ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Miképpen idézi elő a finanszírozási rendszer a betegek veszélyeztetését? A teljesítményarányos finanszírozási rendszer következtében a kórházak gazdasági kényszerpályára kerültek, az orvosok gyógyító munka helyett pontszerző versenyt folytatnak, amire őket az intézmények vezetői nyíltan rá is kényszerítik. Bár mindenki tudja, hogy a pontrendszer rossz, a korrekcióra vonatkozó kísérletek, lobbizások mindeddig eredménytelenek voltak, és csupán a pontok reálértékének a csökkentését jelentették.
A csőd szélén álló kórházak és ezen belül a különböző osztályok elemi gazdasági érdeke a pontszámok, azaz a teljesítmény növelése, amely elsősorban diagnosztikus és terápiás többlettevékenység útján érhető el. A teljesítményfokozás további lehetséges módja az esetszámnövelés, amely az átlagos ápolási idő csökkentésével biztosítható csak.
Csupán a félresikerült finanszírozási rendszerrel magyarázható, hogy az egészségügy az utóbbi években évi 10-15 százalékos teljesítménygyarapodást produkált. A súlyos ágyszámcsökkentés óta évi 1-2 százalékos további ágyszámcsökkenés tapasztalható, mert az intézmények hatékonyságjavító célzattal a kevésbé jól termelő szakmák területén igyekeznek ágyaik számát zsugorítani.
Mit jelent a mindenáron történő teljesítménynövelés a betegek részére? Számolatlanul és feleslegesen végzett vérvételeket, fárasztó és kínzó röntgen-, izotóp-, MR-, CT- és egyéb vizsgálatokat, felesleges injekciókat, infúziókat, indokolatlan műtéteket és mindezek következményeit. Gondoljunk csak a félévente végzett csontsűrűség-vizsgálatokra, a osteoporosis vitatható hormonkezelésére és a megszaporodó emlőrákos esetekre!
A forgalomnöveléssel kapcsolatos többletmunka, a kórházak minőségrontó takarékossága, a létszámhiány, a tárgyi feltételrendszer súlyos hiányosságai következtében a betegellátás, az ápolás színvonalának a romlása tapasztalható, ami ugyancsak kimeríti a veszélyeztetés fogalmát.
(15.40)
Az ápolási idő kritikus csökkenése is veszélyeztető tényező, mivel az orvosok a betegeket a vizsgálatok befejezése, a diagnózis felállítása, akár a varratszedés előtt kénytelenek hazabocsátani. A gyógykezelés eredménytelensége, a gyógyszerek mellékhatásai csak a betegek távozása után derülnek ki. Esetek százaival igazolható, hogy a teljesítményarányos finanszírozás - ellenőrzés nélkül - pazarló teljesítményfokozást indukál, ez pedig a betegek egyedi egészségkárosodását vonja maga után.
Hogyan kívánja a miniszter úr a fekvőbeteg-ellátás finanszírozási rendszerének anomáliáit felszámolni?
Köszönöm szíves figyelmét. (Taps a MIÉP soraiban.)
