LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Ismételt felszólalásomban válaszolnom kell az általános vita első szakaszában elhangzott olyan ellenzéki véleményekre, amelyek teljesen téves adatokon alapulnak. Azt nyomban észleltem, hogy a velem vitatkozók helytelen adatokra hivatkoznak, de azokban az éjféli órákban nem volt nálam a 2000. esztendőre vonatkozó fogyasztóiár-statisztika és a jegyzeteimre sem akartam hagyatkozni, ezért készítettem el ezt a választ.
Milyen számok is hangzottak el két hozzászólásban is azzal az állításommal szemben, miszerint 2000-ben növekedett a nyugdíjak vásárlóértéke? Az hangzott el, hogy nem növekedett a reálnyugdíj, mivel 20 százalékkal növekedtek 2000-ben az élelmiszerek árai, 15 százalékkal nőttek a szolgáltatások árai, és ezekkel az áremelkedésekkel nem tartott lépést a nyugdíjaknak csak 11,2 százalékos növekedése.
(17.10)
Jól emlékeztem akkor, hogy ezek a számok köszönő viszonyban sincsenek a tényekkel, és pontosítottam, a tényszámokat rögzítő statisztikából a következőt írtam le: 2000-ben valójában 9,2 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak, és 9,7 százalékkal nőtt a szolgáltatások árszínvonala - tessék ellenőrizni! A parlamenti vitában tehát a valóságosnál több mint kétszeres élelmiszerár-növekedést és a valóságosnál több mint másfélszer nagyobb szolgáltatási árszintnövekedést vélelmezett az ellenzéki hozzászóló, annak érdekében, hogy megkérdőjelezze a nyugdíjak vásárlóértékének a tényleges növekedését. (Keller László: Ki mondta ezt? - Tállai András: Takács Imre! Minden nap elmondta!) Nem fogadom el a tényeket ennyire átíró politizálási stílust, és remélem, a jövőben nagyobb figyelmet szentelnek ellenzéki képviselőtársaink a valóságot feltáró adatok elemzésére.
Természetesen - a hozzáértőkkel egyeztetve - fel kellett készülnöm arra a lehetőségre, hogy a helytelen adatokat idézők most majd azt mondják: az élelmiszerek 9,2 százalékos áremelkedése mögött a nyugdíjasok által fogyasztott élelmiszerek árai nőttek jobban. Ez a vélemény sem lehet igaz: például a zöldség, gyümölcs és burgonya árucsoport árszínvonala 6,5 százalékkal nőtt; az étolajak és étkezési zsírok árai 2 százalékkal csökkentek; a húsok és húskészítmények ára 11,6 százalékkal emelkedett. A mindenki számára hozzáférhető és nyilvános adatok alapján semmiféle fogyasztási szerkezettel nem lehet megindokolni azt a 20 százalékos élelmiszerár-emelkedést hangoztató véleményt, amely két esetben is elhangzott a vita első szakaszában, és amely nyilván nagyon sok nyugdíjas rádióhallgatót megtévesztett.
Arra is fel kellett készülnöm, hogy a helytelen számokat idézők most majd azt mondják: a szolgáltatások 9,7 százalékos áremelkedése mögött a nyugdíjasok által fogyasztott szolgáltatások árai nőttek jobban. Ez a vélemény sem lehet igaz: a szolgáltatások 9,7 százalékos áremelkedése mögött a vízdíjak 11,6 százalékkal; a hírközlési szolgáltatások - például a telefon - árai 5,3 százalékkal; a takarítási, mosatási díjak 10,9 százalékkal emelkedtek; a villamosenergia-szolgáltatás árszínvonala 7,5 százalékkal nőtt; a vezetékes gáz ára 4,8 százalékkal; a távfűtés- és melegvíz-szolgáltatás díjai 7,1 százalékkal növekedtek. (Herczog Edit: És a gyógyszereké?! - Tállai András: Nyolc százalékkal!) Ezekből az alapadatokból a nyugdíjasok vélelmezett fogyasztási szerkezetét számításba véve sem lehetne összerakni egy olyan 15 százalékos áremelkedést, ami kétszer is elhangzott a hét elején az önök szájából.
Bármennyire is fájó a társadalombiztosítás költségvetését kritizálók számára a valóság, a tények arra utalnak, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke ebben a kormányzati ciklusban igenis minden esztendőben növekedett, és ezt az eredményt a rendszerváltást követően egyetlen más kormányzat sem tudta felmutatni. Abban viszont egyetértés van köztünk, üljünk a patkó bármelyik oldalán, hogy jobban kellene emelni a nyugdíjakat; és azt hiszem, azon sem vitatkozhatunk, hogy nagyon nehéz a nyugdíjasok helyzete, éljenek bár a tanyák mélyén, vagy éljenek egy panelház nyolcadik emeletén. De hogy a biztonságuk és egyáltalán az életük jobbá váljon, ahhoz tényekre van szükség, és olyan politizáló stílusra és kormányzati munkára, amely a tényeken alapul. Úgy vélem, hogy éppen a társadalombiztosítási költségvetés bizonyítja azt, hogy erre megvan a lehetőség a patkónak ezen az oldalán.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)
