KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem szeretnék hosszan beszélni e késői órában és egy hosszú mai vita után, de mindenképpen szeretnék két kérdéssel foglalkozni. Az egyik a nyugdíjrendszer átalakítása, a másik pedig, hogy mi lesz 2002-ben a társadalombiztosítás költségvetésével.
Azt tudjuk, hogy meglehetősen komoly szándék mutatkozik a kormányzatban a tekintetben, hogy valahogy a jelenleg működő, pontosabban, a '98-ban átvett nyugdíjrendszert valamilyen módon megpróbálja átalakítani. Reformellenes lépéseken gondolkodik folyamatosan 1998 óta, amióta kormányra került. Nem tudom megfejteni, hogy mi az oka ennek a reformellenes lépésnek, de az látszik, hogy folyamatos törekvés van az öngondoskodást megtestesítő magánpénztárak szétverése irányába.
De most már nem elég, hogy a magánpénztárak szétverésére folyamatosan minden évben megtette lépéseit a kormányzat, most már a felosztó-kirovó rendszer átalakításán is gondolkodik. És úgy gondolkodik, hogy nem mutatja be, milyen modell irányába halad. Mert nyilván lehet gondolkodni, lehet jobb rendszert kialakítani, csak akkor meg kell mondani, hogy milyen irányba megy a gondolkodása.
Én egyébként e tekintetben néhány hónappal ezelőtt - több képviselőtársammal együtt - kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, hogy mondja már meg, akkor most itt, az általuk felvázolt modellben azok az emberek, akik '98-ban ki tudták számolni, hogy 15-20 év múlva, ha nyugdíjba mennek, milyen pozícióra számíthatnak, az ő modelljükben - amiről csak a sajtón keresztül lehetett hallani - hogyan járhatnak ugyanazok az emberek.
Az volt a válasz, remélem, államtitkár úr emlékezni fog rá, hogy tulajdonképpen itt semmiféle új modellről nem lehet szó, nem tart ott az előkészület. Van valamilyen gondolkodás arról, hogy kellene valamit tenni a felosztó-kirovó rendszerrel, de nem igazán állt össze semmi.
Ehhez képest most - Szűcs képviselő úrtól és a sajtón keresztül is - lehet hallani azt, hogy itt az lesz a nagy reformlépés, hogy a járulék-nyilvántartásban nagyon jelentős előrelépés lesz. Akkor fölteszi az ember a kérdést, hogy mi van azokkal a nyilvántartásokkal, amelyeket egyébként eddig is el kellett végezni az APEH-nek, amely beszedi a járulékokat.
Mi történt 1988 óta? Hiszen akkortól kell nem a járulékot, hanem a keresetet figyelni és nyilvántartani. Ennek a feldolgozása folyamatosan elkezdődött, és azt gondolta az ember, hogy 1998-ban, amikor az APEH átvette ezt a feladatot, ez a munka fel fog gyorsulni, és viszonylag rövid időn belül be is fog teljesedni.
Mert ehhez a felosztó-kirovó rendszerhez, ami jelen pillanatban hatályos és működik, arra van szükség, hogy a kereseteket folyamatosan nyilvántartsák. Nem kell havonta, hiszen teljesen értelmetlen túladminisztrációt rávinni a rendszerre. Mindenesetre évente mindenki, a vállalatok, a vállalkozások megküldik az egyéni nyilvántartó lapot, amiből kiderül az, hogy egy-egy alkalmazott mennyi jövedelemre tett szert abban az évben, abból mennyi volt az ő járuléka. Úgy gondoltam, hogy ezt most feldolgozzák, és rendelkezésre áll mindenkinek, aki csak meg akarja tudni, hogy adott évben mekkora volt a cége által bevallott járulék. Teljesen közömbös az, hogy mennyit fizetett meg a cég, hiszen nem attól függ, hogy a cég mekkora befizetést teljesített, hanem attól függ, hogy mennyi volt az ő keresete, és nyilván ennek arányában a járuléka.
Ehhez képest persze én megdöbbenéssel hallottam, hogy a Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára úgy beszélt hosszú időn keresztül erről a rendszerről, mintha ez nem létezne. És azzal riogatta ebben a rádióadásban a nyugdíjasokat, hogy nagyon oda kell nekik figyelni, mert lehet, hogy azért nem kapnak nyugdíjat, mert nem fizeti meg az adott cég utána a járulékot.
