LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egy nagy terjedelmű, 286 törvényszakaszt és 6 mellékletet felölelő törvényjavaslat vitáját kezdte meg az Országgyűlés.
Sokakban felvetődhet a kérdés, miért van szükség ilyen nagy horderejű törvényváltoztatásra a honvédelem területén, hiszen mindössze öt esztendővel ezelőtt lépett hatályba a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló '96. évi XLIII. törvény. Korábban, a kiegyezés és a második világháború közötti időszakban a Magyar Országgyűlés mintegy 15 éves időszakonként, ötször hozott átfogó törvényt a Magyar Honvédség személyi állományának jogállásáról, az előmenetel rendszeréről, a katonai hivatás körülményeiről és feltételeiről. Ha számításba vesszük azt is, hogy a '96. évi törvényt időközben tíz esetben módosította az Országgyűlés, kézenfekvő a kérdés, hogy miért nem folytatható tovább az apró módosítások, a kisebb törvényváltoztatások politikája.
Nagy előrelépés volt a már idézett '96. évi törvény, hiszen egy már elavult törvényerejű rendeletet váltott fel; meghatározta a jogállamban jellemző jogok és kötelességek egyensúlyát; vitás esetekben lehetővé tette a független bíróságok döntésének az igénybevételét.
Nem a jelenleg is hatályos törvényt alkották meg rosszul, hanem a körülmények változtak meg olyan rohamosan és mértékben, hogy ismét időszerűvé vált a katonák jogállásának az újraszabályozása. Mindenekelőtt a rendszerváltás óta folyamatos haderőreform személyügyi következményei sürgetik ennek a törvénynek a meghozatalát. Összességében a nyolcvanas évek közepétől számítva 150 ezer főről 42 ezer főre csökkent a haderő, amelynek végső létszáma a reformintézkedések folytán az idén már, úgy tudom, 35 ezer fő lesz. Az átszervezések az elmúlt nyolc évben a hadsereg hivatásos állományának kétharmadát érintették. Ismereteink szerint csupán az elmúlt másfél évben 3 dandárt, 11 ezredet, 8 zászlóaljat, 3 századot és 4 tisztképző iskolát kellett megszüntetni. A tiszti, tiszthelyettesi létszám 3 ezerrel csökkent, emellett 1200 hivatásost rendelkezési állományba helyeztek. Pályát módosított 1300 tiszt és 1600 tiszthelyettes. A területi áthelyezések 40 százalékban érintették a tiszteket, 11-12 százalékban a tiszthelyetteseket. A seregen belül szakmaváltásra kényszerült a csapattisztek 35 százaléka, a tiszthelyettesek 23 százaléka. Más településre helyezték a hivatásosok közel 30 százalékát. Kényszerből legalább egy alkalommal beosztást váltott a tisztek 72 százaléka, a tiszthelyettesek 60 százaléka, és ez a stressz sajnos ritkán járt együtt a magasabb beosztásba helyezéssel. Nagyon várják már ezek a honvédek a helyzetük stabilizálását és előmenetelük, létbiztonságuk garantálását. Humánpolitikai megfontolásokból is nagyon időszerű ennek a törvénynek az elfogadása.
Az emberi tényezők mellett természetesen döntő fordulatot jelentett Magyarország védelmi politikájában az, hogy országunk csatlakozott az észak-atlanti katonai szövetséghez. Mások a lehetőségeink és mások a kötelezettségeink egy katonai szövetség közös terheket és közös vezényletet vállaló tagjaként, s mások voltak a NATO-tagság előtt. Ma a tagsággal együtt járó közös védelmi feladatokra, a béketámogató hadműveletekre és a nemzetközi megfigyelői feladatokra is ki kell terjednie a törvénynek, és ez az új helyzet is indokolja a jelenlegi törvény módosítását.
A többi tagállam haderejével történő szorosabb kapcsolattartás révén egyértelműen kiderült az, hogy az elmúlt évtized állami költségvetéseinek a folyamatos elvonó, megtakarító jellegű intézkedései következményeként a hadsereg már felélte korábbi tartalékait, a haditechnika elöregedett, az ingatlanállomány lepusztult, a katonák élet- és munkakörülményei nagyon kedvezőtlenné váltak. Emiatt '99 nyarán a kormány határozatot hozott a Magyar Honvédség stratégiai felülvizsgálatáról, és felgyorsította a haderőreform végrehajtását. Ennek egyik elemeként a sorkatonai szolgálat rövidesen 6 hónapra csökken, ami szintén törvénymódosítást igénylő új körülmény.
