DR. SZABÓ JÁNOS
DR. SZABÓ JÁNOS
DR. SZABÓ JÁNOS honvédelmi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! A felvetett problémakör nem új. Az elmúlt évek során több kísérlet is történt a megoldására. Itt, az Országgyűlésben is többször elhangzott erre vonatkozó igény. Azonban törvényhozói akarat hiányában ezek egyike sem vezetett eredményre.
A képviselőtársam biztosan tudatában van annak, hogy a kárpótlási törvények előkészítése az Igazságügyi Minisztérium feladata. A szóban forgó személyi kör kárpótlása csak az életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény megfelelő módosulásával, módosításával valósulhat meg. A katonai behívóval kényszermunkát végzett katonák kiválasztása annak idején politikai okon alapult. Az akkori rendszer félt fegyvert adni a szinte megbízhatatlan személyek kezébe, ezért a sorkatonai szolgálat időtartama alatt velük munkát végeztetett.
Két dolgot azonban itt nyomatékosan hangsúlyozni kell. Egyrészt ezek a személyek sem töltöttek hosszabb szolgálati időt, mint azok, akik alakulathoz vezényelve fegyveres szolgálatot láttak el 24, illetve sokszor 27 hónapon keresztül. Másrészt a leszerelés után nem érte őket hátrányos megkülönböztetés amiatt, hogy nem fegyveresen szolgáltak.
Kiemelést érdemel az is, hogy ezek a személyek hadköteles korban kerültek behívásra, és nem a második világháborúban, háborús körülmények között. A honvédség a munka ellenértékeként kapott összegből fedezte a katonák tartását, és fizette ki azt az illetményt, amit minden más fegyveres alakulat, szolgálat, katona is megkapott. A sorkatonai szolgálat alatti munkavégzés egészen az 1980-as évekig folyt. Ezek voltak az úgynevezett lapátos katonák, akik építő alakulathoz lettek kivezényelve: vasútépítésre és útépítésre.
A kárpótlásra igényt tartó csoportok száma napjainkra körvonalazódott, a megoldás azonban várat magára, mivel a kormányzat nem kívánta kiterjeszteni a kárpótlásban részesülő személyi kört.
Az érdekképviseleti szervek és az állampolgárok is szorgalmazzák, hogy az ötvenes évek munkaszolgálata is a második világháborús munkaszolgálattal azonos megítélés alá essen, és mint kárpótlási jogcím kerüljön be a kárpótlási törvénybe. E tekintetben kormányzati döntés szükséges. Hivatkoznék itt még az Alkotmánybíróság határozatára, amely leszögezte, hogy az államnak szabadságában áll, hogy a "politikai okból jogtalanul" kategóriákat rugalmasan kezelje anélkül, hogy ez önkényes lenne.
A képviselőtársamnak igaza van abban, hogy valamilyen szempontból méltányossági okokból ezt a problémát rendezni kellene. Én személy szerint is egyetértek ezzel, különösen akkor, amikor 10 ezer főre fogyatkozott a jogosultak száma; 3, illetve 4 ezer forintos havi juttatással lehetne valamit enyhíteni ezen a körön. Ehhez azonban költségvetési fedezet kell és olyan törvényalkotási akarat, amely a kárpótlási törvényt módosítja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
