindig vannak lyukai. Ez a nagyon parlagi kifejezés arra utal, hogy a gyógyítókasszában és a gyógyszerkasszában még mindig ott van a tervezés és a teljesülés közötti ellentmondás. Ez azonban a 2001. évi költségvetésnek még kiigazítható része, a 2002. évben azonban ott áll egy olyan eredeti tervezés, ahol már több tíz milliárd forinttal kisebb a 2002. évi tervezés, mint a 2001. évi várható teljesülés.
Ha megengedik, egy példával ezt is illusztrálnám. A gyógyszerkassza kiadásai várhatóan 175-180 milliárd forintot tesznek ki (Tállai András: Világvége lesz 2002-ben?), és önök még mindig 147 milliárd forintra gondolják a 2002. évi gyógyszerkiadásokat. Tudom, hogy ebben a Házban mindenki azt gondolja, hogy mindent meg kell tenni a gyógyszerkassza elszaladása ellen, és ebben határozottan állíthatom, hogy mi éppúgy érdekeltek vagyunk, mint a kormánypárti képviselők. Azonban azt gondolom, hogy virtuális zárt kasszák és virtuális átjárható előirányzatok nem fogják megakadályozni ezeket a kasszaelszaladásokat.
Bár végtelenül fáj, hogy azt mondta Domokos képviselő úr, hogy amikor mi ezekről a megalapozatlanságokról beszélünk, és a gyógyszerkassza hiányáról, akkor gyógyszerügynökként viselkedünk. Én azonban azt gondolom, hogy ezekért a kijelentésekért a kijelentő tartozik felelősséggel. Magam, 25 éve gyakorló orvosként úgy gondolom, hogy ez nem igaz, és soha nem is mondtam ezt, és semmilyen érdekeltségem ebben az ügyben nincs, ahogy egyetlenegy szocialista egészségpolitikusnak sincs. Ez nem ment fel bennünket az alól (Tállai András: Ez már érdekesebb!), hogy közösen gondolkodjunk arról, hogyan lehet a gyógyító előirányzatok tarthatatlanságán úrrá lenni, és hogyan lehet úgy tervezni a következő évek társadalombiztosításának költségvetését, hogy az elegendő legyen az intézmények működésének fenntartására, az egészségügyi dolgozók béremelésére, a betegek gyógyítására és az ágazat működésképességének a fenntartására.
Őszintén érdekel, hogy mit fognak mondani képviselőtársaim a társadalombiztosítás költségvetéséről, és csak arról beszéltem; az elfogadhatatlan, zárszámadásba csempészett magán-nyugdíjpénztári átalakulásokról nem kívántam most szólni, mert azokat a képviselőtársaim már kellőképpen megbírálták. Ezért nem tudom elfogadni a zárszámadást, képviselő úr, mert nincs benne a tanulság, hogy a hibás előterjesztések vagy a hibás számítások a következő évben nem ismétlődnek meg.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Béki Gabriella tapsol.)