A Magyar Demokrata Fórum egyetért a haderőreform jelenlegi folyamatával, de hiányolom a tervezett folyamatnak egy minden részletre kiterjedő kimunkálását. Miről van szó? A jelenlegi törvényjavaslat megismertet egy fontos mozaikkockát a jövőben várható honvédelmi politikából, de a jelen törvénytervezetből nem tudom azt, hogy ez a hivatásos és szerződéses állomány kiegészül-e egy általunk is javasolt nemzetőrséggel, avagy nem. Elfogadom, hogy ebbe az országgyűlési ciklusba más fontos törvények tervezett vitái miatt már nem férne bele a nemzetőrségről szóló törvényjavaslat, de legalább deklarációk, utalások révén szükséges lett volna utalni erre ebben a törvényben.
A nemzetőrség, eredeti nevén a nemzeti őrsereg, az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc alatt alakult meg. A Batthyány-kormány 1848 áprilisában úgy került hatalomra, hogy gyakorlatilag nem volt fegyveres ereje. Az áprilisi törvények között szereplő 22. törvénycikk alapján szervezett nemzetőrség feladata elsősorban a belső rend fenntartása lett volna, honvédelmi szerepre csak később kényszerült.
Kezdetben a mai polgári védelemhez hasonlított a leginkább; áldozatkész polgárok a testi épségüket és a szabadidejüket feláldozva, lakóhelyük, majd megyéjük közbiztonsága érdekében meghatározott ideig, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, szolgálatot vállaltak. Vezetőiket maguk választották, belső rendjüket, szabályaikat, öltözetüket és a szükséges fegyverzetet is maguk állapították meg. Később a felelős magyar kormányzat közreműködött a fegyverzet egységesítésében, és bizonyos követelményeket támasztott a tisztek kiválasztásában is. A korabeli nemzetőrség kialakulásában tetten érhető a francia és a svájci mintájú területvédő helyi őrsereg példájának az átvétele.
A haditechnika gyors fejlődése korszerűtlenné tette a polgári védelem szintjén álló nemzetőrséget. A korszerűbb és drágább fegyverek értelemszerűen szorosabb honvédségi fenntartást és ellenőrzést igényeltek. A második világháború idején például a brit partokat védő angol nemzetőrség vagy itthon a stratégiai fontosságú üzemeket, raktárakat, közlekedési útvonalakat őrző magyar nemzetőrség a honvédség része volt. Tagjai katonai esküt tettek, katonai fegyelem és katonai bíráskodás alatt álltak. Ezekben az években fejlesztették szinte reguláris hadsereg színvonalára a svájci vagy a svéd területvédő egységeket is.
Az utóbb említett két ország honvédelmi alapelve az volt, hogy az ország függetlenségét, területi épségét nem lehet kockára tenni azzal, hogy csupán egy hivatásos hadseregre bízzák a védekezést. Ha egy egész országot komoly veszély fenyeget, akkor ennek az elhárításában mindenkinek részt kell vennie. Kritikus helyzetben jobban visszatartja a támadót, ha egy egész nép szervezett ellenállásával kell számolnia, mintha csak egy fizetett hadsereg ellenállását kellene leküzdenie. Itt kell megjegyezni, hogy ma a világ legerősebb hivatásos hadseregét fenntartó Amerikai Egyesült Államok honvédelmi doktrínája, alapelve is tartalmazza a modern fegyverekkel felszerelt területvédő egységek fenntartásának a szükségességét, és valamennyi államban őrködik a helyiek biztonságán a nemzeti gárda.
A felsorolt példák azt igazolják, hogy a polgárőr szintű nemzetőrség gondolata már a múlt század első felében elavult, és csak a honvédség szervezetébe betagolódó, hivatásos tisztek által irányított nemzetőrség képes megfelelni a mai kor követelményeinek. A jelenlegi törvényjavaslatban említett beosztások, rendfokozatok, kötelezettségek nem utalnak arra, hogy a honvédség készül egy ilyen feladatnak a majdani átvételére. Mert mire is kellene felkészülnünk? A legkorszerűbb haditechnika és a nehézfegyverek kezelése területén a haderőreform végére a professzionális haderő alkalmazása általánossá válik. Kétségtelen azonban, hogy az ország védelmi képességének fenntartása továbbra is szükségessé teszi a fiatal férfi lakosság jelentős részének a kiképzését, képzését.
(11.20)
Csak így lehet elkerülni azokat a veszteségeket, amelyek abból származnának, ha - ne adj' isten! - háborús helyzet esetén tűzvonalba kerülnének a fegyverforgatás alapvető ismereteivel sem rendelkező, kiképzetlen behívottak. Elsősorban erre a feladatra kellene létrehozni egy ma nem létező új fegyveres erőt, nemzeti múltunk alapján nemzetőrség elnevezéssel. A nemzetőrség feladatkörébe tartozna a katonai alapkiképzés mellett a honvédelmi képességeket is erősítő sportok támogatása: ilyen például a céllövészet, a lovaglás, a barlangászat és a sziklamászás, a könnyűbúvárkodás, a tájékozódási futás, a motoros sportok, a rádióamatőrök éterfigyelő munkája, a vitorlázó- és sárkányrepülés, az ejtőernyős sportok - folytathatnám tovább. Fontos lehetne a szerepe az árvízvédelemben vagy általában a katasztrófaelhárításban is.