Ez egy óriási tévedés! Az az érzésem, hogy Szűcs képviselő úr is nagyon rossz pályán halad, ha most a valódi reformlépést megpróbálja elterelni egy ilyen egyéni járulék-nyilvántartó rendszer megteremtése felé, és próbálja azt sugallni, hogy itt semmiféle járulék-nyilvántartás nincs, mert majd ha önök megteremtik az elkövetkezendő évben, akkor mindenki fogja tudni, hogy mekkora lesz a járuléka.
Akkor megkérdezem: és ha tudja, hogy mennyi lesz havonta a járuléka, akkor ő a nyugdíjat aszerint kapja? A felosztó-kirovó rendszernek egészen más a logikája. A politikai államtitkár asszonynak szintén az idézett rádiómegszólalásából tudom, hogy önök készülnek valamire. Tehát készülnek arra, hogy a felosztó-kirovó rendszert a magánbiztosító szisztémája szerint próbálják átalakítani, legalábbis ez derült ki a rádióbeszédből. És nincs más tájékozódási pontja az embernek, az a legnagyobb baj.
Ha erre készülnek, akkor azt nyilván meg kell beszélni a társadalommal, meg kell beszélni az érintettekkel, úgy, ahogy azt annak idején, '96-ban, '97-ben megbeszéltük. Látni kell azt a modellt, hogy milyen irányba szeretnék elvinni a felosztó-kirovó rendszer átalakítását. És akkor lehet majd az egyéni járulék-nyilvántartásról beszélni; hacsak nem azért beszélnek most az egyéni járulék-nyilvántartásról, mert különös érdekük fűződik, mondjuk, az informatikai rendszer kialakításához és átalakításához.
(17.50)
Mert ha ez vezérli önöket, akkor az egy egészen más képlet, csak akkor nem a nyugdíjreformról kell beszélni, hanem egyfajta klientúraépítésről ismét - amire államtitkár úr fölkapja a fejét, hál' istennek. Amennyiben nem ért ezzel egyet, akkor majd nyilván valamikor, még ebben a ciklusban elő fogja hozni, hogy miért szükséges az egyéni járulék-nyilvántartási rendszernek a kiépítése (Tállai András: Majd a következőben! A következőben szeretném!), mit alapoz meg ez az egyéni járulék-nyilvántartási rendszer. A következő ciklussal már ne fáradjon, államtitkár úr, azt megoldjuk majd mi. (Tállai András: Ne álmodozz! - Révész Máriusz: Éhes disznó makkal álmodik.) És nyilvánvalóan majd a nyugdíjreformnak a félbehagyott - mert azt mi soha nem mondtuk, hogy százszázalékos mértékben megvalósítottuk a reformot - elemeit kell továbbvinni, tehát a rokkantellátási, a korkedvezményes nyugdíjat kell tovább elvarrni az érintettekkel, és nyilván ki kell teljesíteni a nyugdíjreformot, amire már nem volt kellő időnk '97-ben, '98-ban.
A 2002-es költségvetés tervezésére szeretnék rátérni nagyon röviden. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem hisszük!) Vojnik Mária képviselő asszony világosan szólt arról, hogy mi lenne a bázisa a 2002-es költségvetési törvény tervezésének, ha ebben az évben tudnánk beszélni arról, hogy 2002-re lesz egy költségvetés. Nagyon lényeges egyébként az, hogy egy költségvetés kiszámítható legyen. Önök tavaly éppen azzal érveltek a kétéves költségvetés mellett, hogy kiszámíthatóságot adnak a rendszernek, így jobban tudnak tervezni az intézmények, azok, akik a költségvetésből kell hogy megéljenek.
Most megkérdezem önt, államtitkár úr, hogy egyforma bázissal kerülne-e most megtervezésre a 2002, úgy értem, hogy ugyanaz-e a bázis jelen pillanatban, mint ami volt a tervezés időpontjában. Azt hiszem, a válasz csak az lehet, hogy óriási különbség van a tavaly elgondolt 2002-es bázis és a jelenlegi, 2001-es bázisszám között. És akkor nézzük meg, hogy mi történt 2001-ben! Amikor Mikola miniszter úr hivatalba lépett, akkor két hónapon belül - ha jól emlékszem, februárban találkoztunk a költségvetési bizottsági ülésen - már jelezte a gyógyszerkassza 30 milliárdjának a szükségességét, és bizony aggodalmasan szólt a gyógyító-megelőző ellátási előirányzatról is.
