DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem teljesen szabatosan interpretálta Minarik Ede sóhajtását 1933-ból, amikor az akkor elveszített, első ízben elveszített világbajnoki döntő után Kövesivel, a tartalékkal osztja meg utolsó zsíros kenyerét, és az összes szponzori támogatását veszítve még hisz a jövőben. Még mindig aktuális az, mert kell egy csapat, nem szabad ezt feladni, bár az utóbbi időszak nem azt mutatja, hogy sikerült volna a csapatépítés, jóllehet a kormány előszeretettel a kispályás és a nagypályás labdarúgást mint szabadidős tevékenységet, önmaga is gyakorolja, ami nem lenne baj.
Azt hiszem, az sem lenne okszerű és célszerű, hogy a magyar futball ügyeiről a Magyar Országgyűlésben szóljunk. Mégis idetartozik a téma, mert az utóbbi három évben érdekes jelenségek jelentek meg a labdarúgás támogatása és a sportegyesületek támogatása körül. Miniszterek vállaltak egyesületi elnökséget, különböző minisztériumok támogattak állami cégeken keresztül sporttevékenységet, labdarúgó-tevékenységet, és ennek az eredménye sajnos nem nagyon látszik.
A miniszter úr is az MLSZ-ben több ízben tett látogatása során a vezetőcserével, illetve az új vezetés felállásával együtt hangsúlyozta és hangoztatta: igen, most már új szelek jönnek, új stílus lesz, új szponzoráció lesz, és a játék is változni fog.
Nos, ez nem nagyon következett be. Rátelepedett ugyan a politika a labdarúgásra és a magyar sportra is, de az eredmények nem jöttek. Kereset van, jövedelem van, játék nincs. A támogatás, amely húszmilliárdos nagyságrendet ér el az ISM részéről, az NB I-es, illetve NB I B-s sportegyesületek stadionjainak építésére szorítkozik.
Kérdezem miniszter urat: ez a támogatás nem lenne-e hasznosabb, ha az utánpótlás-nevelő egyesületek, illetve szabadidősportot támogató szervezetek felé irányulna, ahol még hisznek a sportban, szeretik ezt, kedvvel csinálják, és talán egy olyan új nemzedék jövőjét is építik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akik majd, ha jól emlékszem, ismételhetik, hogy "már van csapatunk". (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
