DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Ház! Lassan három és fél éve dolgozunk a Magyar Országgyűlésben, jó néhány fontos, nyugodtan mondhatjuk, az évkönyvek oldalaira is bekerülő, történelemre gyakorolt hatásában is mérhető törvényt tárgyaltunk, illetve fogadhattunk el.
(20.50)
Aligha kétséges, hogy nem túl bő terjedelme ellenére az előttünk lévő javaslat is ilyennek tekinthető. Nem hiszem, hogy mindez, amit elmondtam, túlzás lenne. Sőt, ha akár jelenlegi, akár bővített vagy javított formában elfogadásra és alkalmazásra kerül, évek múlva láthatjuk, hogy ez a kiemelés meg fogja állni a helyét. Ennek a ciklusnak az egyik legjelentősebb tervezete az, amelyet most tárgyalunk, hiszen a cél: közterületeink megtisztítása a külföldi kifejezések áttekinthetetlen zűrzavarától - és ez végrehajtható.
Nem elég egyfajta önművelő, nyelvművelő mozgalom, ezt láthatjuk, az állam hatékony szerepvállalása és beavatkozása szükséges, és ehhez komoly érv az, hogy más országokban sem megy másként. Ezért jelentős az aktív állami szerepvállalás megkezdése, az első lépés.
Tisztelt Képviselőtársak! Parlamenti közhely, hogy egy jogszabály annyit ér, amennyit végre lehet belőle hajtani. Itt is elhangzott ez a kérdés. Itt megfogalmazódtak kételyek is. De miért ne lenne végrehajtható az előttünk lévő törvény? Az alapfeltétel ugyanis megvan: ez a magyar nyelv hihetetlen gazdasága. A több mint egymillió szavas szókincsünk, a mindig bővülő és megújuló nemzeti kifejezésvilág megadja a hátteret a végrehajtáshoz, és ez a legfontosabb tőke, a legbiztosabb háttér.
A tervezet - mint ahogy már elhangzott - első lépés arra, hogy a gazdasági élet adott területein a magyar nyelvet visszahelyezzük jogaiba. Lehet, hogy alaposabb szabályozás is kidolgozható - elképzelhető. A rendszer zártabban is biztos, hogy működik, de a megcélzott modell kellő társadalmi támogatással elérhető, rákapcsolódhat egyfajta nyelvvédő, nyelvmegőrző öntevékenység is, amely jelenleg csak nyomokban figyelhető meg; sőt, kiegészítheti azt, és megerősödhet általa. A törvény azért is támogatandó, mivel fontos választ ad azokra a megkeresésekre, melyek legalább 10-15 éve érkeztek minden eddigi kormány címére, egyre inkább elkeseredetten már a végén, segítséget kérve az anyanyelvet kiszorító zagyvalék reklám- és cégtáblafeliratok ellen. Kár, hogy az előző kormány nem vállalta fel ezt a kérdést akkor, amikor már magyar cégtáblát alig és magyar reklámot is már csak ritkán lehetett látni. Ránk maradt tehát a feladat, hogy megtegyük az első lépéseket, és ha kell, nyitva van a lehetőség újabb szabályok alkotására is.
A társadalmi hasznosság aligha kétséges. Vissza lehet szorítani a pontatlan és kusza kifejezéseket, elő lehet segíteni az anyanyelv alkalmazkodását. Ez is fontos. Közterületeink képe is előnyére változhat, ez aligha kétséges. Védjük az idegen kifejezéseket is, hiszen azokkal ma inkább leromlott formájukban találkozhatunk. Erősíthetjük nemzeti önbecsülésünket, hiszen elgondolkodtató, hogy miért is kell nekünk angol, német és ki tudja milyen feliratokat böngészve, erőlködve olvasnunk cégtáblákat és reklámokat.