Mi fog történni 2002-ben? A költségvetési bizottság már nem biztos, hogy fog ülésezni, mert éppen a zárszóban mondta államtitkár úr, hogy viszonylag rövid ideje van már ennek az Országgyűlésnek ahhoz, hogy ülésezzen. Tehát elképzelhető, hogy tavasszal már nem is biztos, hogy Áder házelnök úr össze fogja hívni az Országgyűlést. Akkor mit tud csinálni az egészségügyi miniszter? Teljesen világos lesz a számára, hogy az a költségvetési előirányzat, amit jelen pillanatban a 2002-es évre tavaly elfogadott az Országgyűlés, lehetetlen helyzetet fog előidézni. Nem tud eljönni és elmondani a panaszát a költségvetési bizottságban meg az egészségügyiben se, mert nem biztos, hogy lesz bizottsági ülés.
Mondjuk, kormánydöntésekkel meg lehet tenni a korrekciót ugyanolyan törvénytelen módon, ahogy azt tavaly megcsinálták a letéti számlával, de az nem kívánatos út, és nem biztos, hogy az államigazgatásnak, a társadalombiztosításnak minden szerve föl akarja vállalni a törvénytelenséget, hiszen adott esetben egy kormányváltásnál a felelősség megállapítása is soron következhet. (Tállai András: Fenyegetőzöl!) Tehát egy borzasztóan kiszámíthatatlan... Nem fenyegetőzés, államtitkár úr! Nyilván, aki törvénytelen lépéseket követ el, annak szembesülni kell azzal, hogy egyszer majd el lesz... (Tállai András: Vádaskodsz meg fenyegetőzöl.) Én csak leírom, hogy mi fog történni 2002-ben. 2002-ben az első két-három hónapban már lehetetlen helyzet fog előállni az egészségügyben. (Dr. Vojnik Mária közbeszól.) Az egészségbiztosítás és az egészségbiztosítás vezetője abból kell gazdálkodjon, amit a költségvetés és a törvény számára előír. Ő nem veheti figyelembe azt, hogy majd ön vagy a pénzügyminiszter mire akarja utasítani, mert nem utasíthatja, mert számára az elfogadott költségvetés lesz a mérvadó.
Ahogy közeledünk a választáshoz, úgy csökken annak a valószínűsége, hogy az Országgyűlés össze fog ülni. Nem lesz lehetőség korrigálni a 2002-es társadalombiztosítási költségvetést. Miután föláll az új kormány és összeül az új Országgyűlés, szintén nagyon hosszú idő fog eltelni ahhoz, hogy érdemi korrekciót végre lehessen hajtani a 2002-es költségvetésen. Egyébként ilyen szempontból a kormány értelmetlen feszültséget vállal fel most a 2002-es év első néhány hónapjára, hiszen - még egyszer mondom - teljesen világosan lehet azt látni, hogy azon keretek között az egészségügy működőképessége nem biztosítható, amit most kijelöl itt a jövő évi költségvetési törvény.
Tisztelt Ház! Én arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ha most, az ősszel nem kerül korrekcióra a társadalombiztosítás 2002-es költségvetése, akkor az intézmények, az egészségügy dolgozói lehetetlen, méltánytalan, bizonytalan és kiszámíthatatlan helyzetbe fognak kerülni.
Az biztos, hogy elkövetkezik 2002-ben a korrekció, tehát emiatt ne legyen senkinek kétsége - csak hogy mikor következik el, az nem mindegy! Nem mindegy, hogy mindaddig, amíg a törvény módosítására sor kerül, ki hogyan éli meg a saját kis életét. Mert miközben mi majd a választásokra fogunk készülni és ott fogunk csatázni, aközben nagyon sokan, az egészségügy dolgozói meg az intézményvezetők azzal lesznek elfoglalva, hogy egyik napról a másikra hogyan éljenek. Én nem hiszem, hogy felelős politikai erőktől ezt a magatartást várja a társadalom! Azt várja, hogy ha felismerte azt, hogy korrekcióra van szükség, akkor ezt kellő időben megtegye, és ennek az időpontja pedig ez év őszén van.
Államtitkár úr, nem kell presztízst csinálni abból, hogy most nem hozták be a 2002 módosítását. Tegyék meg az elkövetkezendő hónapokban!
Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
