DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ
DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök asszony, köszönöm szépen. Mindenekelőtt miniszter úrnak is köszönetet kell mondani kiváló munkatársaiért, akiket elküldött bizottságunk ülésére, akik között és közöttünk komoly dialógusra került sor. Erről az imént egy szó sem hangzott el, de a velük való szóváltás kétségtelenül hasznos volt. Majd még egy másik köszönetet is kell a miniszter úrnak mondanom.
A dolog lényege annyi, hogy három ágon indult el a disputa. Az első ág egy elméleti kérdés - miniszter úr érintette, nekünk erről egészen más az álláspontunk -, tudniillik arra, hogy szükség van-e ilyen nagy méretű törvényre, a kodifikációnak erre az irányára. Bizottságunk elnök asszonya, Kósáné Kovács Magda alaposan és hosszasan érvelt amellett, hogy ő személy szerint miért nem tudja ezt elfogadni, illetve hol látja a törvényhozás ezen csapásán haladók számára a különféle kelepcéket. Akit ez érdekel, olvassa el a bizottság jegyzőkönyvét.
Erről az elméleti kérdésről azonban áttértünk két gyakorlatira. Szintén Kósáné Kovács Magda elnök asszony fogalmazta meg - mint egykori kiváló szakszervezeti vezető - azt a dilemmáját, hogy vajon az, ahogy a törvénytervezet fogalmaz a szakszervezetekkel és érdekvédelmi szervezetekkel kapcsolatban, alkalmas-e arra, hogy az ezen a területen tevékenykedők a munkáltatójukkal való relációban valóban érdemben védelmet nyerjenek. Egy mondattal visszaidézem őt, szerinte az érdekvédelmi szervezetnek - bárhol legyen is, bármilyen munkáltatóval legyen is kapcsolatban - mindig függetlennek kell lennie. Ezt nem látja biztosítottnak. Az előterjesztő képviselői e tárgyban is megfogalmazták ettől eltérő gondolataikat, de mindenesetre komolyan vették - és ez nagy érdem - a vitát.
A harmadik ág, amin gondolkodtunk, az alapvető emberi jogok és a törvénytervezet kérdése, több értelemben, az egyesülési jogtól kezdve egészen odáig, hogy vajon módja lesz-e majd ennek a törvénynek a hátterével például a határőrségnek roma származású férfiakat alkalmazni, biztosítja-e majd a törvény és annak végrehajtási utasítása a hátrányos megkülönböztetés valóságos, érdemi eltörlését ezen a területen, vagy pedig írott malaszt marad csupán ez is, mint oly sok minden ebben az országban törvény címén.
Azonban engem is és az elnök asszonyt is egészen komolyan érintette annak az alapvető emberi jognak a kérdése, amely a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló egészen rövid fejezetben fogalmazódott meg. Én a magam részéről rögtön néhány stilisztikai és tartalmi problémát is megfogalmaztam. Megint csak köszönettel tartozom az előterjesztő képviselőinek, akik azon nyomban érzékelték a számukra egyébként nyilván idegen nyelvezetet, a dogmatika felvetését, és késznek mutatkoztak arra, hogy ezen a téren egy tisztultabb és pontosabb fogalmazásra kerüljön sor.
Azonban ne feledkezzünk el arról, hogy ebben a teremben néhány évvel ezelőtt nagyon komoly disputa folyt a tábori lelkészi szolgálatról. Annak idején Wachsler Tamás közigazgatási államtitkár többször is eljött a bizottságunkba, és ennek nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy még az Antall-kormányzat idején kormányrendeletben létrehozott és immáron törvénybe emelendő szervezet helyzete lehetséges, hogy a négy felekezet és a kormányzat között tiszta, de nem négy felekezetről van szó ebben az országban, és nem csupán ehhez a négy felekezethez tartozó emberek, férfiak vagy éppen asszonyok kerülnek a honvédség szolgálatába. Sokkal pontosabb megfogalmazásra van tehát szükség.
Mindezek nyomán a törvénytervezetet néhányan nem tartottuk alkalmasnak általános vitára. Meg kell említenem Bernáth Ildikó képviselő asszonynak válaszul, hogy a mi bizottságunkban egyetlenegy kormánypárti képviselő sem szólalt meg, nyilván a részvevőket nem tartották alkalmasnak arra, hogy gondolataikat megosszák velük.
Még egy utolsó mondat a miniszter úrnak, még egyszer köszönet gyanánt. Én egy napig sem voltam katona, kicsit távol is áll tőlem a katonai szolgálat, azonban Martin Luthernek, egyházunk reformátorának egyik legfontosabb hitvallási irata szól a katona hivatásáról, amelyet ismételten elolvastam - ezt köszönöm önnek -, és hadd mondjam meg, ő azon a véleményen van, hogy még a katona is üdvözülhet.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