Feladata lenne az önkéntesség alapján szerveződő tartalékosok továbbképzése is. A megyénként a mintegy ezerfős alakulatokból álló új fegyveres erő a honvédelmi miniszter irányítása alatt állna, stratégiai szerepe a területvédelem lenne. A nemzetőrség létrehozása után hadsereg már kizárólag hivatásos katonákból állhatna. Hadd említsek egy tavalyi közvélemény-kutatást, amelynek eredményéből kitűnik, hogy a magyar népesség többsége nem helyeselné, ha csak hivatásos és szerződéses katonákból állna a hadsereg, és egyetértene a nemzetőrség felállításával.
Véleményem szerint tehát a haderőreform jegyében meg kell kezdeni a vegyes rendszerű, azaz egy sorozott-hivatásos hadsereg felépítését. Megfontolásra érdemes az a javaslat is, amely a szakma részéről érkezett, hogy csak azok jelentkezhetnének bizonyos hivatások gyakorlására, akik leszolgálták a három hónapos alapképzést a nemzetőrségben. Így innen vezethetne az út a honvédségbe, a határőrséghez, a rendőrséghez és általában a fegyveres testületekhez.
A jelenlegi törvényjavaslat is küzd egyébként azzal a problémával, hogy katonai alapkiképzés nélkül rendfokozatot és beosztást biztosítana civil jellegű egyetemet vagy főiskolát frissen végzettek vagy a miniszter által kijelölt köztisztviselők számára. Ez egy kényszermegoldás, több hátrányos következménnyel is jár, amit csak a kiképzés előzetes megkövetelése oldhat fel. Csak egyet említek, utalva a törvényjavaslat egy új követelményére, miszerint a jövőben az állomány tagjainak meg kell felelniük a honvédelmi miniszter által rendeletben meghatározott, a beosztásnak, életkornak megfelelő egészségi, pszichikai és fizikai alkalmassági követelményeknek. Vajon hogyan felelhetnek meg ezeknek a katonai követelményeknek azok, akik kiképzés nélkül kaptak beosztást és rendfokozatot?
Tisztelt Ház! Örömmel üdvözlöm, hogy a 2002. január 1-jén hatályba lépő törvényjavaslat a hivatásos katonák számára kiszámítható, tervezhető életpályát biztosít. Az előterjesztés a különböző pótlékok mellett - mint hallhattuk - 40 százalékos illetményemelést is tartalmaz, és ennek az összegnek a 70 százalékát már jövő januárban, míg a fennmaradó 30 százalékot 2003 januárjában megkapják az érintettek.
Új előmeneteli rendszer lép életbe, amely a köztisztviselőkhöz hasonló folyamatos teljesítményértékelésen és minősítésen alapul. Magasabb rendfokozatba kell a jövőben előléptetni azt, aki egy meghatározott várakozási időt leszolgált. Az egyes rendfokozatokban eltöltendő minimális várakozási idő a rendfokozattól függően 6 hónaptól 7 évig, a maximális várakozási idő pedig 5-től 15 évig terjedhet.
A beosztási illetmény szempontjából a javaslat két besorolási osztályt hoz létre. A tisztek, főtisztek és tábornokok a felsőfokú végzettségű köztisztviselőkkel azonosan az 1., a tisztesek, tiszthelyettesek, zászlósok pedig a középiskolai végzettségű köztisztviselőkkel megegyezően a 2. számú besoroláshoz tartoznak majd.
Változnak a nyelvpótlékra vonatkozó szabályok is. Eszerint felsőfokú nyelvvizsga esetén a pótlék az illetmény 50 százaléka, középfokú, illetve alapfokú nyelvtudás esetén az illetmény 30, illetve 10 százaléka. Német, angol vagy francia C típusú nyelvvizsga esetében az illetmény 100 százaléka jár pótlékként. Az új törvény ezzel a kiszámítható életpályarendszerrel kívánja biztosítani a haderőreformban megfogalmazott állományszerkezet kialakítását és megőrzését.
A Magyar Demokrata Fórum helyesli, hogy a köztisztviselőkhöz hasonlóan a honvédségnél is bevezetnék a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget. Évente kellene tehát számot adniuk saját, illetve a velük közös háztartásban élők vagyoni helyzetéről az állami vezetőnek, a központi tisztikar tagjainak, valamint az altábornagyoknak. Más tábornoki, ezredesi rendfokozatban lévőknek s a velük egy háztartásban élőknek kétévente kell vagyonnyilatkozatot tenniük.
Tisztelt Ház! Én a Magyar Demokrata Fórum nevében megköszönöm a minisztérium, a háttérintézmények alapos, gondos törvény-előkészítő munkáját. Összegezve észrevételeimet: a Magyar Demokrata Fórum a nemzetőrség távlati megvalósulását számításba véve támogatja ezt a törvényjavaslatot és elfogadásra javasolja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