Kérem szépen, szembesülnünk kell azzal az adattal, ténnyel, hogy országunk lakossága körülbelül 80 százalékának tájékozódását igenis nehezíti a helyzet, amely az adott területen kialakul. Nehezíti a tájékozódást és felháborítja azokat, akik nem bírják az olyan gyöngyszem kifejezéseket, mint midimarket, hardver, szoftver, PC, center s a többi. Az idézett és általam kimondhatatlan Philips-hirdetés és más hasonlók a szöveget nem értőket egyfajta másodrendű státusba taszítják. Ezt pedig nem engedhetjük meg. Torz megítélés az, ha azok a tájékozottak és műveltek, akik ebben a bábeli nyelvzavarban állítólag eligazodnak, és azok az elmaradottak, akik erre nem képesek, akik csak magyarul tudnak, és nem bírják a közép-európai pidgin-Englisht. Ők nem lehetnek másodrendű helyzetben, és mi nem hagyhatjuk őket magukra, hiszen az anyanyelv, annak egysége és szépsége lehet az a bázis is, amely képessé tesz más nyelvek megtanulására. Hiszen akinek anyanyelve leromlik, elsekélyesedik, az idegen nyelveket is aligha tudja megtanulni.
Nem két- vagy többnyelvűvé kell tehát válni, mivel az mást jelent, mint amit autodidakta polihisztor képviselőtársunk kívánatosnak hisz. Ez a kifejezés mást jelent, mint ami Nyugat-Európában bizonyos értelmiségi körökben megfigyelhető. A kétnyelvűség nem azonos az idegen nyelvek ismeretével, de azonos a nemzettudat feladása előtti utolsó fázissal, a nyelvcserével. Ez pedig nem lehet célunk - ebben ugye egyetérthetünk.
Kötelességünk - ha szükségét látjuk - módosító javaslatainkkal is elősegíteni a törvényjavaslat tökéletesítését. Tegyük ezt meg! Fogadókészek vagyunk itt, a kormányoldalon is ez irányban.
Néhány MSZP-s véleményt is szeretnék a továbbiakban érinteni. Podolák György hiányolta, hogy a magyar nyelvet gazdagító szabályozás hiányzik - idéztem - az indítványból. Remélem, nem tiltakozna, ha egy ilyen címen szereplő tervezetet akarnánk beterjeszteni mi akként, hogy ez nem törvényhozási, hanem nyelvészeti kérdés.
Tóth András azt fejtegette, hogy nem önálló törvényt, hanem a meglévő jogszabályok kiegészítését kellett volna beterjeszteni. Persze, ha ezt tesszük, alighanem támadhatóvá válunk, úgymond az egységes koncepció hiánya miatt. Azt hiszem, ez egy rutin jellegű képviselői vélemény volt részéről.
Göndör István képviselőtársunk hozzászólásából arra szeretnék kitérni, amikor arra utalt, hogy a határon túli magyarok nyelvhasználatát korlátozó romániai nyelvtörvényhez adhat, mondjuk, hátszelet egy ilyen szabályozás. Én nem tudom, hogy jól hallottam-e, amit mondott, de ebből visszakövetkeztetéssel az is levezethető, hogy esetleg Iliescuékat befolyásolná az, hogy mi elfogadunk-e itt valamit vagy sem.
Én azt hiszem, ezeknek a dolgoknak a hordereje egész máshol keresendő. Ők elfogadják a saját szabályozásukat akkor is, ha mi itt nem csinálunk semmit, és akkor is, ha mi egy teljes részletességre kiterjedő nyelvtörvényt akarnánk alkotni. Tehát én azt hiszem, ez a felvetés legalábbis aligha komoly.
Bauer Tamás képviselőtársunk ugyan eltávozott, de azért ami magyarellenes, az magyarellenes. Ez a kifejezés sajnos él, akkor is, ha esetleg vannak, akik nem használják. Személy szerint én sem tartom okvetlenül helyesnek minden esetben ellenességre és ilyen antitételekre alapozni, de ami tény, az tény.
Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, a javaslat megfelelő eszköz a kitűzött cél eléréséhez. Nyilván az adott területen erre képes, de kiegészülhet más, bővebb szférák szabályozásával is. Ezt semmi sem gátolja, sőt a megszerzett tapasztalatok be is építhetőek egy átfogóbb törvénybe.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
