DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A hatvanas évek amerikai regényírói voltak azok, akik leginkább felhívták a figyelmet a reklámozás veszélyeire. Csak két címet hadd említsek meg: Száll a kakukk fészkére és Az ügynök halála. Annyira nagyszerűen elemzik munkájukban az életünket végigkísérő reklámozási gondokat, hogy valamennyiünk figyelmébe ajánlom a hatvanas évek amerikai regényíróinak munkáját.
(20.10)
Azt hiszem, hogy a reklám veszélyeit Magyarországon a magyar nyelv intenzívebb, hatékonyabb használatával csökkenteni lehet, hiszen tudomásul kell vennünk, hogy életünket a bölcsőtől a sírig egy dolog mindenképpen elkíséri - szóltam már erről ebben a Házban -: a reklám, a reklám, a reklám mindenek felett.
Már több képviselőtársam és az államtitkár úr is szólt arról, hogy a Magyar Professzorok Világtanácsa és a nyelvvédő civil szervezetek kezdeményezésére létrejött a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, valamint az egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat. Nem szokásom nekem sok esetben a törvényjavaslatok címét alaposan elemezni, de most ezt tettem. És ha már a magyar nyelvről van szó, én azt javasolom, hogy ezen cím helyett a következő címet adja az előterjesztő ezen törvényjavaslatnak: ikszedik számú törvényjavaslat a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről. Tudniillik az a cím, hogy "közlemények közzététele során való használatáról", egy elég furcsa csavar ebben a mondatrendszerben. El lehetne gondolkodni azon, hogy ezt az igen fontos kérdést - mert valamennyien egyetértünk azzal, hogy nagyon lényeges kérdésről van szó - a gazdasági reklámról szóló törvényjavaslat során kellett volna talán felszínre hozni, és akkor szólni a magyar nyelv használatának fontosságáról.
Hazánkban a globalizáció hajnalán már nem teljes mértékben érvényes középiskolai tanárom, Magyar Zoltán azon gondolata, amely szerint - idézem - "az intelligens embernek az idegen, magyar nyelven is jól kifejezhető fogalmakat is ismerni kell, mert még vannak olyan unintelligens egyének, akik használják azokat". Helyes, hogy a törvényjavaslat figyelemmel van a gazdasági érdekre, az idegenforgalomra, ezért nem tiltó, hanem kiegészítő jellegű követelményeket állapít meg. Nem tiltja az idegen nyelvű kifejezések használatát, hanem előírja, hogy a reklámokon, feliratokon idegen nyelvű kifejezés csak akkor használható, ha annak magyar nyelvű megfelelőjét is feltüntetik. Ez a követelmény egyértelműen az alkotmány 61. §-ában biztosított információszabadság gyakorlásából adódik, amely szerint a magyar állampolgároknak a hozzájuk címzett közlemények magyar nyelven való befogadása alapvető szempont.
Ha a jövőben valaki végigsétál Budapesten a Körúton és megfigyeli az üzletek cégtábláit, a reklámokat, remélem, hogy az felér egy alapfokú idegen nyelvű képzéssel is. Szóltam már arról, hogy a Körúton milyen szövegek találhatók, és szóltam arról, hogy jóleső érzés, felüdülés találni egy olyan feliratot, hogy "csirkefogó" baromfibolt.
A törvényjavaslat 1. §-a rögzíti, hogy a magyar nyelvű szöveget legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan mértékben kell feltüntetni, mint az idegen nyelvű szöveget. Ennek kapcsán megjegyzem, hogy igen fontos az is, hogy a magyar nyelvű szöveg olvashatósága az idegen nyelvű szövegrésszel legalább azonos legyen. A színdinamika törvényei egyértelműen igazolják, hogy bizonyos színalapon bizonyos színek milyen sorrendben olvashatók leginkább. Például fehér alapon legjobban olvasható a kék szín, majd azt követi a fekete, a piros és a többi. Ha ez így van, akkor nagyon vigyázni kell arra, hogy az idegen nyelvű reklámhoz hasonló legyen a magyar nyelvű reklám felirata is. Emlékszem, amikor a reklámról szóló törvény kérdésében vitatkoztam neves szakemberekkel és elsősorban a dohányipar képviselőivel, nehezen értették meg, hogy az a szöveg, amely szerint a dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét, legalább olyan színhatás alapján kerüljön a reklámszövegre, mint maga a reklám. Nehéz volt elfogadtatni velük, de végső soron a törvénybe ez került be, és ez igen helyes.
A 2. § szerint az üzlet elnevezését magyar nyelven kell megjeleníteni, ez jó. Ezt a jegyző ellenőrzi. Azonban nem elégséges az, hogy magyar nyelven is kifejezzük az üzlet nevét, vigyázni kell arra is, hogy az a helyesírás szabályainak is megfeleljen. Pedagóguskollégáim egyértelműen bizonyítják, hogy ők hiába tanítják az iskolában azt, hogy például az "italbolt" fogalmát egybe kell írni, ha az üzleti feliratokon sok esetben, nagyon sok esetben az "italbolt" fogalmát különírják. Sok tanulónak az utóbbi ragad meg az agyában, ezért célszerűnek tartom, hogy a jegyzők vitás, igen vitás esetekben kérjék ki a településen lakó magyar nyelv és irodalom szakos tanárok véleményét is. Nagyon sok olyan példát tudnék mondani, hogy az üzletek cégtáblái milyen sok helyesírási hibát tartalmaznak.
A magyar nyelvű fogalmat, az adott áru jellemzőjét pontosan fejezzék ki. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni azt, hogy amikor egyetemi hallgatóként a Margitszigeten cigarettával a kezemben a szemben jövő cigarettát szívó embertől tüzet kértem, ő azonnal kijavította kérésem, hogy nem tüzet, hanem parazsat ad. Ránéztem a segítőmre, és csodálkozva láttam, hogy egykori középiskolás magyartanárommal, a neves Szathmári István nyelvésszel találkoztam. Köszönöm most is, hogy segített a magyar nyelv alaposabb megismerésében.
Széchenyi István írja: a magyar nyelv olyan fontos és nélkülözhetetlen, mint fognak a zománc. Óvjuk ezt a zománcot a globalizáció hajnalán is!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
