DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS
DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Kedves Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy három pontban reagáljak mindarra, amit elmondott napirend előtti hozzászólásában.
Elsőként hadd mondjam el azt, hogy én magam is úgy érzem, az a több mint másfél esztendős millenniumi ünnepségsorozat, ami módot és lehetőséget teremtett sok millió honfitársunk számára, sőt, ahogy azt a miniszterelnök úr mondta, az ország határain túl élő nemzettársaink számára is, hogy személyes ünnepükként éljék meg a magyar állam megalapításának ezredik születésnapját, ez egy olyan közös örömre okot adó ünnepségsorozat volt, amely kapcsán minden elismerést megérdemelnek azok a szervezők a legkisebb településtől kedve a fővárosi kerületekig, akik a szó legszorosabb értelmében szívüket-lelküket beleadták ezekbe az ünnepi megemlékezésekbe.
Másodikként engedje meg a képviselő úr, hogy elmondjam azt önnek: hitem szerint helytelen lenne, fölösleges lenne, és amennyiben erre mód és lehetőség van, szeretnénk is elkerülni, hogy kulturális kérdésekkel kapcsolatban ízlésvitát tartsunk itt a parlamentben. Nem hiszem, hogy az lenne a feladata a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, nem hiszem, hogy az lenne a feladata a politikai élet különböző szereplőinek, hogy ízlésbeli különbségekről politikai vitát tartsunk. (Rozgonyi Ernő: A kábítószer nem ízlés kérdése!) Én ugyan 35 esztendős vagyok csupán, de jól emlékszem 20-25 esztendővel ezelőtt olyan vitákra, amelyek ugyancsak az akkori ifjúsági szórakozással voltak összefüggésben, sőt, ha egy kicsit idősebb lennék, 45-50-55 esztendős lennék, akkor még évtizedekkel korábbi vitákra is emlékeznék, amikor bizony a politika teljesen fölöslegesen ízlésvita tárgyává tette azt, hogy helyes-e az, amilyen módon a fiatalok szórakoznak, ez valami nyugati beavatkozásnak köszönhető, egyébként rendkívül káros, az ő egyéni és közös személyiségfejlődésüket akadályozó szórakozás.
Azért sem tartanám helyesnek, mert a képviselő úr által irányított párt politikusai között szerepelnek olyan általam tisztelt rockzenészek, akik szenvedő alanyai voltak ennek a politikai ízlésvitának, akiknek éppen azért kellett művészi teljesítményüket illetően hátrányokkal, retorziókkal szembenézni, mert az akkori politikai élet szereplőinek ízlésével nem egyezett az a zenei kultúra, nem egyezett az a zenei teljesítmény, amelyet ők sajátjuknak éreztek.
Azt gondolom, ezek az évek egyszer és mindenkorra elmúltak 1990-nel. Politikusoknak is lehet egymástól eltérő ízlésük; rockzenét, könnyűzenét vagy több, egymással rokon értelmű, de egyébként suta kifejezést lehetne itt használni. Azt hiszem, ezeknek az ízlésbeli kérdéseknek a megvitatása nem a politikai viták, eszmecserék tárgyát kellene hogy képezze.
Abban viszont mélyen egyetértek a képviselő úrral, hogy semmilyen ifjúsági, kulturális esemény nem lehet terepe, alkalma annak - ahogy ön fogalmazott -, hogy szervezett vagy nem szervezett körülmények között, kábítószer-fogyasztásra felhívó, azt elősegítő lehetőségeket teremtsünk. Ezzel kapcsolatban, ha megengedi a képviselő úr, két dolgot szeretnék elmondani. Az első a helyzet, az a valóban nem örömteli helyzet, amivel szembe kell nézni, és amivel ez a kormány szembe is nézett. A kábítószer-fogyasztásnak sajnos az elmúlt évek történései kapcsán van egy olyan sajátossága, hogy a közkedvelt nevükön diszkókban - ahogy ezt a szakemberek szokták mondani, zenés-táncos szórakozóhelyeken - igen nagy arányban jelenik meg a kábítószer-fogyasztás. Erre a helyzetre, erre a jelenségre reagált a kormány, az Ifjúsági és Sportminisztérium kábítószer-fogyasztást megelőző, annak visszaszorítását célzó magatartása, és kimondottan olyan speciális megelőzési programokat dolgoztunk ki az érintettek, a legjobb szakemberek bevonásával, amivel meg tudjuk előzni, hogy ezek a jelenségek tovább terjedjenek.
Másrészt azonban engedje meg a képviselő úr, hogy elmondjam: az ön által említett utcai koncertsorozat - lehet, hogy az ön ízlését, lehet, hogy mások ízlését is zavaró, zenei vagy egyéb kulturális ízlésével ellentétes szórakoztató esemény - nem olyan esemény volt, ahol bármiféle módon, intézményesen vagy nem intézményesen, a kábítószer-fogyasztás lehetősége meg lett volna. Erre az illetékes szervek, mindenekelőtt a Magyar Köztársaság rendőrsége a leghatározottabb eszközökkel odafigyelt. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
